"DEVIZA"HITELEK TÖRVÉNYSÉRTÉSEI !!!! Igértem egy rövid összefoglalót a törvénysértés konkrétumairól. Csatolom a számviteli törvény megsértett részeit. Csatolom továbbá az írásban átadott anyagokat. 1,Értelmezési vita folyt, de az már egyértelművé vált, és határozottan kijelenthető, hogy a magánjogi szerződésen belül nincs devizamozgás. Ezért hibás és helytelen az a szóhasználat, hogy deviza szerződések, helyette általában a szerződésekben is feltüntetett deviza alapú szerződés használata a helyénvaló. (Itt most nem az ide nem tartozó néhány valós deviza hitelről beszélünk) 2, Míg a forinthitel és a devizahitel jogilag, értelmezett és értelmezhető, szabályozott, ( Ptk, Htp) a „deviza alap” fogalmilag nem jelenik meg a jogszabályokban. A bankok sem adnak fogalmi értelmezést, hanem a szerződési szabadsággal élve (nyilvánvalóvá vált, hogy a jog rendeltetésével visszaélve) a szabályozott dolgoktól való eltérési lehetőséget kihasználva fogalmazták meg, ma már láthatóan nem egyértelmű deviza alapú kötelem kontúrjait. Lényegében ez a következőket tartalmazza: a, forintban kérted, de devizában és forintban is meghatározzuk a kötelem értékösszegét és forintban folyósítjuk b, deviza összegben határozzuk meg a törlesztési összeget (kamat, kezelési, egyéb és tőke), de a törlesztéskori árfolyammal számítva forintban teljesítesz. c, devizában tartjuk nyilván az elszámolást 3, Jogszabályi hivatkozási alapra, vagyis a „ deviza alap” kifejezésre a jogszabályok között a 2000. évi C. törvény a számvitelről 60. § (7) bekezdésében találhatunk: „Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezen szerződések alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, továbbá mérlegfordulónapi értékelésénél az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.” Úgyszintén megjelenik a;deviza alap; kifejezés a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 9. § (19) bekezdésében: A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének (A megvastagított és aláhúzott szöveg az én kiemelésem. Sándor) 4, A Ptk és a Htp mellett tehát a Számviteli törvény és a 250/ 2000. (XII. 24.) Korm. rendelet az irányadó jogszabály, amely szabályozza a deviza alapú magánjogi szerződéseket. Ez utóbbi jogszabályok a deviza alap kifejezés használatán túl azért tartoznak a magánjogi szerződéshez, mert az elszámolás devizában történő nyilvántartási jogosultsága a szerződésben vagy a szerződéshez szervesen kapcsolódó Általános feltételekben; kifejezetten feltüntetésre került, de a nyilvántartás konkrétumai nincsenek meghatározva sem a magánjogi szerződésekben sem az Általános feltételekben. A nyilvántartás szabályait és tartalmát a magánjogi szerződésekhez kapcsolódóan esetünkben tehát egyedül és kizárólagosan a Számviteli törvény határozza meg. Nem idézem az összes kapcsolódó és a magánjogi szerződéshez tartozó részeket, (azt külön csatolom), hanem egy néhány fontosabbat, amelyek a jogsértés bizonyítását megalapozzák. Számviteli alapelvek 14. § (1) A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a 15-16. §-ban meghatározott alapelveket kell érvényesíteni. (2) Az alapelvektől csak e törvényben szabályozott módon lehet eltérni. 15. § (3) A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). A nyilvántartásban devizában rögzített tételek megsértik a valódiság elvét, hiszen a magánjogi szerződés keretein belül csak forintösszeg mozog mind a hitelnyújtáskor, mind a törlesztéskor, nincs valóságos devizamozgás, egy képzett, számított, virtuális devizaösszeg szerepel benne. (5) A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell (a következetesség elve). Nem biztosítja az összehasonlíthatóságot, hiszen a különböző időpontbeli devizaösszegek különböző értékűek, amelyet az árfolyambeli különbözőség egyértelműen bizonyíthatna, ezt azonban nem tartalmazza a nyilvántartás, hiszen azonnal láthatóvá válna az elv megsértése. 16. § (3) A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően - e törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni (a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve). A nyilvántartás az egy adminisztratív formai tükrözése a gazdasági eseménynek, mivel a gazdasági események forintban zajlanak, így a deviza nyilvántartás mint forma az elvvel ellentétben elsődlegessé válik a tartalommal szemben. (4) Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az ésszerűség határain belül - befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit (a lényegesség elve). A devizaárfolyam feltüntetésének elhagyása a felhasználó, esetünkben a könyvelő döntéseit, a számítást lényegesen befolyásolja, hiszen figyelmen kívül marad a különböző értéktartalmú devizaösszegek egymásból való kivonásának illetve összeadásának helytelensége, továbbá az a számítási módszertani ellentét, hogy a hitel teljesítéskor a forintértéket a deviza árfolyammal osztották, a maradvány devizaértéket viszont a devizaárfolyammal szorozzák. Ebből eredően mind a tartozás devizaértéke, mind a tartozás forintértéke valótlanná válik. Ez jelenik meg abban az ellentmondásban, hogy a törlesztés ellenére, a kezdeti értéknél magasabb a fizetendő maradék tartozás értéke. (Ez egyébként az adósok igazi problémája) Ezt a legnehezebb megérteni, ezért ide beidézem: Értelmező rendelkezések, fogalmak 3. § (1) E törvény alkalmazásában (9) E törvény alkalmazásában 1. pénzügyi eszköz: a) a pénzeszköz, 12. valós érték: az az összeg, amelyért egy eszköz elcserélhető (eladható, illetve megvásárolható), vagy egy kötelezettség rendezhető megfelelően tájékozott, az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között, a szokásos piaci feltételeknek megfelelően kötött (köthető) ügylet (szerződés) keretében. Valós érték a piaci megítélésről rendelkezésre álló információk alapján lehet: a) a piaci érték, amely aa) a tőzsdén jegyzett árfolyam, ha a pénzügyi instrumentum a tőzsdén forgalmazott és van tőzsdén jegyzett ára, árfolyama, Ez az értelmezés azt mutatja, hogy egy deviza értékét a csereeszköz, esetünkben a Forint értékében határozhatjuk meg, vagyis ha egy Svájci Frank valóságosan 150 Ft ér a hitelnyújtás dátumakor és 250 CHF/ Ft a törlesztéskori árfolyam, akkor törlesztéskor 150/250 vagyis 0,6 CHF-et ér. Nem adhatunk össze, vagy nem vonhatunk ki egymásból két nem homogén, hanem különböző Forint tartalmú devizaösszeget. A művelet elvégzéséhez a devizaárfolyam változási arányának megfelelő korrekcióra van szükség. 1000 CHF 2010.01.01 150 Ft/CHF árfolyamon számított valós értékű deviza - 100 CHF 2011. 01.01 250 FT/CHF árfolyamon számított valós értékű deviza nem egyenlő 900 CHF-250/CHF árfolyamon számított valós értékű devizával. Az 1000 CHF valós értéke 2011.10.01-én 1000 x 150/250= 600 CHF, ezért a végeredmény 2011. 01. 01-ére számítva nem 900 CHF, hanem 500 CHF. A bankok jelenleg 900 CHF-et számolnak, vagyis megsértve a számviteli törvényt. A számviteli törvény megsértése bűncselekmény. (Ezt már azt hiszem, nálam jobban ismered) Ez azonban elsősorban az elkövetőket érinti. A magánjogi szerződéshez kapcsolódóan a számviteli törvény megsértése egyben a csalás alapjául is válik, ugyanis az adósok nem ismerik a számítási metodikát, a hitelező egyszerűen, mint egy törtet összeadni nem tudó iskolást a felnőtt félrevezeti. A csalás tehát nem a szerződésben történik, még csak nem is a törlesztési forintösszeg számlabeli leemelésekor. A csalást a devizában történő nyilvántartás számításakor és elkészítésekor követik el és a bank által kiadott elszámolási értesítőben dokumentálják, ezért a csalás bizonyítéka egyrészt a bank által vezetett deviza nyilvántartás, másrészt a bank által kiadott elszámolási értesítő. Ha megértetted, láthatóvá válik a hatóság feladata és az eljárás terepe is. A devizában történő nyilvántartás jogsértésének joghelybeli alátámasztásra még beidézem a következőket: A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem 165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak. A gazdasági esemény, művelet esetünkben a hitel rendelkezésre bocsájtása és a törlesztés Mivel minden egyes esemény, művelet forintban történik, ezért a gazdasági esemény devizában történő nyilvántartása csak akkor lenne valós, ha a forintműveletek a devizaárfolyammal számolva és a valós értékre korrigálva átszámításra kerülnek. Esetünkben sem a devizaárfolyammal történő számítás sem az értékkorrekció nem történik meg, az árfolyamot fel sem tüntetik sehol. Nem a valós gazdasági eseményt, hanem az esemény virtuális devizában történő nyilvántartásbeli számítását dokumentálják gazdasági eseményként, elszámolásként. Ezt a szakaszt is megsértik. Számviteli bizonylatok 166. § (1) Számviteli bizonylat olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. (2) A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani. Ezek a joghelyek a számviteli elveken túl a nyilvántartások konkrétumát, vezetésének szabályait mutatják be és további jogsértéseket tárnak fel. Nyírmeggyes, 2011.09.02. Soltész Sándor
Posted on: Fri, 27 Sep 2013 04:34:59 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015