3. rész *Dani szemszöge* Arra keltem fel, hogy Elena megpuszilt. Tudom, hogy ő csak barátként tekint rám, de az a baj, hogy é többet érzek iránta a barátságnál. Sokkal többet. Szeretem nagyon. De nem teszem ezzel tönkre a barátságunkat. Csendben elviselem, ha lesz egy pasija.. Tegnap is féltékeny voltam ezért csókoltam meg.. És.. este is megcsókoltam, nem bírtam magammal. Én nem akarom, hogy összejöjjenek Bencével.. Igaz. Azt mondta Eli, hogy nem tetszik neki, de szerintem füllentett. Hiszen melyik csajnak nem kéne egy olyan izompacsirta, mint Bence. Jóóó. Én se vagyok semmi, de én nem „reklámozom” a kocka hasamat! Szóval erre mondják, hogy egoista vagyok! Értem.. Elenával sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. De a véé olyan történt, amit még most se tudok felfogni. -Menj haza a szüleid már biztos aggódnak érted. /mondta Eli/ Ők? Értem? Na, persze… A bátyámat jobban féltik, mint engem! Mert ő nagy focista a fősulin. -Rendben. Ha te kéred. /mondtam és elindultam/ Ekkor történt a hihetetlen. Elena visszarántott, és csoda folytán megcsókolt, visszacsókoltam. Húú! Nem semmi csók volt. De azután.. Elena a száját fogta és ijedten nézett rám. Én pedig meglepetten és kicsit kábán rá.. -Kérlek most menj el. /mondta és elfordult/ Semmit se értve elmentem. Miért csókolt meg? Úr Isten. Most elérte, azt, hogy még jobban beleszerettem. *Elena szemszöge* Mi a francért csókoltam meg Danit? Szeretem, jobban, mint egy barátot. De nem szeretném tönkre tenni a barátságunkat. Ő sokkal jobbat érdemel nálam. Magam se tudom, hogy miért de elkezdtem sírni. Bejött Ricsi.. -Hugi, te sírsz? /kérdezte/ -Nem, csak farsangkor szökőkút leszek, arra gyakorlok. /mondtam gúnyosan/ -Hugii… mi történt? /kérdezte és leült mellém/ Szorosan átölelt. Én elmeséltem neki, hogy mi volt.. -Te megcsókoltad Danit?! /kérdezte nevetve/ -Ha nevetni jöttél, akkor mehetsz is.. /mondtam/ -Na, bocsi… /mondta és újra átölelt/ -Ricsi.. /mondtam/ -Igen? -Ha egy fiú visszacsókol az jelent valamit? /kérdeztem/ -3 dolgot. 1. Szeret. 2.Le akar fektetni. 3. Az 1 és a 2 együtt véve. -Akkor te a másodikba tartozol. /mondtam/ -Hééé! Ez fájt.. -Az igazság néha fáj. Beleboxolt a vállamba. -Ne sírj.. Oké? /mondta/ -Oké. /feleltem mosolyogva/ Ricsi kiment. Én letöröltem a könnyeim és lefeküdtem aludni. Délután 1 órakor felkeltem. És eszembe jutott a „Danis napom”.. Tegnap megbeszéltük, hogy ma rászánom az időmet. Nem sok kedvem volt átmenni, de ha már megígértem. Összefogtam a hajam átöltöztem, kisminkeltem magam és átsétáltam. Becsengettem. Dani nyitott ajtót.. Láttam, hogy még mindig meg van döbbenve. -Hát te? /kérdezte 3 perc némaság után/ -Jöttem a mi napunkra. -A MI napukra? /kérdezte a „mi” szót kiemelve/ -Tudod, ami tegnap megbeszéltünk. -Jaaa. Igen. Gyere bee. Felmentünk a szobájába. Leültünk egymás mellé. -Elfelejtjük. /mondta/ -Mit? -A csókot. -Ja.. Figyelj, én nem tudom, hogy miért csináltam.. -Nem érdekes. Elfelejtjük. Lehet, hogy neki ilyen könnyen megy, de nekem nem. A nap hátralévő részében beszélgettünk, ökörködtünk és filmeztünk. Én pedig szépe bealudtam az egyik filmen. Reggel Dani mellkasán ébredtem. Danira néztem. -Jó reggelt.. /mondtam/ -Neked is. Hogy aludtál? /kérdezte/ -Egész jól. De megmondanád, hogy kerültem a mellkasodra? -Ööm.. a vállamon aludtál el, és ennyi…. Utána én is aludtam. -Ahaa.. /mondtam vigyorogva/ Leszálltam az ágyról.. -Hova mész /kérdezte/ -Haza.. -Ohh.. Értem. Akkor, szia! -Szia. Hazamentem. El kell felejtenem Danit. Ez így nem jó. Bementem a házba. -Hol jártál báránykám? /kérdezte Ricsi/ -Daninál. -Óóó! És milyen estéd volt? Mondjuk, megölném Danit, ha lefektetne! /mondta/ -Ricsi… játszd, amit a festék szokott… kopj le! /mondtam és felmentem a szobámba/ Felhívtam Katát, hogy jöjjön át. Aztán Zoét, persze, hogy Zoé nem ért rá… Ültem az ágyon és vártam Katát.. 10 perc múlva meg is jött.. -Sziaaa. Miért hívtál? /kérdezte/ -Szia. Ülj le és mesélek. Leült mellém. -Azt hiszem, hogy beleszerettem Daniba. Én hülye tegnap megcsókoltam. Ő meg visszacsókolt. Pár óra múlva átmentem hozzá. És azt mondta, hogy „Elfelejtjük.” De nekem nem megy! Lehet, neki könnyen megy, hiszen ő csak barátként tekint rám.. És én ebbe beledöglök. /mondtam/ -Sajnos előfordul, hogy szereted, de ő nem, és igazából az is mindegy, hogy milyen , és lehet, hogy nem érdemli meg, de attól te még nem érzel másként. Bátyáddal beszéltél erről? -Kata te honnan veszed az ilye lelkizős szövegeket?! /kérdeztem döbbenten/ -Ez csak úgy jön. /mondta mire mindketten felnevettünk/
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 11:45:33 +0000