"Ez kezdett hatalmaskodni a földön(....).mert az ő idejében váltak szét a föld népei" (1Krón 1 ) 1Ádám, Sét, Enós, 2Kénán, Mahalalél, Jered, 3Énók, Metúselah, Lámek, 4Nóé, Sém, Hám és Jáfet.5Jáfet fiai voltak: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 6Gómer fiai voltak: Askenaz, Rífat és Tógarmá. 7Jáván fiai voltak: Elísá, Tarsísá, Kittím és Ródáním. 8Hám fiai voltak: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 9Kús fiai voltak: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai voltak: Sebá és Dedán. 10Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 11Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 12a patrósziakat és a kaszlúhiakat. Innen származtak a filiszteusok és a kaftóriak. 13Kánaán nemzette elsőszülöttjét, Szidónt, azután Hétet, 14meg a jebúsziakat, emóriakat, girgásiakat, 15a hivvieket, arkiakat és színieket, 16az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. 17Sém fiai voltak: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd, Arám, Úc, Húl, Geter és Mesek. 18Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. 19Hébernek két fia született. Az egyiknek Peleg volt a neve, mert az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. 20Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetot és Jerahot, 21Hadórámot, Úzált és Diklát, 22Ébált, Abimáélt és Sebát, 23Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai voltak. 24Sém, Arpaksad, Selah, 25Héber, Peleg, Reú, 26Szerúg, Náhór, Táré, 27Abrám, azaz Ábrahám. 28Ábrahám fiai Izsák és Izmael voltak. 29Ezek a leszármazottaik: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Abdeél és Mibszám, 30Mismá, Dúmá, Masszá, Hadad és Témá, 31Jetúr, Náfis és Kédmá. Ezek voltak Izmael fiai.32Ketúrának, Ábrahám másodrangú feleségének a fiai ezek voltak: ő szülte Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán fiai voltak Sebá és Dedán. 33Midján fiai voltak: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá fiai voltak. 34Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák fiai Ézsau és Izráel voltak.35Ézsau fiai voltak: Elifáz, Reúél, Jeús, Jalám és Kórah. 36Elifáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefí, Gatám, Kenaz, Timná és Amálék. 37Reúél fiai voltak: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. 38Széír fiai voltak: Lótán és Sóbál, Cibón, Aná, Dísón, Écer és Dísán. 39Lótán fiai voltak: Hóri és Hómám, Lótán nővére volt Timná. 40Sóbál fiai voltak: Alján, Mánahat, Ébál, Sefí és Ónám. Cibón fiai voltak: Ajjá és Aná. 41Aná fia volt Dísón, Dísón fiai voltak: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán. 42Écer fiai voltak: Bilhán, Zaaván és Jaakán. Dísón fia volt Úc és Arán is.43Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Bela, Beór fia, városának a neve Dinhábá volt. 44Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. 45Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 46Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 47Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 48Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 49Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 50Baal-Hánán halála után Hadad lett a király. Városának a neve Páí volt, feleségének a neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt. 51Hadad halála után ezek lettek Edóm nemzetségfői: Timmá nemzetségfő, Aljá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, 52Oholíbámá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 53Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 54Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői. A mai fejezet nem a „hősök emléktáblája", hiszen az egyik hatalmaskodni kezdett, visszaélt erejével, képességeivel, Istentől kapott adottságaival (10), a másik idejében meg szétszéledtek a népek (19). Az unalmas nemzetségtáblázatok ellen méltatlankodó lelkünkhöz máris kérdést intéz az olvasott ige: öntörvényű akarnokként, vagy krisztusi lelkületű szolgákként vagyunk jelen az egyházban? Szétszéled miattunk, vagy épül általunk Isten népe? RÉ 432 MRÉ 273 Zsolt 81 „… akik megmaradunk az Úr eljöveteléig…” (1Thessz 4,9–18) Az Úr eljövetele olyan reménység, amely erőt ad, hogy kitartsunk az egymás, valamint a kívülállók iránti tevékeny szeretetben, a szorgalmas kétkezű munkában, a csendes életben. Aki a maga dolgával van elfoglalva, az lesz a másik számára is áldássá, miközben igyekszik senkire sem szorulni (9-12). - Akik tehát ebben az „adventben” élünk, megvigasztaltan és erőben várjuk az Urat, vagyis telve reménységgel (13-18). - Ha az Úr eljövetele fontos, akkor ez a világ fontos (Bonhoeffer),[1] a másik ember fontos; de én is fontos vagyok önmagam számára, mert csak akkor lehet a másik fontos, ha önmagamat is szeretem (Örkény István);[2] és közben nem fontos semmiféle „dzsúdó”, sem hatalmi, sem helyzetei, sem erkölcsi, sem teológiai „dzsúdó” nem számít többé (Milan Kundera).[3] Félre ne értsük, a „szolgáló hatalom”, a valós helyzet, az erkölcs, az Igén alapuló teológia fontos, de a „dzsúdó”, vagyis a „meccs” nem érdekes, még nézőként sem. [1] Bonhoeffer szerint minden ami az evangéliumban a „túlnaniról” szól, az ezért a világért szólal meg, hogy már ez a világ szebb legyen, megjelenjen benne Krisztus, és az örök élet távlata. [2] Örkény István a „Macskajáték” című kisregényében ír erről: „Az ember hozzákopik a körülményeihez. Akit semmibe vesznek, semmivé válik; … Most először érzem, hogy fontos vagyok valakinek, azóta vagyok magamnak is fontos” (22-23. oldal.). [3] Milan Kundera a „Lassúság” című regényében fejti ki ezt a sokféle, fárasztó „dzsúdót”, többek között a nyilvános erkölcsi dzsúdót is, ironikus pontossággal (17. oldal).
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 04:53:51 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015