„Menj játszani!” – mondjuk gyermekünknek, ha szeretnénk végre egy szusszanásnyi szünetet. Ilyenkor úgy gondoljuk, teljesen természetes, hogy ő kitalálja magának, hogy mivel, mit játsszon. Már a játék kigondolása is erőfeszítést igényel, ezért ilyenkor a gyerekek egy része a távirányítóért nyúl, ami könnyed, gondolkodás nélküli kikapcsolódást ígér. Kevés az olyan játék, ami olyan sokféle lehetőséget kínál, mint a világban már nagyon népszerű PLAYMAIS. A kukorica pehelyből készített golyócskákban és kis hengerekben oly rengeteg lehetőség rejtőzik, hogy nincs gyerek, akit ne hozna izgalomba. Lehet belőle ugyanis zsiráf éppúgy, mint hercegnő vagy éppen autó. A leglustább gyermek is érdeklődővé válik, mert nem kell mást tennie, mint a darabokat benedvesítenie és összeillesztenie. De aztán mégis kezd kialakulni valami, és elindul a fantázia. És ez nagyszerű dolog, hiszen az alkotás amellett, hogy inspiráló, a gyermek önértékelését is fejleszti, hiszen ő, még ha a rajzolásban, kézimunkában ügyetlen is, létrehoz valamit. A szülőnek nem kell mást tennie, csak egy kis érdeklődést mutatnia, és az alkotó kedv szárnyalni fog: „Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Ne is mondd el, mit tervezel, érdeklődve várom a végeredményt.” Az, hogy a gyermek szem-kéz koordinációja, kombinatorikai készsége, kognitív készségei és térlátása is fejlődik, apróság ahhoz képest, hogy milyen mértékben javul a kedélyállapota, az alkotó kedve. Nézze meg az alábbi videót, amely a játék lényege mellett a gyermekek reakcióit is hűen bemutatja: youtube/watch?v=p_II33AnIKI
Posted on: Thu, 19 Sep 2013 18:22:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015