"Hogy van-e remény, az nagyrészt attól függ, hogy a Fidesz és a KDNP által okozott tudatos pusztítás előidéz-e bármiféle katarzis a tanárok, a szülők és a demokratikus politikusok között, vagy sem. Erre természetesen még várnunk kell, sajnos egyelőre semmi jelét nem látni. Mégis, azt javasolnám a tanároknak, hogy ne kívül, a pártokban, az egyházakban vagy a szakszervezetekben keressék a reményt, hanem önmagukban. Minden tanárban ott rejtőzik a tulajdonképpeni identitása, ami teljes mértékben különbözik attól, amit Hoffmann Rózsa rájuk akar oktrojálni. A tanár ugyanis nem a nemzet napszámosa és nem (köz)szolga. Hoffmann Rózsa bizonyosan szolga, de egyetlen tanár sem az! A tanár nem egyszerűen a tudás hordozója és átadója, és végképp nem nagyhatalmú bürokraták csicskása. A tanár a nemzet jövője. Ő választja ki és adja át a tudást, ami nélkül összeomlik a gazdaság. Ő szeretteti meg a tanulást, ami nélkül a gyerekek sorsa bizonytalanná, sőt reménytelenné válik. Ő mutatja meg és fogadtatja el a legnemesebb értékeket, az egymás iránti tiszteletet, a toleranciát, a sokféleség szeretetét és áll az aljas eszmék útjába, hogy a gyengék ne lehessenek védtelenek. Ő választja ki a tehetséges gyerekeket, és ő nyit utat a hátrányos helyzetűek előtt. A tanárnak tudnia kell magáról, hogy ő mindez, és tudnia kell azt is, hogy az önállótlan és kiszolgáltatott tanároknak nincs jövőjük, a jövő nélküli tanárok munkájából pedig csak jövő nélküli nemzet születhet. A reményt tehát a tanárok önmagukban, a gyerekek és a szülők pedig a tanárokban találhatják meg. A remény abban van, hogy a tanárok tudása és tisztessége ma is képes semmivé tenni Hoffmann Rózsa álszent és ostoba ötleteit. Minden tanár tudja, hogy önállóság nélkül nincs tudás, legfeljebb utánzás. Tudja azt is, amit Hoffmann Rózsa, az egykori iskolaigazgató már rég elfelejtett, hogy a gyerekek iránti szeretet nem származhat egzisztenciális félelemből, sem kikényszerített fegyelemből, ahogyan egyetlen könyvből sem. Azt is tudja minden tanár, hogy a gyerekek nem a tudásért, nem kötelességből vagy engedelmességből és nem a jövőjük miatt, hanem csakis a tanárok és a szülők (no meg a többiek) szeretetéért tanulnak. Végső soron minden az osztálytermekben dől el, ahol csak időnként fognak megjelenni Hoffmann Rózsa ellenőrei. Az iskolák vergődnek és a közoktatás haldoklik. A zűrzavarossá és kiszolgáltatottá tett iskolákat a tanároknak kell működtetni, nekik kell életben tartani napról napra, és eközben csakis önmagukban reménykedhetnek. Én pedig bízom benne, hogy hamarosan ebből a reményből fog megszületni a hoffmanni szörnyszülöttet felszámoló a IV. Magyar Köztársaság jövőjét biztosító oktatási rendszer." galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/323875_uzenet_az_iskolaknak
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 13:22:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015