2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről Az Országgyűlés az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos megújulása, a halgazdálkodási jognak és a haltermelésnek a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével összhangban való gyakorlása, továbbá a természetes vízi ökoszisztémák halállományának megóvása, fenntartható hasznosítása és a haltermelés fejlesztésével a hazai étkezési halellátás biztosítása érdekében, a halgazdálkodás és a halvédelem feltételeinek meghatározására a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. A törvény hatálya 1. § (1) E törvény a halgazdálkodási jog gyakorlásának feltételeit, a Magyarország területén levő halgazdálkodási vízterületeken és azok partján folyó, a halgazdálkodással, a hal és élőhelyének védelmével összefüggő tevékenységeket, valamint az ezeket végző vagy befolyásoló személyek – különösen a halgazdálkodásra alkalmas vizek és vízilétesítmények üzemeltetői, valamint a halgazdálkodási vízterületet és partját egyéb jogcímen használók, a vízhasználók – jogait és kötelezettségeit, a halgazdálkodási igazgatással összefüggő feladat- és hatásköröket, továbbá a halak és haltermékek kereskedelmének feltételeit szabályozza. (2) E törvény hatálya a horgászat, a haltermelés, a tiltott eszközök és módok, a halászati őrzés, a halkereskedelem, a halállományt veszélyeztető állatfajok állományának felmérése, riasztása, gyérítése, a Pannon biogeográfiai régión kívülről behozott egyedek telepítése vonatkozásában a haltermelő létesítményre is kiterjed. (3) Természetvédelmi oltalom alatt álló hal és más hasznos víziállat esetében e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2. Értelmező rendelkezések 2. § E törvény alkalmazásában: 1. bányató: olyan, a bányaművelés befejezését követően fennmaradt állóvíz, amely külszíni és földalatti bányászati tevékenység során az ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletből alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi; 2. csatorna: egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény; 3. fogási napló: a horgászat vagy halászat során kifogott halak – nyilvántartott halgazdálkodási vízterületenkénti, halfajonkénti, naponta kifogott mennyiségenkénti – kötelező bejegyzésére rendszeresített nyomtatvány; 4. gereblyézés: a halnak nem a táplálkozási viselkedésére alapozottan, és a szájnyílásán kívüli más testrészébe akasztott horoggal történő zsákmányul ejtésére irányuló módszer; 5. hal: a halak, illetve a körszájúak csoportjába tartozó állatfaj, valamint ezek egyedfejlődési alakjai; 6. hal kifogása: a halnak és más hasznos víziállatnak a halászat vagy a horgászat során történő megfogása és a vízbe vissza nem engedése; 7. halastó: olyan haltermelési létesítmény, amely vízfeltöltést és lecsapolást biztosító műtárgyakkal rendelkezik, ideértve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint a táp- és lecsapoló csatornákat; 8. halállomány: a halak és a más hasznos víziállatok összessége; 9. halászat: a halnak vagy más hasznos víziállatnak megengedett módon és eszközzel halgazdálkodási vízterületen történő rekreációs vagy kereskedelmi célú, illetve ökológiai célú, szelektív fogása, továbbá gyűjtése, ide nem értve a horgászatot; 10. halgazdálkodás: a természetes vizek halállományának védelmével, megújításával és hasznosításával összefüggő tevékenységek, valamint az akvakultúra és az egyéb haltermelési tevékenységek gyűjtőfogalma; 11. halgazdálkodási vízterület: az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül időszakosan vagy állandóan alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, ide nem értve a haltermelési létesítményt; 12. halgazdálkodási vízterület partja: védművekkel ellátott vízterület esetén a védmű mentetlen oldalának alapjától kifelé számított 100 méteres, védmű nélküli vízterületeknél az aktuális partvonaltól számított 200 méteres sáv területe, továbbá a halgazdálkodási vízterület felé benyúló vagy afelett átívelő híd, átjáró, egyéb építmény, természetes képződmény; 13. haltermelés: az Európai Halászati Alapról szóló 2006. július 27-i 1198/2006/EK rendelet szerinti akvakultúra gyűjtőfogalmon belül valamely halfaj állományának mesterséges módon történő termelése; 14. haltermelési létesítmény: olyan mesterséges létesítmény, amelyet haltermelésre használnak, ilyen célra terveztek és engedélyeztek, továbbá a települések belterületén vagy tanya földterületén fekvő, legnagyobb vízállás esetén 0,5 hektár kiterjedésnél kisebb vízfelületű állóvizek; 15. holtág: a folyóvíz azon mederrésze, amelyet a folyóvíz természetes úton, irányának megváltoztatásával elhagyott, vagy amelyet szabályozási célból leválasztottak róla; 16. horgászat: rekreációs célból a halgazdálkodási vízterületen a halnak megengedett módon és horgászkészséggel vagy a csalihalnak 1 négyzetméternél nem nagyobb emelőhálóval való fogása; 17. horgászkészség: horgászati célú, halfogásra alkalmas eszköz, amely legalább horgászbotból, horgászzsinórból áll, és legfeljebb három horoggal van felszerelve; 18. ívóhely: az ivarérett halak csoportosan vagy párosan felkeresett szaporodási helye, ahol az ívási felület és az ívási feltételek rendelkezésre állnak az eredményes szaporodáshoz; 19. más hasznos víziállat: a rák, a béka, a kagyló, a pióca, a csővájó féreg, az árvaszúnyog, egyéb haltáplálékszervezet, valamint ezek egyedfejlődési alakjai; 20. meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít; 21. nyakzó háló: olyan állított halászeszköz, amelynek fogási elve a hal megakadásán alapul és a megfogott egyed rövid időn belül történő elpusztulásához vezet; 22. nyilvántartott halgazdálkodási vízterület: olyan halgazdálkodási vízterület, amelyet a halgazdálkodási hatóság nyilvántartásba vett, és amelyre halgazdálkodásra jogosult nyilvántartásba vehető vagy a halgazdálkodási hatóság a halgazdálkodási jog jogosultját már rögzítette; 23. telepítés: a hal vagy más hasznos víziállat egyedének vagy állományának hasznosítási céllal történő kihelyezése halgazdálkodási vízterületre; 24. turista állami horgászjegy: olyan, magyar és külföldi állampolgárok számára, meghatározott díj ellenében, meghatározott időszakra, meghatározott szabályok szerinti horgászatra feljogosító állami horgászjegy, amely a törvény hatálya alá tartozó vízterületeken lehetővé teszi a horgászatot; 25. vermelőhely: a vizek azon mederrésze, általában mélyebb mederalakulata, amelyet a halak a téli, hideg vízhőmérsékletű időszakban csoportosan vagy tömegesen felkeresnek, és ahol viszonylagos nyugalmi állapotban töltik a téli időszakot; 26. visszatelepítés: a halgazdálkodási vízterületre jellemző őshonos – de a halgazdálkodásra jogosult által el nem hárítható ok miatt állományában megfogyatkozott vagy eltűnt – halfaj halgazdálkodási vízterületre történő kihelyezése önfenntartó populáció kialakítása céljából; 27. vízfolyás: minden olyan természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben állandóan vagy időszakosan víz áramlik; 28. vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása; 29. vízhasználó: aki vizet szolgáltatás teljesítésére vagy saját céljaira vesz igénybe; 30. vízilétesítmény: az a mű, műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása, megfigyelése céljából befolyásolja; 31. víztározó: a felszíni vizek időszakonkénti feleslegének összegyűjtésére és tározására épített létesítmény, amely alkalmas az állandó víztartásra. 3. Alapvető rendelkezések 3. § Magyarország halgazdálkodási vízterületeinek halállománya nemzeti kincs, természeti érték és gazdasági erőforrás, amelyet a társadalomnak védenie és természetes megújulását elősegítenie kell, hasznosítását pedig a fenntarthatóság szempontjai szerint kell tervezni és megvalósítani. 4. § (1) A halgazdálkodás a halgazdálkodási vízterületeken történő horgászati és halászati célú halgazdálkodási hasznosítást, valamint a haltermelési létesítményekben megvalósuló akvakultúra-gazdálkodást foglalja magába. (2) Haltermelés haltermelési létesítményben és nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen folytatható. 5. § (1) A halgazdálkodási vízterületek halgazdálkodási hasznosítása során a horgászat és a horgászturizmus fejlesztése elsőbbséget élvez más hasznosítási módokkal szemben. (2) A halgazdálkodási jog a halgazdálkodási vízterületen elsősorban horgászati célú halgazdálkodásra jogosít. Halászat vagy haltermelés a horgászat mellett, vagy önállóan akkor végezhető, ha a horgászati célú halgazdálkodás megvalósítására nincs mód. Vhr. 1. § (1) A Hhvtv. 5. § (1) bekezdésének alkalmazásában a) a kereskedelmi célú halászat, c) a rekreációs célú halászat, illetve d) a haltermelés más halgazdálkodási hasznosítási módnak minősül, amelyeket a halgazdálkodási tervben a horgászati hasznosítást kiegészítő tevékenységként lehet tervezni. (2) A Hhvtv. 5. § (2) bekezdésének alkalmazásában önállóan, más halgazdálkodási mód akkor folytatható, amennyiben a) a Hhvtv. 23. § szerint a halgazdálkodási jog az önkormányzatot illeti meg és a halgazdálkodási jog tulajdonosa halgazdálkodási tervében ezt jelzi; vagy b) a Hhvtv. 26. § (2) bekezdése szerinti földtulajdonosi haszonbérlet esetén, amennyiben a haszonbérleti szerződés megkötése iránti kérelmében a földtulajdonos ezt jelzi. 6. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a Magyarország halgazdálkodási vízterületein élő halállomány az állam tulajdonát képezi. Az e törvény alapján az állam tulajdonát képző halak és más hasznos víziállatok a jogszerű kifogásukkal vagy elhullásukkal kerülnek a halgazdálkodásra jogosult tulajdonába. (2) A hal kifogására az adott halgazdálkodási vízterületen halgazdálkodásra jogosult, vagy az általa feljogosított, halfogásra jogosító okmányokkal rendelkező személy (a továbbiakban: feljogosított személy) jogosult. A feljogosított személy a jogszerű kifogással és a fogási naplóban való rögzítéssel szerzi meg a hal tulajdonjogát. (3) A jogosulatlanul kifogott hal, valamint más hasznos víziállat a halgazdálkodásra jogosult tulajdonába kerül, ha a vízbe élve már nem helyezhető vissza. II. FEJEZET A HAL ÉS ÉLŐHELYÉNEK ÁLTALÁNOS VÉDELME 4. A hal élőhelyének védelme 7. § A halgazdálkodási vízterületen minden tevékenységet úgy kell végezni, hogy az a halállományok fennmaradását és természetes módon történő megújulását lehetővé tegye, illetve ne akadályozza. 8. § (1) A halgazdálkodásra jogosult köteles a hasznosított vízterület halállományát, életközösségét, valamint a hal élőhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését és szaporodását elősegíteni, továbbá áradás vagy a víztest kiszáradásának veszélye esetén az őshonos halfajok mentését elvégezni. (2) A veszélyeztetett őshonos halállományok mentése a halgazdálkodásra jogosult kötelezettsége. Ha az adott vízterületen nincs halgazdálkodásra jogosult, a halállomány mentését – az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint – a halgazdálkodási hatóság végezteti el. Vhr. 2. § (1) Nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen és hullámtéren elhelyezkedő nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen a halgazdálkodásra jogosult köteles minden olyan esetben elvégezni a veszélyeztetett halállományok, azok túlélését biztosító mentését, ha a hal mentés becsült költsége nem haladja meg a menthető halállomány halgazdálkodási értékét. A hal mentése történhet a vízpótlás biztosításával is. (2) A halgazdálkodási hatóság azokon a halgazdálkodási vízterületeken, ahol nincs halgazdálkodásra jogosult, a Hhvtv. 8. § (2) bekezdése szerinti halmentést bármely, az illetékességi területén nyilvántartott halgazdálkodásra jogosulttal elvégeztetheti. A halmentésre történő kijelölésnél a hatóság a határozatát a következők figyelembevételével hozza meg: a) Kapcsolódó halgazdálkodási vízterület esetén annak hasznosítója köteles a halmentést végezni. b) Halmentés természetvédelmi kockázatai idegen honos fajok betelepítésére és a természetes ökológiai folyamatok megzavarására. (3) A (2) bekezdés szerinti halmentést végző halgazdálkodásra jogosult a mentett őshonos halat a saját halgazdálkodási vízterületére – figyelembe véve a víztest ökológiai állapotát és őshonos halfauna összetételét – a halgazdálkodási hatóság hozzájárulásával helyezheti ki. Ebben az esetben a mentett hal mennyiségét a haltelepítési kötelezettségébe beszámíthatja. (4) A (2) bekezdés szerint elvégzett munka teljesítését a halgazdálkodási hatóság igazolja. (5) A halgazdálkodási hatóság halmentés céljából – határozott időtartamra – állami horgászjeggyel rendelkező személy részére halmentési tevékenység végzéséhez engedélyt adhat. (6) Valamennyi halmentésről előzetes bejelentést és jegyzőkönyvet kell készíteni a halgazdálkodási hatóság számára, amely tartalmazza: a) az ivadékmentés indokainak leírását; b) mentés helyét, időpontját, c) a mentést végző szervezet megnevezését és személyek nevét; d) alkalmazott eszközöket; e) fogott halak becsült tömegét, faj és korosztály összetételét; f) áttelepítés helyét és idejét. (7) Amennyiben a halmentés elvégzése előtt nincs lehetőség írásos bejelentésre az szóban is megtehető. A szóbeli bejelentést a halgazdálkodási felügyelő utólagosan jegyzőkönyvezi. 9. § (1) A halállományok telelő és szaporodó helyeinek védelméről halgazdálkodási vízterületenként külön kell gondoskodni. (2) A halgazdálkodási hatóság az (1) bekezdés szerinti helyet – ha annak ökológiai szerepe indokolja – halgazdálkodási kíméleti területnek jelöli ki és halfogási tilalmat rendel el. (3) A halállományok telelő és szaporodó helyein, különösen halgazdálkodási kíméleti területen, a halgazdálkodási hatóság a halállomány védelme érdekében az egyéb vízhasználati módok hatósági korlátozását kezdeményezheti. A kezdeményezésnél a halgazdálkodási hatóság mérlegeli, hogy a vízhasználati módok veszélyeztetik-e az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott védelmi funkció megvalósulását. Vhr.3. § (1) A kíméleti területek kijelölésének a Hhvtv. 9. § (2) bekezdés szerinti ökológiai indokoltsága akkor valósul meg, ha a) az adott halgazdálkodási vízterület 200 ha-nál nagyobb vagy folyóvíz esetében 20 km-nél hosszabb, vagy b) a kíméleti terület kijelölését az illetékes nemzeti park igazgatóság ajánlása és VM Szakértői Névjegyzékben szereplő halászati szakértő szakvéleménye alapján kérelmezi a halgazdálkodásra jogosult. (2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti indokoltság esetén a kíméleti terület kijelölését a halgazdálkodásra jogosult is kezdeményezheti kíméleti terület helyének kijelölését megalapozó szakvélemény és az illetékes nemzeti park igazgatóság ajánlásával. (3) A kíméleti területeket az Országos Halgazdálkodási Adattárban, a) a kíméleti területet kijelölő GPS koordinátákra, és b) a kíméleti területként kijelölt vízterület méretére vonatkozó adatokkal kell nyilvántartani. Vhr. 4. § (1) Kíméleti területen minden halfogási tevékenység tilos és annak megkísérlése is orvhalászatnak minősül. (2) A kíméleti területre érvényes tilalmak és korlátozások vízparton történő kihirdetéséről és közzétételéről a halgazdálkodásra jogosultnak kötelessége gondoskodni. (3) A kíméleti terület határainak részletes leírását, valamint időbeli hatályát a területi jegyen fel kell tüntetnie a halgazdálkodásra jogosultnak. 10. § (1) A halgazdálkodási hatóság a halállományt veszélyeztető gerinces állatfajok állományának a) nemzetközi vagy országos program keretében történő felmérésére, illetve b) riasztásának, gyérítésének (a továbbiakban együtt: gyérítés) elvégzésére vagy elvégeztetésére kötelezheti a negyven hektárnál nagyobb halgazdálkodási vízterülettel rendelkező halgazdálkodásra jogosultat. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kötelezés abban az esetben adható ki, ha a) a károkozás ökológiai hatása jelentős, b) a gyérítésnek a természet védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott akadálya nincs, c) a gyérítés közbiztonsági és vadászati feltételei fennállnak. (3) A halgazdálkodási hatóság az őshonos halállományt veszélyeztető, tájidegen, invazív halfajok állományának felmérésére, illetve az ellenük való védekezés – különösen az ökológiai célú, szelektív halászat – elvégzésére vagy elvégeztetésére kötelezheti a halgazdálkodásra jogosultat vagy a haltermelési létesítmény üzemeltetőjét. (4) A (3) bekezdés szerinti kötelezés a veszélyeztetés jelentős ökológiai hatása esetén adható ki. Vhr.5. § (1) A halgazdálkodási hatóság a kárókatona Hhvtv. 10. § (1) bekezdés b) pontja szerinti gyérítésére, riasztására az alábbi feltételekkel kötelezheti a halgazdálkodásra jogosultat: a) Gyérítést a halászati őrök, illetve a halgazdálkodási vízterületet magába foglaló vadászterület vadászatra jogosultjának hivatásos vadászai, sportvadászai végezhetik el. b) Halászati őr abban az esetben végezhet kárókatona gyérítést, amennyiben rendelkezik a vadászat személyi és tárgyi feltételeivel. c) A területen lévő vadászatra jogosult a kárókatona gyérítéshez és riasztáshoz köteles hozzájárulni, együttműködni, illetve kötelezés esetén költségtérítés ellenében azt elvégezni. Vadászatra jogosult kárókatona gyérítés és riasztás miatt felmerült költségét az érintett halgazdálkodásra jogosult köteles megtéríteni. d) A gyérítés és a riasztás az okszerű gazdálkodás mértékéig végezhető (2) A Hhvtv. 10. § (4) bekezdése szerint jelentős ökológiai hatásnak kell tekinteni különösen a busa és a törpeharcsa fajok előfordulását minden – 200 hektárnál nagyobb állóvízi vagy 20 km-nél hosszabb folyóvízi – halgazdálkodási vízterületen. (3) A Hhvtv. 10. § (1) és (3) bekezdés szerinti kötelezés megvalósítását a halgazdálkodásra jogosultnak 3 hónapon belül be kell építenie a halgazdálkodási tervébe és annak halgazdálkodási hatóság általi elfogadását követően haladéktalanul meg kell kezdenie az előírt tevékenységet. 11. § (1) Ha a halállomány vagy élőhelyének védelme indokolja, a halgazdálkodási hatóság a halgazdálkodási vízterületen vagy annak meghatározott részén a következő élőhely- és állományvédelmi intézkedéseket rendeli el: a) a hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezet, táplálékanyag, etetőanyag vízbe helyezésének korlátozása vagy tiltása, b) a halállományban észlelt elhullás esetén a haltetem eltávolítása, megsemmisítése, c) a gépi meghajtású vízi jármű használatának korlátozása vagy tiltása, d) erős vízszint-ingadozás miatt kialakult helyzetekben a halállomány, különösen a halivadék a kijelölt nyilvántartott halgazdálkodási vízterületre való visszajuttatása, e) a 9. § (2) bekezdés szerinti intézkedés, f ) a 10. § (1) és (3) bekezdése szerinti intézkedés. (2) Az (1) bekezdés a), c), e) és f) pontja szerinti eljárás a halgazdálkodásra jogosult kérelmére is lefolytatható. (3) Az élőhely- és állományvédelmi intézkedések halgazdálkodással kapcsolatos költségeit a halgazdálkodásra jogosult köteles viselni. Vhr. 6. § (1) A halgazdálkodási vízterületeken bekövetkező tömeges halpusztulások esetén a haltetemek eltávolítása és más jogszabályokban meghatározottak szerinti megsemmisítése a halgazdálkodásra jogosult kötelessége. (2) Amennyiben az érintett halgazdálkodási vízterületen nincs halgazdálkodásra jogosult, a halgazdálkodási hatóság a Hhvtv. 11. § alapján jár el és illetékességi területén bármely halgazdálkodásra jogosultat kijelölheti a haltetemek gyűjtésére és megsemmisítésére. A kijelölt halgazdálkodásra jogosult igazolt költségeit a halgazdálkodási hatóság megtéríti. 5. A halak és a halállományok védelme 12. § A természetvédelmi oltalom alatt álló hal, valamint más hasznos víziállat kifogása, illetve gyűjtése – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – tilos. 13. § (1) Halgazdálkodási vízterületről kifogott őshonos halak – a 8. § (1) és (2) bekezdése szerint történő állománymentés és a mesterséges körülmények közötti szaporítási célból fogott halak halgazdálkodási hatóság engedélyével végzett telepítésének kivételével – másik halgazdálkodási vízterületre, illetve haltermelési létesítménybe nem telepíthetők. (2) Halgazdálkodási vízterületről kifogott nem őshonos halak másik halgazdálkodási vízterületre nem telepíthetők. Halgazdálkodási vízterületről kifogott nem őshonos halak haltermelési létesítménybe halhústermelési vagy takarmányozási célból – a halgazdálkodási hatóság engedélyével – helyezhetők ki. Vhr. 7. § A Hhvtv. 13. § (1) bekezdése szerint, mesterséges körülmények közötti szaporítás céljából kifogott anyahalak begyűjtését, a kifogható mérettartomány és az egyedszám megadásával engedélyezheti a halgazdálkodási hatóság. Az engedélyben meg kell határozni a szaporításból származó és visszatelepítendő előnevelt ivadék mennyiségét. Az anyahalak begyűjtése nem veszélyeztetheti az érintett halfajok helyi állományainak természetes megújulását. 14. § (1) Halgazdálkodási vízterületre kizárólag a Pannon biogeográfiai régióból származó hal egyede telepíthető. (2) Haltermelő létesítménybe a Pannon biogeográfiai régión kívülről származó hal a halgazdálkodási hatóság engedélyével, az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben szabályozott esetekben, feltételekkel és módon telepíthető. (3) Az idegen és nem honos fajoknak haltermelő létesítménybe történő telepítése az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló, 2007. június 11-i 708/2007/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Tanácsi Rendelet) és az e törvény végrehajtására kiadott rendelet alapján végezhető. (4) A Tanácsi Rendeletben meghatározott halfaj halgazdálkodási vízterületre történő telepítésére – a természet védelméről szóló törvényben meghatározott előírásokra is figyelemmel – engedély csak akkor adható, ha a) a telepíteni kívánt vízterület teljesen zárt, lefolyástalan, vagy b) a telepíteni kívánt állomány szaporodásra képtelen és a természetvédelmi hatóság véleménye alapján ökológiai kockázatot nem jelent. (5) Halgazdálkodási vízterületre és haltermelő létesítménybe hal csak a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről szóló miniszteri rendeletben meghatározott forgalmazási és mentességi igazolásoknak való megfelelés esetén telepíthető. 15. § A halgazdálkodási vízterületen vagy annak meghatározott részén a halgazdálkodási hatóság hivatalból vagy a halgazdálkodásra jogosult kérelmére az őshonos halfajokra jogszabályban meghatározott tilalmi időt meghosszabbíthatja, az őshonos halfajokra további méret-, illetve mennyiségi korlátozást írhat elő vagy általános halászati, illetve horgászati tilalmat rendelhet el, ha a) az adott halgazdálkodási vízterületen veszélyeztetett állományú halfaj védelme, b) valamely védett vagy veszélyeztetett halfaj védelme, c) mentett, visszatelepített vagy telepített egyedek védelme, d) állategészségügyi vagy ökológiai veszélyhelyzet hatásának mérséklése, e) túlhasznosítás megakadályozása vagy illegális halászati és horgászati tevékenység felszámolása, vagy f ) kiemelkedően fontos közérdek biztosítása érdekében indokolt. Vhr. 8. § (1) Adott halgazdálkodási vízterületre vonatkozó, általános halászati, illetve horgászati tilalom elrendelését, az elrendelő halgazdálkodási hatóságnak határozatában indokolnia kell. (2) A Hhvtv. 15. § alapján szükséges, több halgazdálkodási vízterületet érintő, országos vagy területi általános halászati, illetve horgászati tilalmat az országos illetékességgel működő halgazdálkodási hatóság rendelhet el. 16. § (1) A halgazdálkodási hatóság hivatalból vagy a halgazdálkodásra jogosult kérelmére a jogszabályban meghatározott tilalmi időt megrövidítheti, az alól vagy a halászati és horgászati méret- vagy mennyiségi korlátozás alól a halgazdálkodási vízterületre vagy annak egy részére meghatározott időtartamra felmentést engedélyezhet. (2) A közösségi jelentőségű fogható halfajok esetében a halgazdálkodási hatóság az (1) bekezdés szerinti döntéseket a következő esetekben hozhatja meg: a) közegészségügyi, illetve közbiztonsági okból, b) a halállományok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében, c) kutatás és oktatás, állományfeljavítás, visszatelepítés és az ezekhez szükséges tenyésztés céljából, d) az érintett halállomány nagyságához mérten kis egyedszámú szelektív kifogás, tartás, illetve hasznosítás érdekében, e) más hasznos víziállatok, valamint a természetes vízi élőhelyek védelme érdekében, vagy f ) más kiemelkedően fontos társadalmi, gazdasági közérdek, valamint a köz- és magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében. (3) A (2) bekezdés szerinti halgazdálkodási hatósági döntésben meg kell határozni: a) a halfajt és az egyedek számát, b) a fogás módját, eszközeit, c) azt a területet, amelyen a tevékenység gyakorolható, d) a tevékenység időtartamát, és e) a tevékenység halgazdálkodási hatóság általi ellenőrzésének módját. (4) A halgazdálkodási hatóság a halgazdálkodásra jogosult részére a (3) bekezdés szerinti tevékenység végrehajtásáról jelentéstételi kötelezettséget ír elő. (5) A közösségi jelentőségűnek nem minősülő fogható halfajok esetében a halgazdálkodási hatóság az (1) bekezdés szerinti döntéseket a (2) bekezdésben szereplő eseteken túlmenően a) az adott vízterületen elhanyagolható mértékben vagy nem szaporodó, telepítéssel fenntartott állományú halfaj hasznosítása, b) az okszerű gazdálkodás biztosítása, vagy c) jelentős sportesemény megrendezése érdekében is meghozhatja. (6) A halgazdálkodási vízterület közérdekből a) a génállomány megőrzése érdekében, b) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt, c) oktatási és kutatási célból, vagy d) országos jelentőségű turisztikai érdekek érvényesítése miatt különleges rendeltetésűvé nyilvánítható. Vhr.9. § (1) A halgazdálkodásra jogosult kérelmére történő tilalmi időszak megrövidítését, eltörlését, illetve méret, mennyiségi korlátozás módosítását minden 20 ha-nál nagyobb halgazdálkodási vízterületen a VM Szakértői Névjegyzékben szereplő halászati szakértő szakvéleménnyel kell alátámasztani. (2) Fajlagos tilalom alól felmentést a halgazdálkodási hatóság kizárólag a telepített halfajokra vonatkozóan engedélyezhet abban az esetben, amennyiben a halgazdálkodásra jogosult a halgazdálkodási tervben foglalt előírásoknak maradéktalanul eleget tesz, különös tekintettel a fajlagos tilalom alól felmentési kérelemmel érintett halfaj haltelepítési kötelezettségére. (3) A halgazdálkodási hatóság a fajlagos tilalmi időtől eltérést legfeljebb egy naptári évre engedélyezhet a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületre vagy annak egy részére, kivéve az (5) bekezdés esetét. (4) A fajlagos tilalom alól felmentés olyan halfaj egyedének fogására adható, amelyet a halgazdálkodásra jogosult évente rendszeresen, a területegységre vetítetten nagy mennyiségben telepít, vagy amelynek természetes szaporodási feltételei az adott halgazdálkodási vízterületen nincsenek meg vagy jelentősen korlátozottak. (5) A fajlagos tilalmi idő alóli felmentés 5 éves időtartamra is engedélyezhető, a (4) bekezdésben foglaltak fennállásakor, kizárólag ponty faj esetében. 17. § Általános vagy fajlagos fogási tilalom alá tartozó vagy jogszabályban, illetve hatósági határozatban megjelölt mérettartományon kívüli hal vagy más hasznos víziállat fogása esetén a halat vagy más hasznos víziállatot a fogást követően, haladéktalanul és kíméletesen vissza kell helyezni a vízbe, ilyen egyed kereskedelmi forgalomba nem hozható. 18. § (1) A halgazdálkodási vízterületen bekövetkezett halpusztulást a halgazdálkodásra jogosult köteles a tudomására jutását követően haladéktalanul bejelenteni a halgazdálkodási hatóságnak. (2) Az (1) bekezdés szerinti halpusztulás esetén a meder tulajdonosa, használója, a vízilétesítmény üzemeltetője, a vízparti ingatlan tulajdonosa, használója, valamint a halgazdálkodásra jogosult a vízmintavételt és a szükséges vizsgálat elvégzését köteles lehetővé tenni és tűrni, illetve abban közreműködni. (3) A halgazdálkodási vízterületen bekövetkező, tömeges jellegű halpusztulás okainak felderítése a halgazdálkodási hatóság feladata, amelyről a halgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által kijelölt vízélettani laboratórium útján gondoskodik. Ha a vizsgálat eredményeképpen a halpusztulásért felelős személye megállapítható, a halgazdálkodási hatóság a felelőst a vizsgálat költségeinek a viselésére kötelezi. (4) A vízminőségi kár elhárítására a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Vhr .10. § (1) Tömeges halpusztulás esetén a halgazdálkodási hatóság a vízszennyezés, illetve vízminőség romlás körülményeinek vizsgálata érdekében önállóan is jogosult vízmintavételre, melynek vizsgálati eredménye közigazgatási eljárás során felhasználható. (2) A vízmintavételt az arra vonatkozó jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. (3) Vízminta bevizsgálásának költségei szennyezés esetén a szennyezést okozó természetes vagy jogi személyt terhelik. Szennyezés bekövetkezése nélküli vízminőség romlás vizsgálatának költségei a halgazdálkodásra jogosultat terhelik. 19. § (1) A vízilétesítmény üzemeltetője köteles a tevékenységét olyan formában végezni, amely a hal szaporodását elősegíti, illetve a halgazdálkodásra jogosultat a víz leeresztésével, feltöltésével járó vagy más, a halgazdálkodási jog gyakorlását akadályozó tevékenységének megkezdéséről és annak várható időtartamáról – az elrendelt ár- és belvízvédekezési, vagy vízminőségi védekezési készültséget kivéve – legalább tíz nappal megelőzően értesíteni. (2) A nagy értékű természetes vízi halállományok ívási vándorlásának biztosítása érdekében, a halgazdálkodási hatóság a vízfolyásokon, folyókon tervezett vagy megvalósult, a hosszanti átjárhatóságot akadályozó műtárgyak és vízilétesítmények engedélyesének hallépcső létesítését és működtetését írja elő. (3) A vízilétesítmény üzemeltetője a vízszintszabályozás során – az élet- és vagyonbiztonság védelme körébe eső vízszintszabályozás kivételével – köteles figyelembe venni a halak ívási idejét. Az ökológiai szempontok szerinti vízszinttartási előírásokat a vízilétesítmény vízjogi engedélye határozza meg. (4) A vízvisszatartási és öntözési célú víztározók halgazdálkodási hasznosítását a vízgazdálkodási feladatokra figyelemmel kell tervezni és végezni. Vhr. 11. § Természetesvizek esetében a vízjogi engedélyezési eljárás során a Hhvtv. 19. § (3) bekezdésnek megfelelően a halgazdálkodási hatóságot be kell vonni az eljárásba a vízszinttartási előírások megállapítása érdekében.
Posted on: Mon, 09 Sep 2013 05:08:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015