- Ülj le fiam. Mi újság? Elpusztul az ember ebben a hőségben! Nem is emlékszem, mikor volt ilyen forró nyarunk. - Tavaly. Hát a tenger olyan messze van? Miért nem mész egy kicsit megáztatni magadat? - Eh – legyintett az öreg, mintha a fia holdutazásra unszolta volna. - Lemegyek a faluba – Jorgosz leült, nekilátott cigarettát sodorni -, megnézem a Szpirosz új motorját. Tegnap hozta meg Athénból. Részletre veszi, most csak az előleget kellett kifizetnie. Már a „motor” szónál horkantásba váltott a szobából hallatszó szuszogás, de az „előleg” és a „fizetni” elhangzásakor minden nesz elcsitult. Afrodité szemei kipattantak, és megnyúltak a fülei. - Tölts egy kis ouzót, fiam – nyújtózkodott Jannisz, és könyökével csaknem lesodorta az orra előtt álló palackot. Összefonta a karjait, megvárta, míg a fia tölt neki, majd szopogatni kezdte az italát. – Aztán minek neki az a motor, hová megy vele? - Egy ilyen motor – csapta az asztalra az öngyújtóját Jorgosz – tudod, mennyivel megy? - Mit zajongsz? Felébreszted anyádat. Fülelni kezdtek, majd összenéztek. - Na, mennyivel? – köszörülte meg a torkát Jannisz. - Kétszázzal! – vágta rá Jorgosz. - Az más. Akkor vegyél egyet te is! Odabent megnyikordult az ágy. - Rendben, papa. Adjál pénzt! - Aztán mibe jön egy ilyen motor? Hat-nyolcezer? Mert többet én nem adok, ha térden állva könyörögsz, akkor sem! - Na, majd én adok nektek hat-nyolcezret, ti foltos hiénák! – Afrodité félrerántotta a függönyt, és kihajolt az ablakon – Majd adok én neked olyan motort, megállj, fiam, hogy a füled kettéáll! Szűzanyácskám, nem lenne egyetlen nyugodt pillanatom sem! Nem is értem a Szpirosz anyját, hogy engedheti, szép kis szülő az ilyen... Mit röhögtök? – legyintett és sarkon fordult – Egyik hülyébb, mint a másik. Tökfejek.
Posted on: Mon, 02 Dec 2013 08:44:03 +0000