07. A társadalmi élet „szokásai” Kunszentmiklóson az 1930-as, majd az 1945 utáni években Pesten Anyukának és Apukának ezek nélkül a gyermeki óbégatások nélkül is volt elég bajuk! Anyuka, a kunszentmiklósi születésű Bálint Zsófika szépreményű úrleány - a konfirmációs Emlékfénykép tanúsága szerint – ötvenötöd-magával együtt konfirmált Kunszentmiklóson, 1936. május 21-én. furaila.xfree.hu/33600 A másik fénykép furaila.xfree.hu/33600 hátulján olvasható a dátum: 1938. Mellette látható a Kollos Tánciskola és Polgári Kör pecsétje. Vagyis, Bálint Zsófika tagja volt akkor egy (ma, a polgárosodást gátló politikusok által PÖCS-nek nevezett) polgári öntevékeny csoportnak! (Ebből következik, hogy nem a „Gonosz” találmánya volt a polgári körök létrehozása 2002-ben, hanem egy régi hagyomány újjáélesztése!) Bálint Zsófika úrleány, 1942. novemberétől ifj. Bóna Gáborné lett, és találhatott ki újabb „történeteket” az eddigiek mellé! Mire be tudta bizonyítani árja magyar származását, addigra már nem számítottak a papírok semmit. 1945-ben, a háború befejeztével az ármánykodást ott kellett folytatni, ahol a háború után abbamaradt, csak éppenséggel minden ellenkező előjelet kapott! Olyan politikai erők kerültek hatalomra, melyek mindenre, ami addig szent volt, - ami összekovácsolta még az ellenségeskedő családokat is - azt állította: beleüvöltötte, beleverte az emberekbe, hogy rossz, ártalmas, eltaposni, megtagadni való! Akit nem lehetett megtéveszteni, mehetett az átnevelő táborokba, gulágokba. Aki tudott, elmenekült Nyugatra, aki maradt, az kitalált egy kádertörténetet önéletrajz címén, amellyel még karriert is csinálhatott. Ezek közé tartozott Apuka, ifj. Bóna Gábor is. Apuka hónapokig azzal kínozott, hogy: tagadjam le a tanyát és felejtsem el a nagyszüleimet, nénikémet, meg mindent, ami odakötött. Mire megkezdődött az iskola, olyan szorongó kisgyerek lettem, hogy nem is akartam már iskolába menni. (Én, aki nyáron még alig vártam, hogy megtanuljak írni, olvasni!) Egész további életemben nem győztem csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetemben lépten-nyomon szembesültem! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálták(11.) ezeket a hazugságokat, hogy megtanultam, legalább úgy tenni, mintha mindent elhinnék... Ez, egyfajta önvédelmi reflexként(12.) működött bennem, ami miatt a mai napig bűntudatom van.
Posted on: Sat, 16 Nov 2013 23:14:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015