10 Tom először tért magához, a baleset óta. Az ócska közkórházi ágy, zsúfolt szoba, kellemetlen klór és betegtársai szaga megijesztette. A terem tiszta volt, de volt valami furcsa kettősség, álmai és a valóság között. Kereste az elektromos széket, hogy a mosdóba mehessen, helyette pár mankó volt ágyának lábánál. Összecsomózta sebekkel tarkított testén az olcsó vászon hálóinget, összekaparta a felemás mankókat ágya végéből, nehéz gipszkötéseit maga után vonszolva kibicegett a sorok között. Mindenütt szerencsétlen sorstársai nyekegtek egy pillanatnyi figyelemért, másodpercnyi kegyelemért. Villogó neonfények árnyában megtalálta az ajtót. Gyomorforgató vizeletszag csapta meg orrát. Nagydarab kreol takarítónő spanyolul hosszan sorolta vétkeit, amiből annyit értett üljön a csészére, ha nem akarja ő is körbepisálni az egész átkozott miskulanciát. Tom engedelmeskedett a parancsnak, bár maga sem értette miért teszi, jó volt a kimerítő út után egy percre megpihenni. Hangosat szellentett, ettől és a spanyol nyelven szórt átkoktól elszégyellte magát, nem akart kimenni, míg a matróna odakint a dolgát végzi, de lassan győzött a józanész. Megigazgatta gönceit, a víz dübörögve zúdult le mögötte. Meleg víz még csak-csak volt, szappant, azonban nem talált. Leöblítette kezeit, visszaindult ágyához, a folyosón villódzó félhomály festette árnyékát a falra. A kórterembe belépve, egy gyenge könyörgő kéz ragadta meg. Az idősnek tűnő hajléktalan ismerősnek tetszett, talán láthatta már valahol. Éjjeliszekrényén kis dobozban sorakoztak a be nem vett gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, egyéb pasztillák. Tom gyorsan határozott. A pasztillákat hálóruhája zsebébe szórta, ágyról ágyra járva, mindenhonnan elcsente a tablettákat, eleinte zavartan megköszönte, később már erre sem vette a fáradságot. Mire végig ért az összes ágyon a sajátját is beleértve, csinos ki adag púposodott tarsolyában. Visszaindult a zuhanyzó felé, tudta egy ilyen adag nem csúszik le, és nem oldódik fel gyomrában víz nélkül. Ellopott menet közben egy papírpoharat, sietve megcélozta a kijáratot. Az ajtóban visszafordult, üveges szemekkel nézett végig a termen. - Van valakinek egy cigarettája? – Kérdezte, de senki nem mozdult, nem reagált. – Van valakinél egy kibaszott cigaretta? – Üvöltötte. Többen ráemelték tekintetüket, válasz mégsem jött. – Adjon már végre valaki egy kurva kiabaszott cigarettát! – ekkor már torka szakadtából kiabált. Az ismerősnek tetsző férfi kicsit kotorászott kacatjai között majd egy elaggott de jó állapotban lévő félig elszívott véget nyújtott felé. Tom odabicegett, kivette ráncos kezéből. Az öreg tudván mi következik, ismét kotorászni kezdett, ezúttal egy nehéz fém öngyújtót kapart ki, oldalán lágy betűkkel gravírozott monogrammal. Tom az alagsori folyosón, minden izmát megfeszítve igyekezett vissza a mosdóba. Tervei szerint lenyeli az összes pasztillát, majd mielőtt hatni kezd, visszatért volna ágyába, ahol békésen kilehelheti lelkét. Ezúttal nem érdekelte Consuela zsörtölődése, lerogyott az egyik sarokba, rágyújtott, élvezettel pipálta el a maradékot. Pár perc után, nehezen talpra állt, a csaphoz bicegett, elkezdte a gyógyszereket válogatás nélkül falni. Úgy zabált, mit árva gyermek a karácsonyi vacsorán. Habzsolt, ivott, Consuela, rikácsolt mellette. A végére alig maradt pár szem. Szemei ösztönösen végigfutottak a maradékon. Tíz. Tíz szem maradt. Consuela átkozódott magyarázott valamit az ördögről, míg Tom szó nélkül elterült a kövön. feje nagyot koppant, vékony vércsík indult el a padlón. Az asszony kétségbeesetten sipítozott, a férfi nyugodt mosollyal, vérző fejjel álmodott.
Posted on: Tue, 12 Nov 2013 23:08:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015