149-156.nap (10.25-11.01) Az őszi szünet az internet elérés ellehetetlenítette, a helyi kisebbség magasröptű használata miatt, így most csak a fontosabb eseményekre térek ki, az esszencia elmarad. Szombaton segítségül hívott a vadász, hogy az előző este lőtt szarvast segítsek megkeresni és felrakni a platóra, gyönyörű idő volt, más sürgős elfoglaltságom nem volt, így szívesen mentem (és a vadászetikett ezen részével egyet is értek). A kutyája Dorka (egy Batyu alteregó és állítólag Dutyi gyereke) a lövés helyétől többszáz méterre követte a nyomot, előző este, majd elvesztette, délelőtt csak kicsit tudott továbbmenni rajta, de aztán tanácstalan volt. Világosban jól látszódott, hogy vérnyom alig, lefekvés nyoma pedig egyáltalán nem maradt a szarvas után, azaz a lövés nem volt elég jó, valószínűleg lábon kihordta. Hazafelé összefutottunk az egyik helyi hivatásos nyomkövetővel, akinek négy Hannoveri vérebe van, visszamentünk, elhozta a legidősebbet, hátha jobban boldogul. Lehet, hogy a szaglása kiváló a kutyájának, de motiváció nélkül semmit se ér. Az öreg kutyának semmihez se volt kedve, forgatta a fejét, lefeküdt, szomjas volt, kereste az árnyékot egy kellemes őszi sétának fogta fel az egészet és gyakorlatilag egy métert sem vezetett a nyomon, a már ismert és Dorci által beazonosított úton sem, nemhogy tovább. Feladtuk, hazamentünk. Délután meginvitáltak vadászatra, az állatokat lerendeztem és kiültünk egy lesre, viszonylag közel a faluhoz, sajnos nem számoltunk azzal, hogy szombat van és folyamatos volt a jövés-menés. A helyi kisebbség, benyomva, ordítozva gyűjtögetett valamit az erdőben, míg teljesen be nem sötétedett. Fiatalok adtak légyottot egymásnak, majd később a helyi vagány csávók rallyztak tülkölve az erdei utakon. Három őz így is kimerészkedett az erdőből, de szarvas vagy disznó volt az elsődleges préda, így most az őzek megúszták. Otthon sikeres rókatámadás nem volt, de próbálkozások igen. A létszám így is csökkent. Egy kopasznyakúra figyeltem fel egyik délelőtt, aki nagyon kába volt, külső sérülési nyom nem volt látható, talán valamelyik nagy fejbe verhette, a többiek már méregették. Megelőzvén a bajt a Bélának készített ketrecbe raktam, ahol szintén csak üldögélt. Később Tutyit láttam arra ólálkodni, messziről verbálisan elzavartam, de később visszaőgyelgett. A ricsajra odamentem, szerencsétlen tyúk a ketrec mélyén feküdt, fej nélkül, valószínűleg a vénasszony leharapta a fejét ... A dinóállomány is fel lett számolva. Szüleim érkeztek és anyám egyik idős barátnője is velük tartott, aki szerette volna a négy dinót megvenni, látogatóba és segítségnek is jött. Nagyon rendes asszonyságról beszélek, miután özvegy lett a házát eladta, a vételárat az egyik gyülekezetnek ajánlotta fel egy új imaház vásárlásának okán és cserébe ő csak főbérleti jogot kért az emeleten. Már régóta jóban voltunk és amikor megszorultam, nekem is szívesen segített. Bár kikötöttem, ha az elsőben találunk tojást akkor nem vágjuk le őket, de mégis máshogy alakult. Az elsőnél még a felhajtás, a szerencsétlenkedés elterelte a figyelmemet és talán nem is volt benne tojás, de a harmadiknál már egyértelműen láttuk a milliméteres tojásokat, a negyediket már nem volt értelme meghagyni, de abban is. A főböllér én voltam, részfeladatokat már végeztem, de most az elejétől a végéig, megtanulva, begyakorolva akartam elsajátítani a tyúkvágást, az öregasszonyok csak a fosztásban segítettek, apám meg a forró vizekkel futkározott. Szóval a négy dinó az oktatás oltárán végezte. Pucolva, kibelezve három kilósak voltak, szép sárga bőrrel, dagadó izmokkal, hatezer forint bevételt jelentettek. Persze így értelme nem volt a nevelésüknek, mert már négy hónappal ezelőtt is ekkorák lehettek, a tojás miatt türelmesebbnek kellett volna még lennem, de most az alkalom így hozta. A kopasznyakúak kannibálként elfogyasztották a dinók belsőségeit, akik egyébként újra elszemtelenedtek, kibújva a kerítésen (próbálom zárni a réseket, de egyelőre nem győzöm és a kutyák is segítenek nekik) egyből rohannak a placchoz és fel az asztalra, ha nem vagyok a közelben. Egy-két kiadós verés, hosszas hajkurászás után, is csak irányomban tette őket óvatosabbá. A pulykák folyamatosan sírnak a kaja után, egyelőre nehéz belőnöm az adagjukat. Kukorica mellé tyúkhúrt szívesen fogyasztanak, gondolkodtam a kukorica kiváltásán is tritikálé vagy búza formájában, mivel úgy sem tojástermelésre tartom őket, de jelenleg egyárban vannak a kukorica pedig azért sokkal táplálóbb. Etetésnél egyébként a helyzet most megfordult, a nagyokat, a pulykákat kell védenem, a kopasznyakúak sokkal gyorsabbak és a létszámuk is nagyobb felszednének előlük mindent. A nyulak eseménytelenül, szépen elvannak, esznek, napoznak, ásnak a szokásos tevékenységeiket végzik, Bélánál megerősítettük, visszafordítottuk az ólat és két oldalról kukoricaszár borítást is kapott. Birkáknál befontam a hátsó, északi falat, ami szintén kapott kukoricaszár zárást és az oldalakat is, ami egyelőre szabadon van. Fele kint, fele bent alszik, a legapróbb változást is idegenkedve fogadják a rackák, akkor is ha az orruk előtt történik a változás, jelen esetben a fonás. Persze annyira nem félnek, hogy ne próbáljanak meg mindent belülről a kukoricaszárak elérése érdekében. Ritkán engedem ki őket, mivel a kapcsolt projektek (miniWalden, juharvesszők, út a rétre) elegendő lombot biztosítanak nekik és teljes lombhullásig élni is akarok a lehetőséggel. Toto továbbra is nő, mint a bolondgomba és továbbra is kifér a kerítésen, szinte hihetetlen. Kimondottan szép kutyának ígérkezik, most már kezd lenyugodni, persze azért még mindig idétlen, de nem minden másodpercben, továbbra is főként Dutyit adjusztálja, de a tyúkokat is kergeti, a birkákat is terelgeti, kivétel Öcsit, ő rá se bagózik, tudja hogy csak kamuterelés az egész, a nőstényeket viszont sokszor meghajtja. Véd, jelez, ugat is most már, szinte elsőnek, de továbbra is fosik, főleg éjjel. Bagyunál sincs változás, különc, bizalmatlan, harapós! Fiatalok jöttek látogatóba a faluból, úgy kellett lefejtenem róluk ... azért a csavargásról nem mondott le, Dutyival egyetemben. Mostanában a hídon túl, az árokparton grasszálnak, lehet csak azért, mert Toto oda nem tudja követni őket, fél átmenni a hídon, amit én egyáltalán nem bánok. Az időjárás nagyon kedvező továbbra is, bár már nem kell félmeztelenül dolgozni, de még mindig napozásra is alkalmas. Az erdőt most már összefüggő avarszőnyeg borítja, különös, varázslatos hangulatot kölcsönözve a közlekedésnek. Három gyümölcsfa is el lett ültetve apám által, bár nem teliholdkor, de bízzunk a természet erejében és a faiskolák nemesítésében. Kajában továbbra is a palacsinta a sláger, a körtés főleg, mivel befejeződött a körtehullás és bepánikoltam, hogy jaj most egy jó darabig nem lesz (kivétel az a két üveg lereszelt, eltett). Tejbegríznél is újítottam, mivel házi túróban csak fél kiló a legkisebb vásárolható mennyiség, ami háromszor-négyszer elegendő a végén már a tejbegrízhez raktam feltétnek, kimondottan bejött, ízletes volt. Kaptam egy borjú első csülköt is vadászatból (és a kutyáknak tüdőt), három pörköltre való jött ki belőle, de az egyhangúság miatt, az egyiket fokhagymás alapon mustárosan készítettem el, az is jól sikerült. Olvasásban Tolsztojt nyüstölöm, Anna Karenina. A történet semmi extra, ebből nőhettek ki később a romantikus regények, filmek, füzetek, szappanoperák, csak hát az író, a legnagyobbak egyike. Zárom is soraimat egy a blogra jellemző idézettel: a falusi élet jelentéktelennek látszó és mégis fontos eseményei
Posted on: Sat, 02 Nov 2013 10:42:16 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015