2013. augusztus 25. - A Magyar Királyság átmeneti szüneteléséről Kötelező tudni a Magyaroknak ! Látva azt a különös, kétségbeesett helyzetet, amellyel a Magyarországon befészkelődött kommunista titkosrendőrség és torzszülöttje a rendőrállam, kétségbeesett erőfeszítésekkel megpróbálja összekuszálni és jogi köntösbe burkolni azokat a folyamatokat, amelyek tulajdonképpen nincsenek. Meg kell említenünk, hogy a nagy szocialista rendezői elvek Magyarország vonatkozásában sorra, rendre megbuknak. Érdemes megnézni, hogy a megbukott kommunista tetszhalott állapotban hogyan próbálnak ezek a mutatványosok valamilyen szintű életet lehelni, vagy legalább az agyaglábú Gólemet (nem kis létszám: 900 ezer fő) legalább egyetlen lépés megtételére kényszeríteni, de a varázslás már nem működik. Hiába veszik elő a legtitkosabb „tanításokat” és még a kabalát is segítségül hívják. A tetszhalott mára valódi halott, és ezen, semmilyen trükkös agyműtétek sorozata többet már nem segíthet. Nézzük a tényeket Az 1944. december 22-e után berendezkedő gyilkos KGB alakulatok Gerő elvtársék vezetésével elsőként lemészárolják az 1919-es vörös kommunizmus maradék túlélőit – már akikre rá tudják tenni a kezüket – majd 1948-ban azokat az elvtársakat gyilkolják le, akik a trianoni utódállamocskák területén húzódnak meg, majd Sztálin elvtársa halála után 1953 márciusa után egy újabb, de szinte észrevétlen államcsínyt hajtanak végre kizárólag azzal a céllal, hogy felfedezzék azokat az összefüggéseket, mely szerit a konok magyar nép, akár hogyan is ütlegeljük őket, nem hajlandó csak úgy, önként dalolva a vagyonát átadni a legújabbkori despotáknak, hanem még titkokban, az igaz, de ellenállni merészel. Ezen a konok népen az sem ért el eredményt, hogy lesöpörték a padlásukat, szabályos éhínségeket és mini gulágokat kreáltak az egész országban. Nekik nem volt elég a közel 2,7 millió hadifogoly és jóvátételi munkás a távoli Szovjetunióban, ők megkreálták Farkas Mihály elvtársat és csapatát. Még abból sem okultak, hogy Sztálin elvtárs halála után a moszkvai elvtársak azonnal elfogták Beríja elvtársat, a főördögöt, és lányos zavarukban azonnal egy ágyúcső elé kötötték és úgy végezték ki a Kreml udvarán, hogy még az ördög testének a maradványai se legyenek fellelhetők. Közben Magyarországon sem tétlenkedtek, a kommunista titkosrendőrség mellett azonnal megszervezték a kék ÁVÓ-t, majd a zöld ÁVÓ-t. Minden minisztérium mellé egy felfegyverzett brigantikból álló őrsereget szerveztek azzal a nyilvánvaló feladattal, ha bármilyen megmozdulás lenne, azonnal a megfélemlítés teljes erejével sújthassanak le a magyarságra. A legnagyobb dühöt a kommunisták között a magyarság élő Istentudata váltotta ki, így önmaguk primitív eszével azt gondolták ki, elegendő kivégezni és lecsukni a főpapságot, szétkergetni a szemináriumokat, elvenni az egyházi iskolákat, Lenin elvtárs szavaival élve „az Istenhit, azaz a vallásosság egy mákony (kábítószer) a dogozó nép számára”, de ez a ráolvasás sem hozott semmilyen eredményt. A várt közelbutulás elmaradt a magyaroknál, minél jobban ütötték a népet az elvtársak, a magyarok annál jobban kapaszkodtak egymásba, először a családok, majd később idegenek, óriási rózsafüzér láncolatok alakultak ki az embermentés fő feladataként. A kommunista titkosrendőrség sorra hajtotta végre saját soraiban a tisztogató akciókat, állandóan a belső ellenséget keresték, illetve ennek ürügyén a teljes félelem megvalósítását igyekeztek elhinteni az itt élők körében, de ez csak részben sikerült. Már ebben az időben titkos terveket dolgoztak ki, hogy 161. tagállamként, hogyan tudna a maradék Magyarország – még a nevét is elveszítve – csatlakozni önként, dalolva a széles dolgozó tömegek követelésére a sztálini Szovjetunióba. Már ebben az időben a sebtében felállított, és a tervezést még hírből sem ismerő hithű elvtársakból toborzott Tervhivatal elvtársai már kidolgozták azt a tervcsomagot Dr. Schubauer Kálmán elvtárs vezetésével, az általuk rettenetesen gyűlölt magyar vármegyerendszer felszámolására és teljeskörű eltörlésére, a helyébe felállítandó 6 db rajon összeeszkábálásával. Ezzel egyidőben a teljes államapparátust már hatodszor szervezik át, kizárólag arra hivatkozva, hogy „nagy az improduktív létszám”, ezt természetesen senki nem értette, hiszen a Magyar Királyság államformáját a járásokra épülő vármegyerendszer határozta meg, amely kizárólag katonai célú és rangú védelmi besorolást jelent a mai napig. Közbejött 1953, amikor Berlinben megunva a Stázi garázdálkodásait, a lakosság fellázadt, ezt a fegyveres felkelést Zsukov elvtárs csapatai másfél óra alatt verték le és erre büszkén hivatkoztak még évtizedek múlva is. Közben a Lengyel Népköztársaságban 1956 nyarán Poznanban kitört a nagy munkásfelkelés, szinte kizárólag az orosz intendatúra és az azt kiszolgáló kommunista pártrezsim ellen. Itt már nehezebb dolguk volt az elvtársaknak, mert ebben a felkelésben résztvettek a Lengyel Honi Haderő a II. Világháború alatt illegalitásba vonult egységei, akik azóta is folyamatos fegyveres harcot folytattak a kommunista rablóbandák ellen. Magyarországon sebtében ismét átszervezték a titkosrendőrséget. Új titkosszolgálatokat állítottak fel, amelyek azonnal átvették a Magyar Posta teljeskörű irányítását, a MÁV vasútvonalait és létesítményeit, az összes bányaüzemet, ahol zömében csak rabok dolgoztak, valamennyi vízművet és vízellátó rendszert (később ebből alakították ki a különböző vízügyi igazgatóságokat, a Schubauer-féle rajontervezésnek megfelelően és ide sorolták be az árvízvédelmet is), ezzel egyidőben a minisztériumok önálló fegyveres rohamosztagosait kiegészítették egy olyan típusú munkásmilíciával, amilyen sehol a világon még nem volt, mindezt természetesen nagy titokban, hiszen akkor már szervezték a szovjet komisszárok vezetésével az elvtársak az 1956-os „ellenforradalmat”, amelyet szerintük a „bukott rendszer örökösei a fasiszták, a hungaristák, a revizionisták, a klerikális reakció, a munkásosztálytól idegen lumpen elemek és hasonlók” robbantottak ki és harcoltak a „felszabadító Vörös Hadsereg” ellen. Mint köztudott, az 1955-ben aláírt és lejárt Osztrák Államszerződés értelmében a Vörös Hadseregnek el kellett volna hagynia Európát ezen a ponton, és hogy ne kelljen kitakarodniuk Európa kellős közepéről, a kommunisták ezt a trükköt találták ki, hogy továbbra is Európa közepén (nem Kelet-Közép-Európában, nem Kelet-Európában, nem Közép-Kelet-Európában) maradhassanak a teljes fegyveres erejükkel az oroszok. Arra senki nem számított, hogy a magyarok komolyan veszik a nemzeti felkelést, és október 28-ig tönkreverték az elérhető szovjet katonai egységeket, de úgy, hogy a tényleges kivonásukat az ország területéről vasúton megkezdték. Közben, ezzel egyidőben a magyarországi ÁVÓ a titkosrendőrséggel együtt teljeskörű illegalitásba vonult, annyira féltek a felelősségre vonástól, hogy sorba lettek öngyilkosok, vagy ugrottak ki az ötödik emeletről, akikről később a tettestársaik hősi meséket találtak ki, azzal sem törődve, hogy számtalan esetben ők maguk lőtték hátba a saját emberüket, tiszttársaikat, akik tárgyalni akartak a magyar felkelőkkel. A Szabadságharc leveretése után óriási belső harc indult meg a kommunista titkosrendőrség kebelében, ez már a hatodik nagy tisztogatási hullám volt, még azt is elkövették az elvtársak, hogy egy külön gyilkoló brigádot állítottak össze az 1948-ban Amerikába – főleg Kalifornia államba menekült – magyarországi ávós gyilkosok kézrekerítésére vagy meggyilkolására, hiszen ezek az elvtársaik akkorra már a Kóser Maffiával összefonódva megalakították azt a kommunista alvilágot, amely a mai napig megpróbálja terrorizálni az Amerikában élő magyar emigrációt. Természetesen a Kaliforniába futott ávós brigantik saját magukat szerelték fel a kiutazásukhoz szükséges útlevelekkel és egyéb okmányokkal és valamennyien, mint magyar ellenállók, akik a kommunizmus ellen harcoltak, telepedtek le, és kezdtek azonnal régiségkereskedelemmel foglalkozni (ennek egyik kirívó példája a Seuso kincslelet). Ezeken a tényeken akárhány évtizedre is titkosította a magyarországi kommunista rendőrállam, már nem lehet változtatni. Ezután a megtorlás évtizedei alatt még négyszer mészárolták le az elvtársak a titkosszolgálaton belül egymást, kezdve Fehér Lajos és társaival, majd Münnich elvtárs és a spanyolosok. A trianoni utódállamocskák területén megbújó maradék titkosszolgálatosok (főleg Szlovákia), és végül a Munkásőrségnek nevezett gyilkos bandák felszámolási harcai, amelyet Csermanek Jano, alias Kádár János személyesen irányított a 70-es évek közepéig. Ez a belső fegyveres harc, amely elsősorban a tettestársak elhamvasztását célozta, az 1980-as évek közepéig tartott, ekkorra sikerült a nehézfegyverzetet az ország különböző pontjain titkosan elhelyezni, de úgy, hogy a sebtében kinevezett új titkosrendőrségi parancsnokok sem tudhattak arról, hogy a nehézfegyverek és a lőszerek hol kerültek elhelyezésre Magyarországon belül. Sok dologra fény derült, így hogy Badacsonytomaj területén az eredeti munkásőr vezérkar beköltözött a föld alá, és ahonnan a mai napig hozzáfér az állami komputerrendszerhez, így elvtársakat ki-be tud járatni a magyarországi börtönökbe, még a módszerváltás sem tudott változtatni azon, hogy a Velencei-hegységben eldugott – még a szovjetektől ellopott – atomfegyverzet egyes darabjai, stb. mellett a nehézfegyverzetű harcjárművek hol kerültek elhelyezésre egy esetleges belföldi bevetés alkalmára. Az 1990-ben befejeződött módszerváltás csupán egy kis szünetet hozott létre az egymással fegyveresen harcoló magyarországi titkosszolgálatok között, hiszen egyetlen vakbuzgó hithű kommunista gyilkos sem hajlandó megválni a fegyverétől a mai napig. Gyakorlatilag Magyarországnak mindezek következtében semmilyen belpolitikai arculata nincs, a titkosrendőrségek egymással is harcban álló és elszeparálódott csoportjai soha nem tudtak megegyezni és kiegyezni még egymással sem, így az egymás ellen folytatott titkos háborúk szép lassan 1993-ra kikerültek az utcákra, és néhányan közülük, önmagukról azt feltételezve, hogy már szalonképesek, hirtelen átmentették magukat, hol gyárosnak, hol nagysikerű vállalkozónak, hol nagyhatalmú bankárnak, vagy befészkelődve a tudományos álelit tagjai közé tettestársait is megfenyegetve önmagát tudósnak, legrosszabb esetben politikusnak feltűntetve. A Magyar Királyság élete és jövője Tudomásul kell vennünk azt, hogy a magyarság nemzettudata és katonai ereje a 24 Hun Törzsszövetség fő elemeként Kr. e. 4040-ben erősödött meg és tart a mai napig, azaz majdnem hatezer éve. Természetesen ebből a hatalmas időből többezer esztendő a Nagyfejedelemséggel kombinált társkirályi helyzet (Atilla hun király Gilgames király 22. leszármazottjaként egyúttal magyar király is volt), így amikor visszatértünk a Kárpát-medencébe, csupán Atilla király örökségét foglaltuk el és ez a Magyar Királyság Európa közepén (a tényleges közepén vagyunk Európának, amely egyúttal a Föld szívcsakrája és a Föld koronacsakrája is), így az összes többi nép csupán a periférián helyezkedik el, ha tetszik ez nekik, ha nem. Elképzelhetetlen az a helyzet a Világegyetemben, hogy egy periférián lakó, élő nép határozza meg a középpontban élő nép helyzetét, politikáját, katonai és gazdasági erejét. Erre soha sehol egyetlen periférián élő nép sem képes. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a középpontnak a sugárzása, az a mai napig teljeskörű, megbonthatatlan, és egységes! Ezt a tényt sem lehet megmásítani semmilyen eszközzel. Végeredményben a Magyar Királyság sugárzása a Kárpát-medencében teljeskörű, ennek a reakciója az a sokféle atrocitás magyarverés, stb., amivel az utódállamocskák megpróbálnak figyelmeztetni mindenkit arra, hogy ők is vannak. A szakrális síkon viszont ezek a próbálkozók még sehol nincsenek, hiszen a mi több, mint hatezer esztendős létezésünk, még itt a Kárpát-medencében is több, mint ötezer esztendő, nem szüntethető meg egyetlen párthatározattal sem, és a Magyar Királyság kisugárzását semmiféle ideológiai hablaty vagy eltévelyedés nem tudja megszüntetni, hiába próbálkoznak vele, nincs eredmény. Végeredményben a Magyar Királyság továbbra is él, még kimondatlanul is, hiszen az a 62 év, amit a kommunista rémuralom a Magyar Királyság testéből elpusztított, az még a hatezer esztendős múlthoz képest csupán 1%-nyi és ez mint köztudott, még csak statisztikai jelzőszám sem, hiszen a hibahatáron belül van. Ha figyelembe vesszük azt a különleges rendezői színjátékot, amelyet a bukott kommunisták próbálnak ráerőltetni a világra, még szánalmasabb helyzetet produkál önmaguknak, hiszen az a hatalmas szakrális erő és mentális sugárzás, amely tényleges hatóerő és az emberi mélytudatra fejti ki a legerőteljesebben a hatását, teljesen eredménytelen és legfőképpen befolyásolhatatlan jövőképet teremt a kommunisták számára. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a nemzettudat az nem árucikk, az nem haszonkulcs, az nem része a haszonelvűségnek, így nem vehető zálogba, nem telepíthető rá jelzálog és nem is adható el. Ugyanez a helyzet a nemzet tagjainak együvétartozásával, hiszen a magyar szolidaritás – hasonlóan a lengyel Szolidaritáshoz, vagy bármely más nép szolidaritásbeli magatartásához – szintén nem vehető el, nem adóztatható meg, jelzálog rá nem vethető, nem adható el és nem része a haszonelvűségnek. Ez azt is jelenti, hogy minden ilyen típusú próbálkozás – a jövőt illetően is – eleve kudarcra van ítélve, így az idő haladtával, hogy ezek a próbálkozások visszaáramlanak a kifundálók fejére, és mint ilyenek, csak és kizárólag negatív, karmikus büntetéseket indukálnak az elkövetőknek. Tulajdonképpen ez a titka annak, hogy a magyarságot soha nem tudták elpusztítani, kipusztítani, meggyalázni, kifosztani, erkölcseit elvenni, földönfutóvá tenni, Istentagadóvá változtatni, az emberi tartásától eltéríteni, a teljes szabadságjogaiban korlátozni, kifosztani, nyelvétől, kultúrájától megfosztani, az emberi társadalomban a sok évezredes befolyásoló szerepét egy tál lencséért megvásárolni, gyarmatosítani, szellemiségét elvenni, kultúráját lealacsonyítani, minden emberi formációtól megfosztani. Tudomásul kell venni ellenségeinknek mindezeket, amelyeket ráadásul még külön megszabott karmikus büntetések is sújtanak az elkövetőkkel szemben, így kénytelenek megtanulni azt az igazságot, hogy „Ne bántsd a magyart!”, mert ha ezt a parancsolatot megszeged, nem lesz nyugtod még holtod után sem. Természetesen mindezek vonatkoznak a Magyar Királyság területén befészkelődött kommunista rémuralom megvalósítóira, valamint működtetőire, hiába próbálnak úgy csinálni, mintha ez a szörnyű fenyegetés a számukra nem lenne valóságos. Tudniuk kell azt is, hogy a jelenkori nagy színjátéknak hitt és így felkonferált színdarab csupán értelmetlen csepűrágó mutatvány, hiszen a magyarság megmutatta már 1956-ban az ökleit, és az oroszlánkarmát, hiszen a világháború után 10 évvel a világgyőztes Vörös Hadsereget sehol nem páholták úgy el katonailag, mint a magyarok, a maradék Magyarországon, és a nagyszakállú hadtörténészek hiába keresnek rá magyarázatokat, a magyar katonai virtust, erőt és tudományt csak az tudja használni, aki magyarnak született. Ezt sem ellesni, sem ellopni, semmilyen módon átjátszani tőlünk elvéve senkinek sem sikerült és nem adatott meg, hiszen ez a magyar nép sajátja, és mint ilyen szintén rá nem vonatkoznak a haszonelvűség, a hozam, és egyéb kamatgazdasági ostobaságok. Ellenségeink mindezzel nincsenek tisztában, így számukra garantált a vereség, teljesen mindegy, hogy magukat abban a tévhitben tartják, hogy megint ők győztek, hiszen ellenségeink személyisége nem emberszerű állaga, idegrendszeri gyengesége, kulturálatlansága, haditechnikai ismereteinek a teljes hiánya, a szervezéstudományok teljes nélkülözése alkalmatlanná teszi őket a Magyar Királyság és a Szent Korona Országai uralására és irányítására is. Tudjuk, hogy roppant nehéz ezzel a ténnyel megbarátozni, de talán tanulmányozni kellene a Magyar Királyság sokezer éves történelmét, és akkor beláthatóvá válik az, hogy a különböző beteges lelkületű, de rajtunk ugyanakkor uralkodni vágyók képtelenek felismerni önmaguk alkalmatlanságát a magyarság vezetésére. Mint ide tartozót meg kell jegyeznünk azt, hogy Magyarországon 1823-ban kezdődött a reformországgyűlések sorozata, ahol valamennyi magyar alattvalóját a Magyar Királyságnak automatikusan nemesi rangra emelték, ezt a törvényt az Uralkodó szentesítette az aláírásával, és így ez Szent Törvényként a mai napig hatályban van. Tehát a magyarságnak nincs szüksége arra, hogy egy bukott kommunista párttitkár a nemzetet magához emelje és a magyar nemzetnek nincs szüksége a kommunisták által kitalált reformokra, hiszen a reformországgyűlés Magyarországon 184 évvel ezelőtt megtörtént. Erre sem lehetőség, sem igény nem mutatkozik azóta. Meg kell jegyezni azt is, hogy a Magyar Királyság vagyona ellophatatlan, elherdálhatatlan, és elkölthetetlen, hiszen olyan végtelen nagy. Azok a bárgyú kísérletek, amelyek 62 éven át folyamatosan a Magyar Királyság vagyonának az elpusztítását célozzák, soha nem értek célba, és soha nem is fognak oda eljutni. Azok a szörnyű erőfeszítések, hogy még a magyar történelmet is megpróbálták ellopni, meghamisítani, eltorzítani legalább az elmúlt 62 év alatt, sorra, rendre megbuktak, maguk alá temetve az idegenszívű kiagyalókat is. Magyarország az ÖRÖK és mint ilyennek nincs szüksége ÚJ Magyarországra, ez egy ostoba kommunista blöff, aminek semmi tartalma, sem hatóereje nincs a Magyar Királysággal szemben. Tudni kell azt is minden most élő magyar embernek, hogy a Magyar Királyság területe soha nem rövidíthető meg, az itt élő kiválasztott nép anyagi jólétét semmi nem ingathatja meg, valamint az ország bősége volt sokezer éven át az itt élő magyarság jólétének az alapja. A magyar ember szorgalmát, különleges szaktudását, tudományát, Istenhitét, családszeretetét, békés természetét, semmi nem ingathatja meg, sem tőle elvenni, vagy ezeket korlátozni senki nem tudja, ez a szakrális örökségünk, amely a múltban, a jelenben, és a jövőben is éltetni fog bennünket. Ezeken természetesen egyetlen pártideológia sem tud változtatni, ezek azok a dolgok, amiért ellenségeink olyan féktelenül gyűlölnek továbbra is bennünket.
Posted on: Sun, 25 Aug 2013 11:02:58 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015