2013. június 10. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Bizton állíthatjuk, hogy hetedhét országból a csodájára jártak a szépségének. Mondta is neki a mamája, hogy Miló, kisfiam, te még nagy dolgokra leszel hivatott. Miló nőtt, nődögélt és az udvaron, ahol a mamájával éltek, egyre több mindent megismert. Megismerte a fákat, bokrokat, a hancúrozást a tesókkal, a macskákat, tyúkocskákat, mindent és mindenkit szeretett. Boldog volt Miló, hiszen gyönyörű volt az élet. Szeretett és őt is szerették. Egy éjjelen azonban szörnyű álmot látott. Egy fekete rém üldözte és ő sírva, nyüszítve menekült előle. Gyorsan futott, a rém nem érte utol, csak a hangjával. Ezt kiáltotta utána: "Most nem tudtalak elkapni, de várni foglak téged. Halld az átkomat! Első leszel a testvéreid közül, aki gazdára talál, de nem örülhetsz sokáig és soha nem fogsz kelleni senkinek. Az ember hívott téged erre a világra és az ember fog megölni. Ez lesz a te sorsod." Miló sírva ébredt álmából, de mamája hamar megnyugtatta: "Szamárságot álmodtál kisfiam, az ember a mi legjobb barátunk, az ember a falkavezér, érte élünk és ő sosem hagyna el minket." Aznap nagy esemény történt, eljött egy család és magukkal vitték Milót. Örültek neki, mennyire szép és édes és bolyhos, puha kiskutya. Növekedett Miló, nagyon szerette a családját, főleg a gyerekeket, mindig csak őket várta haza, hogy játszhassanak. De ahogy nőtt, valami megváltozott. Már nem simogatták, nem becézgették, nem akarták sétáltatni, mindig odébb zavarták. Egy napon a családfő kimondta: túl nagy ez a dög, sokat eszik, útban van, nem kell. Betette Milót az autóba és elindultak. Miló örült, hogy végre együtt lehet az Emberével, együtt indulnak egy nagy kalandra. Aztán megálltak egy kihalt helyen, a gazda kinyitotta a kocsiajtót, kilökte Milót az ajtón és gyorsan elhajtott onnan. Miló csak állt magára hagyva, aztán elindult, szaladt, rohant, egyre gyorsabban, hátha még megtalálhatja az emberét. Miló soha nem látta többé a családját. Napokig bolyongott, éhes volt és szomjas. Aztán beért egy faluba, ahol az emberek többsége félt tőle, mondván, milyen nagy ez a kutya. Ő igyekezett nagyon jól viselkedni, hiszen ezt tanulta otthon a mamájától, hogy az emberek jóbarátok, sőt ők a kutyák legjobb barátai. Egy család befogadta, miután arról kezdtek beszélni, hogy karácsony után a falu vezetése megöleti Milót, hiszen egy ilyen nagy kóbor kutyának nem lehet helye az emberek között. Megszerette Miló hamar az új családját, de egyszercsak idegenek érkeztek és magukkal vitték őt egy másik családhoz. Ott egy tágas helyen elszállásolták, de ő egyedül érezte magát és mindent elkövetett, hogy újra a szeretett emberek közelében lehessen. Kiásta magát alul, néha megpihent és olyankor hangos vonyítással adta tudtára országnak, világnak, hogy ő nagyon egyedül van. Sajnos új családjánál sem maradhatott sokáig, tovább vitték egy még újabb családhoz, akiket szintén nagyon megszeretett és mindig velük akart lenni, hiszen emlékezett mamája szavaira: "kisfiam, a te helyed örökké az ember mellett lesz, becsüld meg magad és mindig figyelj a gazdára". Így ő, ha egyedül maradt, elindult megkeresni a családját, bejárta az utcákat, a mezőt, ahonnan mindig visszavitték és ő esténként örült az emberének. A sokadik ilyen keresés után új családhoz került, akik láncra kötötték Milót. Ő először szabadulni akart, de nem tudott. Aztán körbe-körbe járt, mindig ugyanazok a körök, ismétlődően, újra, meg újra. Miló egy idő után már nem akart semmit, gyönyörű szőre kihullott, az elé tett ételt kihányta és csak sorvadt a teste, bezárult a lelke. Megértette, hogy a jövőjét látta álmában, mikor még kicsi bolyhos kutya volt, nem kell ő az embernek többé, hiába igyekszik. Egy napon ebbe a végtelen sivárságba ismét eljöttek érte és új helyre vitték. Egy kertbe került Miló, emberek és gyerekek közé, kíváncsi kutyaorrok szaglászták kopott bundáját és ő örült, annyi idő után először. Evett és ivott és nem hányta ki az ételt. Az új ideiglenes gazdi rövid időre tudja vállalni Milót. Hozzáértőként elkezdte a rehabilitációját ennek a nagy gyereknek, hogy tudjon újra bízni, hogy tudjon egyedül maradni, hogy megtanulja a szabályokat, melyeket eddig senki nem mutatott meg neki. Miló jóindulatú, tanulékony kutya, gyorsan megtanul mindent. A gyerekeket, az embereket nagyon szereti, kutyákkal, macskákkal, állatokkal jól kijön. Hogy történetének jó vége lesz-e, rajtunk, embereken múlik. Ha szeretnél a gazdija lenni, hívd a 06/30 694-7818-as telefonszámot. Láncon tartás kizárt. Kizárólag olyan gazdinak adjuk, aki időt szán rá, szereti és foglalkozik vele. https://facebook/media/set/?set=a.318455691591582.61578.291738884263263&type=3
Posted on: Mon, 10 Jun 2013 22:34:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015