„Gucuvszki jeszty?” Augusztus végére az orosz katonaság elhelyezkedik a kaszárnyában. Szovjet katonaságnak kellene őket nevezni, de leegyszerűsítve oroszokról, ruszkikról, muszkákról, megszállókról beszélnek az emberek különböző csoportjai, függetlenül attól, hol tartózkodnak, utcán, kocsmában, vendéglőben, hivatalban, orvosi rendelőben. Az okkupáció befejeztével berendezkednek. Évek múltával otthonosan fogják magukat érezni a drótkerítést váltó, újonnan emelt betonkerítésen belül, a kívülálló nem láthat be, kiépítik saját maguk kis szovjet birodalmát, felállítják saját ötágú csillagukat a súlyos betontalpazatra. A bevonulás napjától a katonákat a kerítésen belül tartják, gépkocsijaikon a tisztek járnak ki, meg néhány ponyvás teherautó, más mozgás nem tapasztalható. Feltűnő a csend és a nyugalom, az emberek többsége nem erre számít. Adival, Pecannal naponta elbicajozunk a kaszárnya drótkerítéséhez, bámuljuk a katonákat, megszólítgatjuk őket az iskolában tanult, csekély orosz tudásunkkal. Teszik ezt mások is, nem mi vagyunk az egyetlenek. Sokakat a kíváncsiság hajt. Az utca másik oldalának alsó részén a Sereg vályogépületei sorakoznak, a posztoló katonák nézhetik az itt lakók mozgását. Az iskolában az oroszt Éliás Ferike tanítja, a hangsúly a nyelvtanon és a szavak bemagolásán nyugszik, nem a párbeszéden. Meglepetésünkre a posztoló közkatonák – a „Zdrasztvuj, igyi szuda!” megszólításra – szóba elegyednek velünk. Mikoron szót értünk egymással, kiderül, tíz korona fejében odaadják a cigaretta-fejadagjukat, csehszlovák koronára van szükségük. Talán zsoldot se kapnak a szerencsétlenek. Később a katonák szólítgatnak bennünket, mire a válaszunk az „Igyi szuda!” felszólításra: Nincsen szóda... papuskám! Azért odamegyünk, érdekel, mit akarhatnak. A közkatonák cigarettafajtája a filter nélküli „Gucuvszki”, tízes csomagolású, doboza lapos, egészen más kiszerelésű, mint a hazai tízes csomagolású, legolcsóbb cigarettáké, a Detvaé vagy a Bystricaé. A Detva csomagja egy korona, a Bystricaé egy korona hatvan fillér, ezek a fajták a trafikokon és élelmiszerüzleteken kívül valamennyi csapszékben, kocsmában kaphatók. Némileg jobb minőségű a szintén tízes csomagolású Astra, jómagam a kezdetben ezt próbálom ki. Rosszul leszek tőle, hányok, de azután senki sem állíthatja, hogy még nem cigarettáztam. A filter nélküli olcsóbb cigaretták sorában a legkedveltebb a húszas csomagolású Mars és Marica. Aki ad magára, az filteres cigarettát szív: Spartát, Sláviát vagy külföldit. A filteresek drágák, hét koronáért kaphatók. A Symphonia, a Fecske és a Kossuth is keresett áru. Ezek nem kaphatók Csehszlovákiában, akárcsak a nyugati fajták. Egy-egy doboz Camel vagy Chesterfield kincsnek számít, fel lehet vele vágni. Varga Imre, a református püspök svájci útjáról visszatérvén Apuval való találkozásakor megajándékozza őt egy csomag eredeti USA gyártmányú Chesterfielddel, melynek dobozát félreteszem. Másféle cigarettákat teszek bele, s alkalomadtán abból kínálom meg Tomit meg a többieket. Fény derül a turpisságra, ám jól szórakozunk, mert Tomi Pionír utcai barátainak egyike elkunyerálja tőlem öt koronáért az eredeti amerikai dobozt. Talán ő is turpisságon törheti a fejét. Az oroszok bejövetelével új helyzet áll elő, ez azonban, ahogy érzékelem, a hétköznapi életre nincs kihatással; az emberek ugyanúgy cselekednek, mint eddig: teszik a dolgukat, mintha mi sem történt volna. A hallgatást tartják a legokosabb megoldásnak, noha megvan a saját véleményük. Az idősebb generáció háborút, háborúkat megjárt, tapasztaltabb tagjai nézik rossz szemmel a fejleményeket, a nagypolitikában zajlókat, azokat, melyekről az újságokból, rádióból, televízióból értesülnek. Egyesek kifejezetten nem szívlelik az oroszokat, alkalomadtán félszavakban, huncut összekacsintással jelzik. A megszállást a legtöbben semmibe veszik. Itt vannak, majd elmennek, csak hagyjanak minket békén. Beszélik, szájról szájra terjed a hír, hogy Pozsonyban, Prágában mi zajlott le a bevonuláskor, lőttek is a tömegbe az oroszok, emberek haltak meg az utcán. Jómagam a magyar tévéhíradóból értesülök a csehszlovákiai eseményekről. Az Új Szót minden nap hordja a postás tíz óra tájt, nem olvasom e lapot, a szüleim olvassák, megelégszem a rádió esti krónikájában és a televízió esti híradójában közölt fejleményekkel. Ezek addig érdekesek, amíg hallgatom illetve nézem őket, aztán tovább nem foglalkozom velük, tudomásul veszem a fennálló helyzetet. Megfigyelem, hogy másokat az osztályból nem nagyon érdeklik a politikai fejlemények, vagy ha igen, nem beszélnek róla. Az iskolában tanulunk a kapitalista országok gyarmatosítási politikájáról, de senki sem említi, hogy mi átéljük a gyakorlatban a gyarmatosítási politikát a szovjet hadsereg jelenléte és a szovjet kormány nyomása által. Az 1948 és 1968 közötti húsz év a felnőtt korosztály számára rövid idő, az akkori politikai változások elevenen élnek az emberek emlékezetében. Az 1950-es évek nyomai sem mosódnak el, noha erről senki nem beszél, jómagam se hallok senkit sem beszélni erről az évtizedről, ez olyan, mintha nem létezne. Vagyis semmit nem tudok arról az évtizedről, amelyben megszülettem! Apunak a fennálló helyzet észrevehetően nincs ínyére, szókimondó ember lévén nem szívleli azokat, akik nem mondanak véleményt, akik hazudnak vagy megtagadják addigi véleményüket. Alexander Dubček politikai fellépését a kezdettől fogva pozitívan fogadja, nyíltan kiáll a Prágai Tavasz friss eszméi mellett már amennyire ezt meg lehet tenni kisvárosi keretek között az adott munkahelyen: egy borbélyműhely mindennapi látogatói körében. A borotválkozni, nyiratkozni járó emberek, részint a törzsvendégek hozzák és viszik a hírt, egy forgalmas borbélyműhely kiváló hely a nézetek ütköztetésére vagy az emberek megfigyelésére. Mindig heves viták folynak bizonyos kérdésekről, ha valaki előhuzakodik ilyennel. A politikai változást diákként nem érzékelem az iskolában. Lezajlik néhány fontos belső esemény, amely nem hat ki a tanításra, a pedagógusokat érinti csupán. Ilyen esemény az igazgatóváltás 1969-ben. Lenner Egont, az addigi igazgatót kiemelik ebből a tisztségből, s kinevezik a városi nemzeti bizottság elnökévé. Az új igazgató Papp László lesz, ki az iskolában a munkára való nevelést oktatja. Rengetegen azt várják, Lenner Egon utódjának egyik helyettesét, Mács Zoltán nevezik majd ki. Erről igen sok szó esik nemcsak a szülői értekezleteken, hanem egyebütt is, ha ismerős szülők találkoznak a város utcáin. Mács Zoltán ismert és megbecsült pedagógus, rátermettnek tarják az iskola irányítására. Apu és Anyu véleménye szerint is őt illetné meg az igazgatói poszt. Papp László személye óriási meglepetés, akadnak, akik kevésbé felkészültnek tartják. Az 1968/69-es tanévben négy hatodik osztály nyílik, a diákokat a nevük alapján az ábécé szerint sorolják be az osztályokba. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb beosztás a változás beálltakor. A Bátkában és Feleden végzett ötödikesek Rimaszombatban folytatják tanulmányaikat, ezekben a községekben az 1–4 évfolyam működik, nincs teljes szervezettségű kilencéves általános iskola. A mechanikus felosztás jó is meg rossz is. Jó abból a szempontból, hogy a besorolásnál nem tesznek különbséget a városi és a vidéki diákok között. Rossz abból a szempontból, hogy az összeszokott közösséget teljesen felbomlasszák. Az egykori 5. A – az iskola legjobbnak minősített osztályának – tanulói szétszélednek négyfelé. Jómagam az A osztályba kerülök, ide azok a tanulók járnak, kiknek a neve az A és D között levő betűkkel kezdődik. Barátaim, Danis Pisti kivételével, más-más osztályba kerülnek: Erika a B-be, Adi, Öcsi, Erzsi, Tomi és Laci a C-be, Runyi, Lola és Eszti a D-be. Barátnőim közül Jutka marad, aminek örülök. Kettőnket jelölnek ki faliújságfelelősnek, módom van Jutkával szorosabb kapcsolatba kerülni. Jutka az egyetlen szőke lány, aki a kezdettől fogva szimpatikus és tetszik nekem. Ami a legmeglepőbb, a teljes hatodik évfolyamot a gimnázium épületeiben helyezik el. Rengeteg a diák, a Šrobár utcai általános iskolának nincs elég osztálya, ennek okán kényszerülünk ismételten máshová járni. Ezidőtájt adják át az új általános iskolát a Pionír utcai új lakótelepen, az iskola szlovák tannyelvű. Hogy a magyar tannyelvű egyetlen általános iskola épülete elavult és kicsi, úgy látszik, nem bír jelentőséggel. Nem zavar az idegen hely, megismerhetem az ismeretlen épületet.
Posted on: Sat, 24 Aug 2013 11:30:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015