25. rész Másnap arra keltem fel, hogy Ricsi simogat. Komásan hozzá fordultam. -Jó reggelt manó! /mondta mosolyogva/ -Jó reggelt majom! /mondtam és megcsókoltam/ -Én majom? /kérdezte/ -Egoista majom! /feleltem vigyorogva/ -Ezt megjegyeztem.. -Én meg nem fejeztem be! Egoista majom, de az enyém! -Manó! De szeretlek! -Én is.. mik a terveid mára? -Van egy pár ötletem. -Mint például? -Segítesz kifesteni a szobámat? -Persze! Csak kérlek, ne rózsaszín legyen! -Még mindig kísért a felelsz vagy mersz? -Igen, nagyon is! Felöltöztünk. Kimentünk a szobám ajtaján, de Ricsi visszarántott. -Mit mondasz a szüleidnek, hogy itt vagyok? /kérdezte Ricsi/ -Az igazat! -Minden igazat? -Hülye! Azt, hogy mit akartál az este azt nem. /mosolyogtam/ Lementünk. Anya már lent volt. -Szia…. Sziasztok! Elikém, Ricsi mikor jött? És én erről miért nem tudtam? /kérdezősködött anya/ Utálom, amikor Elikének szólít. Ettől felrobbanok! -Sziaaa.. ööömm… Ricsi tegnap este jött szólni akartam, de te már aludtál, és nem akartalak felébreszteni. Éés Ricsi itt aludt.. -Oké Rendben, és hova lesz a séta? /kérdezte anya/ -Festéket venni -Ki akarjátok festeni a szobádat? -Igen.. -Akkor mi előkészítjük a szobádat.. -Köszönöm. Elköszöntünk, és elindultunk, kézen fogva. Az út felén csak Martin járt az eszembe… vagyis nem Martin, csak amit a lányok mondtak. Mi van, ha tényleg igaz? Ha tényleg tetszek Martinnak? Ha a lányok nem tévednek? Úr Isten! Ha igaz is lenne, nem tudom, hogy Ricsi, hogyan reagálna rá.. Én még nem tapasztaltam, azt, hogy milyen, ha Ricsi dühös valakire. Vagyis Ricsi ellentétjét… vagyis na… nem is tudom, hogy írjam.. A gondolataimból Ricsi zökkentett ki. -Elena! -Ja.. Mi? /kérdeztem zavartan/ -Milyen színre szeretnéd? -Kék és fehér. -Miért? -Kék az égnek, a fehér a felhőnek kell. -Aha. Szóval a fellegekben akarsz járni… velem.. /fejezte be halkan, de még így is hallottam/ Persze a gúnyos vigyor nem maradhatott ki, Ricsi az is „bevetette”. -Persze-persze! /mondtam a szememet forgatva/ Ricsi megállt, közelebb húzott magához átkarolta a derekam, a szemembe nézett, és megcsókolt. -Hogy ha végeztél, akkor talán elindulhatnák. /mondtam némi gúnnyal/ Ricsi gúnyosan rám mosolygott. -Kimondta, hogy végeztem? /újra megcsókolt/ Ez egy igen hosszú csók volt… mikor Ricsi „végzett” átölelt. Kicsit furán néztem. Ilyet Ricsi ritkán csinált, hogy csók után ölelés.. Sőt azt hiszem, hogy még soha nem csinált ilyet! Ezért kérdőre vontam. -Ez mi volt? /kérdeztem/ -Hogy érted? -Hosszú csók után ölelés? Ritkán csináltál ilyet.. Sőt, nem is emlékszem, hogy csináltál valaha ilyet. -Most mire akarsz kilyukadni? -Hogy miért csináltad? Nem is tudom, hogy miért kérdeztem meg.. Hiszen bízok Ricsiben. Tiszta hülye vagyok! -Hé.. Szeretem a barátnőmet! És nem csókolhatom meg utána meg nem ölelhetem meg? /modta Ricsi/ Ricsi elkezdett gyorsabban menni.. Én is felzárkóztam mellé. -Ricsi….én nem úgy értettem.. /mondtam kissé megbánóan/ Megbántam, hogy megkérdeztem.. -Tudom. De te értsd meg, hogy én nem olyan vagyok, mint az exed! Nem értem mitől félsz! /mondta komoran/ Nem tudtam, hogy miért mondta ezt, de nem is akartam belemenni. Inkább hallgattam. Vagyis csak magamban gondolkoztam. Miért hozta fel Ricsi Gábort? És miért mondta, hogy nem olyan? És miért mondta, hogy nem érti, hogy mitől félek? Én megbízom Ricsiben, és tudom, hogy egy cseppet se olyan, mint Gábor. És egyáltalán nem gondolom azt, hogy megcsalt. És, hogy mitől félek, ó, ha tudná.. Jó, most nem azt írom, hogy nem félek, hogy megcsal, mert igen is félek, mint mindenki más. Félek, hogy ugyan úgy járok, mint Gáborral. Félek, hogy sokként fog érni, ha megcsalna Ricsi. Félek, hogy elveszítem. Félek, hogy megutál engem. Félek, hogy megun. Félek, hogy ha a szüleim megint kitalálják, hogy elköltözünk, soha többé nem fogom látni Ricsit. Sok mindentől félek, de ez így van rendjén. Hiszen mindenki fél valamitől. Valaki attól, hogy soha nem lesz barátja. Valaki attól, hogy soha senki se fogja megérteni. Mindenki fél valamitől… De egy dolgot nem félek leírni és nem is félek kimondani: Szeretem Ricsit! Nagyon, úgy érzem még Gábort se szerettem ennyire. Úr Isten, most én hozom fel Gábort, a gondolataimban. Nem akarom, feltépni a sebet a szívemen. Bevallom az a seb, amit Gábor okozott az még mindig ott van, és talán ott is fog maradni. És ha ott marad és fog születni egy lányom, Gábor lesz az elrettentő példa a bunkó, szemét pasikra… De én már utálom Gábort, én Ricsit szeretem. De azt egyáltalán nem értem miért nem merem kimondani, hogy mitől is félek? Azoktól, amit leírtam. Lehet, úgy gondolom, hogy Ricsi ezt jobb, ha nem tudja meg? Nem tudom.. Amikor már egy jó ideje sétáltunk csendben. Ricsi megszólalt. - …
Posted on: Sun, 21 Jul 2013 11:56:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015