"Mélyen tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim, és uraim! Mélyen tisztelt elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim! A költségvetéssel kapcsolatos vita, három eddig hozzászólására szeretnék először reagálni., mielőtt kifejteném képviselőcsoportunk álláspontját. Tisztelt hölgyeim és uraim, ennek a politikai taktikának a lényege abban ál, hogy a kormánynak soha nem az a dolga, hogy kormányozzon. Nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy jó döntéseket hozzon, majd próbálja megvédeni érvekkel azokat a változásokat, amelyek megtestesülnek a döntésekben, hanem, hogy a közelmúltban közzétett iratokból is idézhessek, az a dolga, hogy az ellenzéket folyamatosan támadni kell. Ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, patás ördögöt kell a horizontra rajzolni, és utána ezt az ellenséget, ellenségképet meg kell vádolni, a legképtelenebb vádakkal. A történészek között vita van arról, hogy ezt a politikai taktikát Hitler tanulta-e Sztálintól, vagy Sztálin tanulta Hitlertől. Sok mindent láthattam már költségvetési vita címszó alatt itt a tisztelt házban. Amire azonban most a kormányzó pártok készülnek, arra az elmúlt 16 évben, a 15 költségvetési vita során még nem volt példa. Arra, hogy egy kormány, egy olyan költségvetést próbáljon meg elfogadtatni, amely éppen az ellenkezőjét tartalmazza annak, mint amire felhatalmazást kapott a választóktól. Olyat már láttam az elmúlt 15 évben itt a tisztelt ház falai között, hogy valamit át kellett ütemezni. Olyat is láttam, hogy valamiről kiderült, hogy nem állta ki a gyakorlat próbáját. De olyat, hogy valaki ellentétes irányban akarjon elindulni, mint amire felhatalmazást kapott, no ere még nem volt példa. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ráadásul nem csak ígérték, hogy más irányba fognak haladni, nem csak ígéretekről beszélek, önök esküdöztek, becsületszavukat adták, idézek ismét: „A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legőszintébb becsületszavamra mondom.” Idézet vége. Ennyit az őszinteségről, ennyit a becsületről, meg a legőszintébb becsületszóról. Tisztelt hölgyeim és uraim! A baj gyökere valószínűleg a demokráciában való felfogásban keresendő. Ugyanis egy választás nem arról szól, hogy melyik politikai erő kormányozza az országot. Ez csak következmény. Egy választás mindig arról szól, hogy a választópolgárok szerint milyen irányban kell elindulnia az országnak. Az emberek nem pártokat választanak, bár vannak párt agymosottak, akik ezt gondolják, hanem közös jövőt választanak, és ennek az irányát el is döntik. Majd annak a kormánynak adnak felhatalmazást, amelyről azt gondolják, ígéretei, legőszintébb becsületszava, fogadkozásai szerint majd abba az irányba fog haladni. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim valójában az emberek a személyes életükről döntenek. Ezért nem lehet semmibe venni a döntésüket. Aki semmibe v eszi a döntésüket és az ellenkező irányba akarja elindítani az ország közös jövőjét, az megsérti és megalázza az embereket. Valójában bevallja, hogy egyszerű hatalmi eszköznek tekinti őket. Ez a fölfogás valójában azt jelenti, hogy miután meg van a többség, azt gondolják a kormánykoalíció pártjai, azt tehetnek, amit akarnak. Meggyőződésem szerint ehhez önöknek nincsen joguk, és önöknek ehhez nincs felhatalmazásuk. Ezért kell azt mondanom, hogy ma Magyarországon felhatalmazás nélküli kormányzás, demokratikus kormányzati döntések helyett, pedig diktátumok vannak. És az előttünk fekvő költségvetés sem más, mint a felhatalmazás nélküli kormányzás terméke. Ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, megszülethet az előírt törvények eljárási rendjének a betartásával. Reméljük, így is fog megszületni. De nincs elfogadottsága. Ezért ez egy legális költségvetés lesz, de illegitim. Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt hölgyeim és uraim! Összességében már ez az egy érv is elegendő lenne arra, hogy egy magunkfajta demokrata, egy polgári demokrata, elutasítsa ezt a költségvetést. De tisztelt hölgyeim és uraim, nézzük meg mindezt egy másik szempontból! Már mint a költségvetést. Ad-e választ, ad-e választ ez a költségvetés a magyar emberek és Magyarország legfontosabb gondjaira? Kiolvashatók-e a belőle közös nemzeti célok, amelyeknek az elérését szolgálni akarja ez a költségvetés? Kiolvashatók-e azok a nagy közös célok, amelyik alkalmas kívánna lenni az előttünk fekvő költségvetésnek? Itt ugyanazt a betegséget tapasztaljuk a költségvetés elolvasása után, mint a kormányprogramban. Ez nem meglepő, hiszen a költségvetés nem más, mint a kormányprogram következő évre való tükre. A kormányprogram vitájában is felhívtam az önök figyelmét tisztelt kormánypárti képviselők, hogy korrigálják az elképzeléseiket, és nevezzék meg azokat a legfontosabb, közös jövőnket megtestesítő kérdéseket, amelyeket előnyben kívánunk részesíteni, amikor a rendelkezésünkre álló pénzeszközök felhasználásáról döntünk. Lett volna félév arra, hogy ez megtörténjen. A második helyre ennek a költségvetésnek, meggyőződésem szerint a demográfiai kérdések után, a személyes társadalmi felemelkedés kérdését kellene tennie. Hogy azok, akik a rendszerváltáskor a vesztes oldalra kerültek, vagyis a rendszerváltás vesztesei, kapjanak valami hihető esélyt arra, hogy ők is átkerüljenek a másik oldalra. Hogy nekik is tartogat valamit a jövő. A túlélés lehetőségén túl. Ha személyesen nekik már talán nem is tartogat, esetleg életkoruk miatt, legalább a gyermekeiknek számára. A személyes társadalmi felemelkedés tanuláson keresztüli útját, támogatnia kellene minden magyar költségvetésnek. Ez a költségvetés, a személyes felemelkedés tanuláson keresztüli útját elzárja, rácsapja az ajtót a szegény gyerekekre. Tisztelt hölgyeim és uraim! A tévénézők nem tudják, hogy miért fogom mondani, amit most mondok, de itt a szocialista képviselőtársaim azzal a megjegyzésükkel tiszteltek meg, hogy ez demagógia. Lehet erkölcsi kérdéseket demagógiának minősíteni. Azonban a társadalmi felemelkedés kérdése, erkölcsi kérdés. Megjegyzem, szerintem mindenkinek a számára az, aki az előző rendszerben járt egyetemre, vagy főiskolára. Tisztelt hölgyeim és uraim! Itt, akik a parlament padjaiban ülnek, talán a legfiatalabbakat leszámítva, mind az előző rendszerben jártak még egyetemre, és főiskolára. Ingyen! Ingyen, tisztelt hölgyeim, és uraim! Ezért mi hálásak vagyunk Magyarországnak, nem a Kádár-rendszernek vagyunk hálásak, hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített ebben bennünket. Elsősorban persze a szüleinknek, de mindenki másnak is, és ezért számunkra továbbra is erkölcsi kérdés, hogy mi nem támogathatunk, és nem is fogunk támogatni semmilyen indítványt, amely a személyes társadalmi felemelkedés, oktatáson keresztül vezető útját elzárja a fiatalok elől. Tisztelt hölgyeim és uraim, a harmadik helyre, ennek a költségvetésnek, a munka ügyét kellene állítania. Sajnos a költségvetés, a növekvő munkanélküliség kérdését, nem kezeli megfelelő súllyal. A regisztrált munkanélküliek száma egyfolytában nő, és lassan eléri a 8 százalékot. 100 emberből, 38-an dolgoznak. és van 5-600 ezer olyan honfitársunk, aki nem dolgozik, de már munkáért sem jelentkezik. Ezért nekünk munkahelyeket kell teremtenünk. Nem csak a legképzettebbek számára, hiszen az ország egy részét éppen most zárjuk ki abból a lehetőségből, hogy képzetté válhasson. A most állás nélkül levő 5-600 ezer, már munkáért sem jelentkező ember számára nekünk olyan munkalehetőségeket kellene létrehozni a költségvetés segítségével is, ahol az alacsony képzettségű emberek is el tudnak helyezkedni. Nekik is jár az esély. Hogyha akarnak, akkor munkából fenn-, és eltarthassák magukat és családjukat. Szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, hogy a nyugdíjkorhatár felemelése nem fog segíteni a problémán! Ugyanis a férfiak tekintélyes része a nyugdíjkorhatár előtt sodródik ki a munkahelyekről. Én örülök annak, hogyha majd a szocialisták nyilatkoznak arról, hogy egyébként ilyen tervük nincsen. Én örülök annak, hogy a Magyarországon működő befektetők megtalálják Magyarországon a számításukat. Annak is örülök, hogy elég erősek. Annak is örülök, hogy a kormánnyal szemben is elég erősek, és képesek a szakmailag indokolt érdekeiknek érvényt szerezni, mint legutóbb is történt, amikor nagy nemzetközi cégek, föllépésének eredményeképpen, a kormány azt mondta, rendben, ha szolidaritási adót a fejlesztésre, kutatásra fordítják, akkor nem kell befizetni a költségvetésbe. Uraim! Ne kerülgessük a forró kását! Kutatása, fejlesztésre fordítani elsősorban külföldi befektetők tudnak Magyarországon. Ha ezt a lehetőséget, és csak ezt adjuk meg nekik, amit egyébként támogatunk, akkor ezzel a lehetőséggel a magyar kis-, és középvállalkozók nem tudnak élni. Már pedig ha az a helyzet, hogy az előttünk álló nehéz időszak teherviseléséből az érdekerejük miatt ezt elérni képes nagy nemzetközi cégek kimaradnak, a magyarok számára nem nyújtunk valamilyen alternatív lehetőséget, hogy társadalmilag fontos cél érdekében ók is elháríthassák a szolidaritási adófizetés kötelezettségét, akkor ebből az következik, hogy a válságért viselendő teherből egyre nagyobb és nagyobb arány jut a magyarokra, és egyre kisebb és kisebb a külföldi cégekre. Ez senkinek sem érdeke. Még a külföldieknek sem, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért én szeretném, ha ez a költségvetés tartalmazna egy javaslatot arra nézve, - nyújtunk is be majd ilyet – a vállalkozók pártjával történt konzultáció után, amely lehetővé teszi a magyar kis-, és középvállalkozók számára, hogy ne csak az Audik, hanem a magyar kis-, és középvállalkozók is visszaigényelhessék azt az összeget, amit szolidaritási adó címén befizettek a költségvetésnek. Ez így igazságos, és így helyes. Tisztelt hölgyeim, és uraim! A költségvetés készítői a saját kárukon sem tanulnak. Okos ember, más kárán tanul, a buta a sajátján! De mit mondjunk arról, aki a sajátján sem? Tisztelt hölgyeim és uraim! az elmúlt hónapokban három tényre derült fény. Az első: becsapták, megtévesztették, és félrevezették az embereket. Az ide vonatkozó klasszikus idézet így hangzik (önöket idézem): „Nyilvánvalóan végig hazudtuk az elmúlt másfél, két évet, teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz, hazudtunk reggel, éjjel, este.” Itt az idézet vége. Másodszor kiderült, hogy tönkretették a magyar gazdaságot. Kiderült, hogy a hatalom megtartása szempontjából a kormányzó pártok veszélyesnek ítélték a pénzügyi válság elhárításához szükséges kormányzati lépéseket, inkább hagyták elhatalmasodni a bajt. Az ide vonatkozó klasszikus idézet önöktől a következőképpen hangzik: „Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk elképzelni, az MSZP-SZDSZ közös kormányzása ezt megteszi.” A harmadik tény, amivel számot kell vetnünk a költségvetés vitájában, hogy a hazugság hadjárat, az emberek megtévesztése érdekében, a kormányzó pártok kiiktatták a kormányzati hatalmat ellenőrző intézményeket, lényegében megszüntették a költségvetés tervezése, és végrehajtása feletti demokratikus kontrollt. Az ide vonatkozó klasszikus idézet önöktől így hangzik: „Isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Idézet vége. Sőt, tisztelt hölgyeim és uraim, nem csak a költségvetési tervezés demokratikus kontrollját iktatták ki, hanem a köztársasági elnököt is becsapták és félrevezették, egy korábbi vitában az oda átküldött dokumentumok alapján már ezt bemutathattam önöknek. Tisztelt hölgyeim és uraim! Nem az emberek tehetnek a kialakult helyzetről! Itt a szocialisták ismét bekiabálnak és viccelődnek, de nem annyira vicces, amit mondok, tisztelt képviselőtársaim! Ugyanis a magyar választópolgárok az elmúlt négy évben mindent megtettek azért, hogy az ország ne jusson ide. Nem dolgoztak kevesebbet, mint korábban. Ugyanolyan becsületesen végezték el a munkájukat, mint a megelőző években. A tanárok, akik most közellenségnek kiáltatnak ki, mert túl sokan vannak, és túl sok pénzt emésztenek föl, ugyanolyan becsületesen tanítottak az elmúlt négy évben,. mint korábban. Nem ők juttatták ide az oktatási rendszert! Az orvosok nem gyógyítottak rosszabbul és nem végezték rosszabbul a munkájukat az elmúlt években sem, mint a megelőző esztendőkben. Ők nem tehetnek a kialakult helyzetről. A gazdák nem keltek fel később, hogy kimenjenek a földekre, hanem ugyanúgy hajnalban tették ezt, mint korábban tisztelt hölgyeim és uraim! A magyar gazdák nem tehetnek arról, hogy a magyar gazdaság ide jutott. A vállalkozók sem lettek tehetségtelenebbek Magyarországon, kedves szocialista képviselőtársaim! Sőt, még a közigazgatásban dolgozó emberek, akik szintén közellenségnek kiáltatnak ki, sem végezték hitványabbul a munkájukat az elmúlt négy évben, mint korábban. Akkor mégis, hogy jutottunk ide tisztelt hölgyeim, és uraim? Mondhatnánk, a külvilág. Ezt ismerjük, a nemzetközi helyzet szokott fokozódni. De tisztelt hölgyeim és uraim! Most azonban az a helyzet, hogy ezt sem mondhatjuk, mert a nemzetközi helyzet sem nem fokozódott, se nem élesedett, hanem a világgazdaság bizony kedvező feltételeket adott arra, hogy sikeres lehessen a magyar gazdaságpolitika. Természeti, vagy politikai katasztrófa sem rázta meg Magyarországot. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ha elolvassuk ezt a költségvetést, akkor azt is láthatjuk, hogy ráadásul itt egy újabb nagy hazugság készül. Az újabb nagy hazugság pedig az, hogy önök el akarják hitetni az emberekkel, hogy a jövő érdekében kell áldozatot hozniuk! A jövő érdekében kell pluszterheket viselniük, és erőfeszítést tenniük. Holott valójában az igazság az, hogy a múlt hibáit fizettetik meg, és éppen azokkal, akik nem tehetnek semmiről! Mindennek, ami itt van előttünk a költségvetésben, semmi köze a jövőhöz. Ezzel nem oldódik meg a jövőre nézve semmi, ellenkezőleg: ezen az úton a jövő, maga a megélhetési válság lesz. Semmi más. Kedves barátaim! Az, hogy az emberek mindenért többet fizetnek, nem oldja meg a jövőt. Ettől nem lesz több munkahely, több vállalkozás, nem lesz több magyar termék. És nem fog tőle nőni a magyar gazdaság. Ettől, a kormánynak természetesen több pénze lesz, amit majd ismét kormányzati kampányokra fordíthat, de ezzel az ország nem lesz kint a bajból. S kedves barátaim, bizony nem véletlen az, hogy az emberek igenis rögtön a pénztárcájukhoz kapnak, ha azt hallják egy szocialista politikus szájából, hogy „reform.” Ne lepődjünk meg ezen! A Horn-kormány reformja a Bokros csomag volt. A Meggyesi kormány csomagja, az otthonteremtés megszüntetése. A választás előtti szocialista kormány reformja a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlése volt. A mostani MSZP kormány reformja pedig a vizitdíj, és a tandíj bevezetése. Vagyi eddig minden szocialista kormány reform néven pénzbehajtást rendezett. Mindannyian tudjuk, hogy ezek valójában hamis reformok. Épp a lényeg hiányzik belőlük. Az átgondolt, tervezett megerősítése, az életünk szempontjából fontos területeknek. Valójában leépítés, visszavágás, pénzbehajtás. Tisztelt hölgyeim és uraim! Az új hazugságnak is lesz egy ára tehát, ez a szegényedés, és a feszültség. Szegényedés lesz a megélhetési válság miatt, és feszültség, mert az emberek nem fogadják el ezt a helyzetet. Hiszen igazságtalan is, és antidemokratikus is. Igazságtalan az, hogy éppen azok bűnhődnek, akik nem tehetnek semmiről, és akiket megfosztottak a döntés lehetőségétől. És nem demokratikus, mert az emberek nem erre adtak felhatalmazást. Tisztelt hölgyeim és uraim! Nem idézem most, hogy önök mi mindenre tettek ígéretet és adták a becsületszavukat. Csak annyit szeretnék most mondani önöknek, hogy mindaddig feszültség lesz Magyarországon és elégedetlenség, és elszegényedés, és rossz hangulat, amíg ez az ellentmondás fel nem oldódik. Minden hazugságnak ára van, és valakinek meg kell fizetni! De az nem megy, hogy mindig csak azok fizessenek, akik nem tettek semmi rosszat, és akiket becsaptak. Sehol a világon nincs olyan törvény, amely nem a bűnössel, hanem az áldozattal fizetteti meg az okozott kárt! Tisztelt hölgyeim és uraim, most gondoljanak arra, hogy mindaz, amiről itt beszéltem, nem a politikában történik meg, hanem a gazdaságban! Ha a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter, miniszterelnök egy gazdasági cég élén áll, akkor nem jó költségvetést nyújtanak be ide, hanem a bíróság előtt vannak tisztelt hölgyeim és uram, vagy talán már az ítélet is megszületett! Tisztelt hölgyeim és uraim! Ilyen körülmények között olyan mondani, hogy eljött az ideje, hogy mindenki vállalja maga miatt a felelősséget, és gondoskodjon magáról, kedves barátim, hát azok mondják ezt, akik semmiért sem vállalják a felelősséget! Tönkretettek egy országot, és arra bíztatják az összes többi embert, hogy most már igazán itt az ideje, hogy vállalják a felelősséget a saját életükért. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim a javaslatunk az, hogy elsőként vállalják ők! Amíg önök nem vállalják a felelősséget, addig semmilyen felelősséget nem kérhetnek számon, másokon sem! Tisztelt hölgyeim és uraim! Végezetül, a helyzet bár kétségkívül nehéz, mégis valahogyan fel kellene oldani! A mi javaslatunk az, hogy a mi javaslatunk az, hogy ezt a feszültséget egy olyan költségvetési javaslattal oldjuk fel, amely nem gerjeszt indulatokat! Ez azt jelenti tisztelt hölgyeim és uraim, hogy arra kérjük a kormánypártokat, hogy az előttünk álló költségvetésben ne döntsön azokról a kérdésekről, amelyek várhatóan népszavazásra fognak kerülni! Hagyjuk meg a lehetőséget, igen, tudom, hogy önök az ilyeneket nem szeretik. Nem szeretik, ha az emberek elmondják a véleményüket, és népszavazáson mondanak véleményt olyan ügyekben, ahol egyébként joguk van véleményt mondani. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim! Mégis azt szeretném javasolni önöknek, hogy azokban a kérdésekben, ahol egyébként lehetőség nyílik arra, hogy maguk, az emberek döntsenek, önök ne vegyék el ezt a lehetőséget az emberektől! Ezért azt javaslom, hogy a költségvetés ne döntsön a tandíjról, a vizitdíjról, a kórházakról, a patikán kívüli gyógyszervásárlásról, a nyugdíjasok munkavállalásának szigorításáról sem! Meggyőződésem, hogy nyugalmat, békességet csak úgy tudunk teremteni, hogyha nem a parlament, hanem az emberek dönthetnek végre ezekről a kérdésekről, hiszen éppen ezekben csapták be őket, az ő életük szempontjából éppen ezek a legfontosabb döntések. Végezetül tisztelt hölgyeim és uraim, a válsághelyzetből csak demokratikus, és igazságos úton juthat ki az ország. A demokratikus döntés, az jogi, az igazságosság pedig erkölcsi legitimációt adhat a parlament további működéséhez. Azt javaslom a tisztelt kormánypártoknak, hogy fejezzék be a hazugságokat! Hagyják abba a hazugságokat, amelyektől hemzseg a költségvetés és higgyék el, van igazság abban a régi bölcsességben, miszerint be lehet csapni kevés embert hosszú ideig. Be lehet csapni sok embert, rövid ideig. De sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"
Posted on: Wed, 11 Sep 2013 18:41:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015