"Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában" (Mk 1,1–8 ) 1Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, 2amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; 3kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" 4Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Jordán vizében. 6János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett meg erdei mézet, 7és ezt hirdette: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni." Keresztelő János Isten újat kezdő munkájának hírnöke. Kortársai között egy kívülálló, akinek vad életformája Isten szelídítetlen szentségét tükrözi. Bátor kiállása provokáló, de egyúttal útbaigazító jelzőtábla egy testi-lelki nyomorúságban élő nép számára. A mi hivatásunk is, hogy Krisztusra mutató jelek legyünk. RÉ 296 MRÉ 187 „De az én szabadításom örökre megmarad…” (Ézs 51,1–16) Ma megint „rémtörténeteket” hallottam, hogy mit képes tenni egyik ember a másikkal, hogyan tartják sakkba egymást: főnök és beosztott, tehetős és „tehetetlen”, lelkipásztor és presbiter, hívő és „hitetlen”, keresztyén és nem keresztyén, egészséges és beteg, hogyan válnak bizonytalanná életek, egzisztenciák, idegrendszerek. Biztos kapaszkodó a mai Ige, áldott gyöngyszem: miért félsz halandó embertől, aki a fű sorsára jut, elfelejtetted alkotódat, az Urat? (12) Az Úr szabadítása örökre megmarad, igazsága nem rendül meg! (6) A legfontosabb ezt tudni, akinek ebben bizonyossága van, az az ember valóban az Úr népének tagja (16). Tehát nem kell félni senki emberfiától sem, ide értve a jelen és a jövő hatalmasait, pénzügyi és szellemi potentátjait, ide sorolva a bölcseket és a teológusokat is; mindazokat, akiktől, úgy tűnik, bármi módon függünk! Nem kell félni, elmúlnak, akár az ég és a föld. Egyedül az Úr igazsága és szabadítása marad meg, Krisztusban kijelentett és megvalósított, megváltó gondolata (6-16).[1] [1] Az Úr megtartja népének maradékát: ahogy megáldotta és megszaporította Ábrahám utódait, úgy fogja megvigasztalni és kihozni őket a fogságból, életüknek pusztaságát Édenné és örvendezéssé fogja formálni (1-3). Ezek az ígéretek azonban nemcsak Izráel népének maradékára vonatkoznak, hanem minden népre, nemzetre és szigetre. Az Úr szabadítása egyetemes: törvényét, örökkévaló rendjét minden nép világosságává fogja tenni; kegyelmes rendelése szerint (4-5).
Posted on: Thu, 27 Jun 2013 03:15:06 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015