- Petõfi Sándor - Szöveggyûjtemény ISTVÁN ÖCSÉMHEZ Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? Gondoltok-e ugy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törõdés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha õ ugy nem bizik Az emberekben: jégre nem viszik. Mert õ becsûletes lelkû, igaz; Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Mért nem szeret ugy engem istenem? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet Most egyedûl ez keseríti meg. Tégy érte, amit tenni bír erõd; Légy jó fiú, és gyámolítsad õt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi õ nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tõlünk õt az ég... E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kín alatt. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! (Pest, 1844. június.)
Posted on: Tue, 20 Aug 2013 09:09:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015