353.rész Tesék életem szerelme cup cup és még egy cup. Ekkor tényleg különös dolog történt ilyen még vámpíroknál pedig nem fordult még elő több mint 7200 éve!! Hogy egy Vámpír elaludt !! Bella alszik!!! Méghozzá álmodik ,mert beszél álmába meg rúg-kapál!! Ilyent még nem láttunk ,hogy lehet ez!! Jó kérdés!- mondta Alice! Miért az,hogy babáink vannak ?-kérdezte Rosalie!! Pedig Vámpíroknak állítolag nem lehet gyerekük én már semmin nem lepödök meg!-mondta Rosali és kivette Alice kezéből a pohár koktélt!! Na ez finom!!-mondta Rose!! Tudom ,hogy finom Én csináltam !-mondta Alice!!! Juj Bella mit csinál!! Lépet be Emmett és Jasper!! Nem látod alszik!! Jéé!!! Te Alice miért vagy morcos?-kérdezte Jasper!! Mert mindig valaki megissza a koktélomat!!-üvölti Alice! Jaj a fülem!!-mondta Carlisle!!! Na Bella már megint rugdos mit álmodik!! Kérdez könnyebbet Alice most meg Emmett veszi ki a kezéből a koktélt!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ilyen nincs!!-mondta Alice!! Ekkor Bella föl riadt !(Hol vagyok!!)!! Itthon vagy Bella!! Fu tényleg aludtam ?-kérdezte Bella!! Olyan hülyeségett álmodtam!! Mond el ,kérték a többiek!! Hát inkább ne!! Na Bella kérünk meséld már el!! Na jó ment bele Bella!! BELLA ÁLMA: Már lassan 3 éve annak, hogy Edward elhagyott, még most sem értem miért tette pedig mindig azt mondogatta menyire szeret. Azóta elköltöztem Forksból és most Párizsban élek. Szerencsére találtam munkát egy kis kávézóban. Most itt pincérkedek az egyik barátnőmmel Vanessával akit a repülőn ismertem meg. Azóta is nagyon jóban vagyunk és együtt bérlünk egy lakást. A lakás gyönyörű, de elégé drága. Még az a jó, hogy közel van a kávéházhoz, mert nem szeretünk korán kelni. Mindennap 7 órára megyünk be és este 6-ig bent vagyunk. A lányokkal akik még itt dolgoznak Angela és Britney, velük szoktunk közös programokat szervezni. PL.:moziba vagy vásárolni megyünk. A mostani hétvégén is moziba mentünk volna, de én megszeretném látogatni a szüleimet. Most is a kávéházban vagyunk és várjuk mikor lesz már vége a napnak. De nekem előtte beszélnem kell a főnökkel a hétvégi kiruccanásomról. -Mikor jön már meg Marie?-kérdeztem Vanessát, úgy kb. tizedjére. -Kb. még félóra. De miért kérdezed folyton?-kérdezte kíváncsian. Ja igen még neki sem mondtam el, pedig már csak 2 nap az indulásig. -Csak megszeretném kérdezni, hogy elengedne-e a hétvégén a szüleimhez. Tudod elég rég láttam őket. -mondtam szomorúan, mert elég keveset láttam őket az utolsó pár évben. Bár annak örülök, hogy nem maradtam Forksban, mert minden rá emlékeztetett volna. -Az tök jó! De eddig miért nem mondtad? Elmehettünk volna venni pár jó cuccot! Na mindegy már késő. De úgyis el enged!- mondta magabiztosan. 20 perccel később -Oh,nézd megjött Marie! -Szia Marie!-köszöntünk együtt. -Sziasztok lányok!-köszönt Marie. -Ömm Marie! Kérdezhetek valamit? -mondtam kicsit félénken. -Hát persze! Kérdezz bármit!-mondta Marie. -Tudod rég láttam a szüleimet és arra gondoltam elmehetnék-e a hétvégén meglátogatni őket? Persze csak ha nem gond!-kérdeztem Marietől. -Már mért lenne gond? Menj csak nyugodtan és üdvözlöm a szüleidet! De én megyek mert még sok dolgom van. Most is csak azért jöttem be, hogy megnézzem minden rendben van-e. Sziasztok!-mondta Marie. -Szia! És köszi! -Nincs mit!-és már el is ment. Szerencsére elég kevesen voltak a kávéházban így gyorsan telt az idő. Munka után Vanessával haza indultunk. Miután oda értünk mindketten a saját szobánkba mentünk. Az én szobám gyönyörű zöld, óriási ablakokkal. Az egyik falnál van egy nagy franciaágy, a másiknál pedig egy óriási ruhás szekrény. Ami tele van ruhával, magas sarkú cipővel és kiegészítőkkel. Hát ha ezt most Alice látná! Máskor mindig ilyen cuccokat próbált rám adni, most meg önszántamból hordok ilyeneket. Hát igen, azóta hogy elhagyott teljesen megváltoztam és próbálom lezárni a múltat. Több kevesebb sikerrel. Gyorsan lezuhanyoztam és felhívtam Charliet, hogy hétvégén megyek Forksba. Nagyon örült neki. Utána még sokáig beszélgettem Vanessával és olyan 11 óra körül lefeküdtünk. ******** Reggel a telefon csörgése keltett. Nem tudtam ki lehet az és még a szám sem volt kiírva. Ezért felvettem. -Halló?-kérdetem. -Szia! Marie vagyok. Csak szólni akartam, hogy nem kell ma bejönni dolgozni.-mondta Marie elégé gondterhelt hangon. -Jó rendben. De mi történt?-kérdeztem, de nem nagyon akart válaszólni. -Ezt most hagyjuk. Majd ha vissza jössz beszélünk. Egyébként is holnap elutazol, úgyhogy csomagolnod kéne! És kérlek szólj Vanessának is. Szia! És jó utat!-mondta Marie. -Hát jó majd beszélünk. És szólok Vanessának is. Szia!-mondtam. -Köszi. Szia!- és már le is rakta a telefont. Ez után átmentem Vanessához és szóltam, hogy nem kell ma be menni. Ő ennek nagyon örült, mert így segíthet csomagolni. Egész nap csak csomagoltunk, beszélgettünk és megvettük a jegyet. És megegyeztünk, hogy ő is kijön velem a reptérre. Este még rendeltünk pizzát és sokáig beszélgettünk. ******** Reggel a saját sikításomra ébredtem és amint felültem láttam Vanessa kérdő szemeit. Az álmomra nem emlékeztem tisztán de azt tudom, hogy Victoria is benne volt. Miután Vanessát megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, elmentem zuhanyozni majd reggelizni. Az utazás miatt nem tudtam egy almánál többet enni. Amit Vanessa nem hagyhatott szó nélkül. Utána elmentem felöltözni. Most egy fekete csőnacit, egy kék felsőt, egy fekete magas sarkút és egy fehér kabátot vettem fel. És amint végeztem már hallottam is Vanessa hangját, hogy indulnunk kell. Vanessa egy fekete cicanadrágot, egy fekete magas sarkút és egy comb középig érő sárga ruhát vett fel melyre egy fekete övet rakott. És már indultunk is. A reptérre taxival mentünk és már csak arra volt időm, hogy elbúcsúzzak, mert már fel is kellet szállni a gépre. A repülő út elégé nyugis volt. Szerencsére. De amikor leszálltam nem hittem a szememnek. Nem csak azért mert anya és apa újra együtt volt. Persze ezen is elégé kiakadtam. Nem mintha nem örülnék neki, de akkor is. Én ezt miért nem tudtam? Hanem volt valami más vagy inkább valaki más is a reptéren. Ott álltak mind a heten és engem figyeltek. Köztük a világ legcsodálatosabb teremtése is. Most miért vannak itt? Az a seb amit az ő hiányuk okozott már kezdett begyógyulni, de most megint megjelent. Miért csinálják ezt? Minek kellet ide jönniük? Pláne neki! Főleg, hogy már nem is szeret. Eddig boldog voltam, örültem a szüleimnek, hogy újra láthatom őket. De most csak mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot érzek. És ahogy látom ezt Jasper is érzi és Edward ezt bírja és elmegy. De mindegy nem miattuk jöttem. Nem foglalkozom velük. -Sziasztok!-köszöntem anyuéknak. -Szia kicsim! Miért nem mész oda hozzájuk!-kérdezte anyu. -Miért mennék?- kérdeztem és tettetem a hülyét. -Mert már rég nem láttad őket és Alice volt a legjobb barátnőd. Ne mond, hogy nem hiányzik. Tudom, hogy mit tett Edward. De az nem ok arra, hogy ne menj oda a legjobb barátnődhöz.-mondta apu. Na most erre mit mondjak. Most mondjam el az igazat, hisz úgyis hallják. -Jól mondod csak volt a legjobb barátnőm. Szó nélkül lelépett! Persze Edward megmondta,hogy nem szeret és hogy elmennek. Ők nem tudják milyen állapotban voltam hónapokik. És ezt is alig bírtam ki Jacob segítsége nélkül.-mondtam elég mérgesen. -Tudom kicsim. De amikkor meglátott még mindig ugyan úgy nézett rád mint mielőtt elment. Még mindig szeret!-mondta anyu. -Persze szeret! Ha szeretne nem hagyott volna el. Akár térden állva könyöröghetne is. Engem akkor sem érdekelne.-mondtam. -Jó ne legyél mérges.Gyere menjünk!- mondta apu. -Oké!-mondtam még mindig mérgesen. És tudtam, hogy ők mindent hallottak, hisz vámpírok. Mindegy most már tudják mit érzek. Az út nem volt hosszú. Vagy csak én nem vettem észre mert még mindig a Culleneken gondolkoztam. De amikkor megláttam a házat, hát gyönyörű volt. Úgy látszik anya teljesen átalakította. -Gyere megmutatom a szobád.-mondta anya és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn. -Rendben.-úgy sem bírtam volna ellenkezni. -Gyere majd le, ha kipakoltál.-mondta anya. -Jó. A szobám gyönyörű. A falak tengerkékek, az ablaknál van egy hatalmas franciaágy, a másiknál egy íróasztal rajta egy laptoppal. És egy hatalmas szekrény tükrökkel. A pakolással gyorsan végeztem. Így lementem anyuékhoz. -Sziasztok!-köszöntem nekik. -Szia! Már végeztél is?-kérdezte anya. -Persze. Nem volt sok cuccom. De kérdezhetek valamit?-kérdeztem anyut. -Kérdezd nyugodtan!-mondta anya. -Ne haragudj meg, de hogy-hogy újra együtt vagytok?-kérdeztem. -Nem haragszom. De tudod Phil elhagyott és úgy döntöttem lejövök Forksba és bérlek egy lakást. De apád nem hagyta, így ide költöztem. És mint látod itt ragadtam.-mondta anya mosolyogva. -Értem.-mondtam. És felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. De ekkor két hideg kéz ragadott meg és elkezdett velem szaladni az erdő felé. Reméltem, hogy anyuék nem vettek észre semmit, de tévedtem. Míg engem Victoria vitt ki a rétre és kötözött egy fához. Addig aput Laurent, anyut pedig egy ismeretlen vámpír hozta és fogta le őket. -Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit. -Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan. -Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak. -Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit. -Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan. -Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak." De már késő. Laurent és a társa megölte anyut és aput. -Neeee!!-akartam kiáltani, de egy hang sem jött ki a torkomon -Gondolom érdekelne hogy miért vagyok itt. Hát tudod hogy Edward megölte Jamest. Ezért úgy gondoltam én pedig téged öllek meg. Tudod olyan szemet szemért, társat társért alapon, de a szüleid is ott voltak így szemtanukat nem hagyhatunk.-mondta Victoria. -De valamit akkor sem értek. Láttam a Culleneket de még sincsenek itt. Pedig eddig te Edward társa voltál. Vagy nem jól tudom?- kérdezte Laurent. -Ha tudni akarod Edward elhagyott, már nem vagyunk együtt. Úgy hogy ölj meg! Már nincs kihez vissza mennem.-mondtam nekik. Amin ők elégé meglepődtek. -Óh. Értem. De ne aggódj azt tervezem.-és Victoria elkezdett közeledni felém. De valamit meghallhatott, mert mind hárman hátrálni kezdtek. És nem is kellet sokat várnom, mert tíz farkas lépet ki a fák közül. És rögtön a vámpírokra vetették magukat, de Victoria elmenekült. A másik kettőt a szemem láttára tépték szét és égették el. Bár nem sokat bírtam felfogni, mert még mindig ömlött a könnyem. De éreztem azt a bűzt amikor a tűzbe dobták őket. Amikor végeztek már ember alakban jöttek felém. -Vidd el La Pushba! Ott van a legnagyobb biztonságban. Mi addig tovább keressük a nőt.-halottam Sam hangját. -Annyira sajnálom Bella.-mondta és közben eloldozta a kötelet.-Ha hamarabb ide érek akkor talán...-de nem bírta befejezni a mondatott. -Oda akarok menni!-mondtam és elindultam a szüleimhez.De Jacob elkapott. -Már nem tehetsz értük semmit! Gyere haza viszlek!-mondta mire még jobban sírni kezdtem. Nem akartam még elmenni. -Nyugodj meg Bella! Minden rendben lesz! És most menjünk!-mondta és elindult velem La Push felé. Jacob közelségétől kicsit megnyugodtam. Már csak akkor eszméltem fel amikor Billyékhez értünk. -Jacob, mi történt? Mi folyik itt?-kérdezte Billy. -Három vérszívó volt itt, kettőt elfogtunk a harmadikat a többiek még üldözik. Ráadásul megölték Rennét és Charliet, és még Bellával is végezni akartak.-mondta és lefektetett a kanapéra. Kis idő múlva a többiek is megjöttek. -Elmenekült, nem bírtuk utol érni. Annyira sajnáljuk Bella!-mondta Sam. Szerencsére már lenyugodtam így már bírtam válaszolni. -Semmi baj! Nem ti szeretetek bele egy vámpírba, aki elhagyott. És most miatta akar megölni Victoria. De minek kellet őt megismernem ráadásul még bele is szeretnem. Most nyugodtan élhetném az életemet és ők sem haltak volna meg. És tudjátok mi a legszörnyűbb, hogy láttam őket a reptéren. Itt voltak és még is hagyták, hogy Victoria ezt tegye.-adtam ki magamból a feszültséget. -Mi is láttuk őket. Annyira sajnáljuk.-mondta Embry. -Most már mindegy. De ha nem bánjátok én leszeretnék feküdni, elégé kimerültem.-mondtam. -Persze menj csak nyugodtan. Jacob, mutasd meg neki a vendég szobát.-mondta Billy. -Rendben.-mondta Jack. És elindultunk a szobába. -Aludj nyugodtan. Mi kint leszünk és vigyázunk rád. Rendben?-kérdezte. -Persze.-mondtam, bár elégé féltem. -Akkor jó éjt.-mondta és kiment a szobából. Még mielőtt lefeküdtem volna elmentem zuhanyozni. Mint végeztem bedőltem az ágyba és gyorsan elaludtam. ************ Reggel fáradtan ébredtem, mert este alig bírtam aludni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába. Ahogy gondoltam az összes farkas itt van. -Sziasztok!-köszöntem nekik. -Szia! Minden rendben? Elég nyúzott vagy!-mondta Paul. -Szerinted?-kérdeztem tőle. Így is elég vacak hangulatom van, most még ezzel jön. -Hagyd már békén! Nem látod hogy van?-védett meg Jacob. -Köszi!-mondtam neki. Éppen ültem volna le reggelizni mikor megcsörrent a telefonom. Ki lehet az ilyenkor? Kérdeztem magamtól és elindultam a telefonomért. Hát persze Vanessa. Megígértem neki hogy felhívom. -Szia Vanessa!-köszöntem neki. -Szia! Mi történt? Miért nem hívtál? Miért vagy ennyire szomorú?-kérdezte. -Az a helyzet hogy a szüleimet megölték és nem hiszem hogy vissza megyek Párizsba.-mondtam el neki minden lényegeset. -Te jó ég! Annyira sajnálom! Ne menjek oda?-kérdezte. Még csak az hiányozna hogy ő is bajba kerüljön. Most mit mondjak neki? -Nem kell, de köszönöm. Most az egyik ismerősünknél lakok, jól megleszek.-mondtam. -Rendben. De nekem mennem kell dolgozni ma délutános vagyok. És szólok Marienek is.-mondta. -Jól van, majd még beszélünk. És köszi hogy szólsz neki. Szia!-köszöntem el tőle. -Szia!-köszönt el ő is és letette a telefont. Ez után elindultam vissza a konyhába. De már senki nem volt itt. Hova tűntek? Kezdtem megijedni mikor egy ismerős hangot halottam. -Szia Bella!-köszönt Victoria. -Hogy kerülsz ide? Hol van Jacob?-kérdeztem. -Nem tudom. Mikor ideértem már nem volt itt senki. De beszélni szeretnék veled. Nagyon sajnálom amit tettem. -Na persze sajnálod.-mondtam neki gúnyosan. -Én tényleg, de kérlek gyere velem akkor mindent eltudok magyarázni.-kért Victoria. Még hogy menjek vele. Na persze. -Azt akarod hogy menjek veled az után amit tettél?-kérdeztem. -Kérlek gyere! A farkasok mindjárt itt vannak.-én innen el nem megyek. Arra várhat. -Hát jó ha nem jössz magadtól akkor viszlek én.-mondta és elindult velem az erdőbe. -Tegyél le!-mondtam, de rájöttem úgysem győzhetek meg egy vámpírt. De mit akarhat? Hogy akarja bebizonyítani hogy tényleg sajnálja? És egyáltalán hova megyünk? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Addig amíg meg nem érkeztünk. Hasonlóan néz ki a ház mint a Cullen villa. Ugyan olyan tágas és tele van ablakkal. -Ez a te házad?-kérdeztem, mert eddig úgy tudtam hogy nomád volt. Most mi lett vele miért változott meg? -Igen. Tudod, az után hogy megöltem a családodat elmentem Canadába és ott megismertem egy vámpírt akinek az a képessége hogy látja a múltat hogy ha megérint egy személyt. Megkértem rá hogy mutassa meg az enyémet is, mert nem emlékszem az emberi életemre. Azt sem tudtam ki változtatott át.-mondta. -Pont mint Alice. Ő sem emlékszik semmire.-mondtam -Tényleg? Na mindegy inkább folytatom. Amikor azt mutatta meg hogy kiváltoztatott át nem hittem neki mert Laurent volt az. És volt egy képessége amit rajtam használt és amiatt tettem azt amit. James is miatta akart megölni téged. És most hogy már nem él így nem hat rám a képessége.-mondta. Nem akartam hinni a fülemnek. -Ez tényleg igaz?-kérdeztem. -Igen.-mondta. -És én miben tudok neked segíteni?-kérdeztem, mert most már tényleg nem értek semmit. -Megismertem egy embert akibe bele is szerettem és nem tudom hogy mondjam el neki mi is vagyok valójában. És arra gondoltam hogy te segíthetnél.-mondta. -Egy feltétellel.-mondtam mire ő csak bólintott.-Ha ezentúl állati véren élsz, mert szerintem a pasinak sem tetszene ha te embereket ölsz. -Rendben megpróbálom. De kérlek segíts!-mondta. Remélem be is tatja az ígéretét! -Segítek!-mondtam. -Köszönöm!-mondta és a nyakamba ugrott amire én egyáltalán nem számítottam. -Victoria jól érzed magad?-kérdeztem, mert nem értem a viselkedését. -Miért?-kérdezte tőlem. -Hát mert itt lógsz a nyakamban és nem akarsz megtámadni.-világosítottam fel. -Nem tudom most valahogy nem kívánom az ember vért.-erre a kijelentésre nem számítottam. -Most megleptél. Lehet hogy sokkal könnyebb lesz mint gondoltuk.-mondtam büszkén. -Hát lehet hogy itt az ideje elmenni vadászni. Te nem jössz velem?-kérdezte. Na még csak az kéne. -Nem lenne szerencsés ha egy ember lenne veled.-mondtam neki komolyan. -Az igaz. Akkor én elmentem.-mondta és kiugrott az ablakon. Egyedül maradtam. Most mit csináljak hívjam fel Jacobot hogy nincs semmi baj. Victoria csak segítséget kért. Vagy mi? Végül úgy döntöttem letusolok. Gyorsan végeztem és mivel nem volt ruhám kerestem Victoria ruhái között. Szerencsére találtam egy egyszerű felsőt és egy farmer nacit mellé meg felvettem a tornacipőmet. Éppen lent kajáltam mikor Victoria jelent meg a kezében egy férfival. -Victoria ki ő? Mi történt? Ugye nem?-kérdeztem, mert nem értek semmit. -Victoria ki ő? Mi történt? Ugye nem?-kérdeztem, mert nem értek semmit.-Mond azt hogy nem ölted meg!-kértem Victoriát. -Nyugodj meg! Nem öltem meg csak megharaptam, még letudtam állni így nem öltem meg.-mondta mire én egy kicsit megnyugodtam.-Csak átfog változni. -De egyáltalán ki ő?-most mát igazán beavathatna hogy ki fog vámpírrá válni. -Ő Johnny akiről meséltem. Nem tudom hogy került ide, ráadásul az erdőbe. És miért pont most?-hát ez jó kérdés. -Nem lehet hogy hozzád jött?-gondolom Vic megmondta hogy hol lakik. -Az lehet. De ma már létezik a telefon.-mondta dühösen. -Lehet hogy csak meglepetésnek szánta. Mindegy, most mit teszünk? -Nincs más dolgunk csak várni. -Rendben. Addig is én elmegyek aludni.-most már tényleg fáradt vagyok. Nekem egy napra bőven elég hogy elrabolnak, Victoria jó lesz, és egy ember aki át fog változni. Mikor felértem gyorsan zuhanyoztam és és lefeküdtem. Az ágyban sokáig forgolódtam de egy idő után elnyomott az álom. Ismét láttam magamat egy réten ahol ő és én voltam még régen, ez után láttam ahogy ott állok az erdőben és arra várok hogy vissza jöjjön. De ez nem fog megtörténni. Ezek a képek után végre nyugodtan bírtam aludni. ******* Reggel hulla fáradtan ébredtem. És éreztem hogy este álmomban sírtam. De ekkor egy éles sikítást hallottam a földszintről. -Mi történt? -Csak most kezdett el hatni a méreg. Nem értem miért, már rég hatni a kellett volna. De nézd még csak tegnap haraptam meg és már majdnem átváltozott. Ha így halad nem tart sokáig.-gondolkozott hangosan. De ha már így mondja tényleg olyan mint egy vámpír. -Igazad van. Elég különös. De nem lesz semmi baj.-gondolom én.- Inkább menj el vadászni. Tegnap nem bírtál és lásd be ez így elégé veszélyes rám nézve. -Majd ha átváltozott. Mert néz rá már nincs sok hátra.-próbált meggyőzni. -Hát jó.-hagytam rá. Ez után elmentem reggelizni, most csak egy egyszerű rántottát készítettem. Johnnynak tényleg nincs sok hátra már nem ordít és vergődik. -Bella!! Átváltozott!-szólt Victoria. -Megyek.-és már indultam is a nappaliba. -Hol vagyok?-na innentől már nehéz lesz. -Nálam vagy és történt egy kis baleset.-szép megfogalmazás. Így legalább John nem ért semmit. -Milyen baleset?-látszott rajta hogy semmit nem ért. Ha Vic nem mondja el akkor én fogom. -Victoria vámpír és véletlen megharapott és így te is vámpír lettél.-mondtam el gyorsan mire Victroiától csak egy szúrós pillantást kaptam. -Ezt nem veszem be. Vámpírok nem léteznek.-gondoltam hogy nem fog hinni nekünk. -Nézd meg magad a tükörben.-ez jó ötlet.-Ott van. Menj. -A szemem... vörös majdnem fekete.-látszott rajta hogy kezd hinni nekünk. -Az azért van mert fiatal vagy még és vérre van szükséged. Később majd arany színű lesz.-mondtam neki majd Victoria felé fordultam.-Menjetek el vadászni. -Rendben. Johnny most elmegyünk vadászni, utána pedig mindent elmondunk amit tudni akarsz. Úgy jó?-kérdezte Victoria. -Hát akkor menjünk!-mondta és kiugrottak az ablakon. Ahhoz képest hogy csak most lett vámpír elég jó bírja a vérem illatát. Nem tudom hogy csinálja. Órákig vártam hogy vissza jöjjenek én addig csak Tv-tem. 2 óra múlva megérkeztek. -Szia!-Victoriának nagyon jó kedve van. Lehet hogy mindent elmondott. -Sziasztok! Beszéltél vele? -Még nem! De kösz hogy emlékeztetsz!-mondta gúnyosan. -Mindegy inkább mondj el neki mindent. -Mi lenne ha engem is beavatnátok?-el is felejtettem hogy ő is itt van. -Rendben. Ő itt Bella. És ő ember.-az utolsó szót nyomatékosítva. -Szia! De nem foglak bántani?-látszódott rajta hogy aggódik értem, pedig nem is ismer. -Ha eddig nem bántottad ez után sem fogod. Elég nagy az önuralmad.-mondta Victroia. -Jó, de most mondjatok el mindent a vámpírokról.-kérte John. -Mint te is tapasztaltad állati vérrel táplálkozunk, nagyon gyorsak vagyunk és amit még nem tudsz nem mehetünk napfényre.-sorolta fel a legfontosabbakat Vic. -Miért? A napfény elpusztít minket?-látszik hogy nem veszi komolyan. -Nem, annyira nem szörnyű.-nevetett Vic.-Csak csillogunk. Majd megmutatom ha süt a nap. -És van valami képességünk?-hogy mennyire kíváncsi. -Nekem nincs. De ismerek olyan vámpírokat akiknek van. Például gondolatolvasás, jövőbe látás és még sok más. -És nekem van? -Még nem tudni, ez idővel kiderül. Szerencsére ez a beszélgetés könnyen ment. -Figyeljetek én elmegyek enni. Addig beszélgessetek nyugodtan.-mondtam és kiindultam a konyhába. -Segítsünk? -Nem kell, megoldom.-és elkezdtem felmérni hogy mi van itthon. Annyira látszik hogy vámpír lakik itt nincs itthon semmi. Ezért csak egy pirítóst készítettem és elkezdtem enni. -Bella, csörög a telefonod!-szólt Victoria. -Köszi!-mondtam és felszaladtam a szobába. A telefonom az ágyam közepén volt. És mikor megláttam ki hív majdnem elájultam. Mert Jacob az. És mikor megláttam ki hív majdnem elájultam. Mert Jacob az. Most mit tegyek? Nem vehetem fel, mert akkor ide jönnek és megölik Victoriát és Johnnyt. Ezt nem engedhetem! De ha nem veszem fel azt hiszi meghaltam. De jobb lesz ha nem tudja hogy élek, lehet hogy Alice is látta mit tervez Victoria és ők is úgy tudják meghaltam. úgy lesz a legjobb hogy nem tudják hogy élek. Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a nappaliba. -Nagyon zaklatott vagy!-Johnny honnan tudja mit érzek? -Ezt hogy érted? -Meg van hogy mi a képessége!-lelkendezett Vic. -És elmondjátok vagy találjam ki?-ehhez nekem most nincs kedvem! -Érzem mások érzelmeit és befolyásolni is tudom.-büszkélkedett Johnny. -Pont mint Jasper! Ez remek!-próbáltam lelkesnek tűnni, de nem hiszem hogy sikerült. -Látom nem igazán érdekel. Mi a baj?-most már tudom miért szereti Victoria. Jhonny alig ismer mégis törődik velem. -Ááá semmi. Vagyis van, de nem szeretnék beszélni róla.-mondtam és vissza mentem a konyhába hogy befejezem a reggelimet. Nem bírtam pihenni. Azt már tudtam hogy Vicnek elmondom, de Jacobnak nem. Még nem. Nem bírok úgy elé állni hogy embert öltem. És nem is fogok tudni így élni. Aro is megfogja érteni. Remélem. Az a baj, hogy itt nem fogok tudni úgy élni hogy állatvérrel táplálkozom. És a Culleneken és a Daneli klánon kívül nem tudok több olyan családról aki ezt az élet módot folytatná. Aro csak tud egyet. A gondolat menetemben Aro zavart meg. Észre sem vettem hogy már reggel van. -Szia! -Szia! Kérdezhetek valamit? -Persze. -Elsőnek is Volterában maradsz? -Egy ideig biztos. -Azt megbeszéltük hogy a rokonom vagy.-erre csak bólintottam-És ezért te Volturi hercegnő vagy. Ezért szeretném ha itt maradnál. -Uhh... Mi van akkor ha vállalom és elakarok menni? -Akkor elmész, és mindig is Volturi leszel, ennyi.-nem tudtam mit mondhatnék.-Megértem ha nem akarod. -Nem erről van szó. Csak... Hagyjuk.-majdnem elmondtam a Culleneket. Megőrültem? Mi lett volna ha megtudja? -Akkor? -Jó benne vagyok! -Tényleg? -Ez sokat jelent neked. Úgy hogy igen. -Akkor szólok a többieknek hogy készítsenek elő mindent. A héten még megtartjuk.-nagyon izgatott lett. Választ sem várva elment. És én megint egyedül maradtam. ******** Napok teltek el mióta beszéltem Aroval. Azóta mindenki a beavatásomon dolgozik. Egyedül Adam van vele. Nagyon jókat beszélgetünk. De már rég nem vadásztam. Megint el kéne mennem. Nagy nehezen megtaláltam Janet. -Szia! Van kedved vadászni?-szaladtam oda barátnémhoz. -Szia Bella! Hát persze! Ha gondolod máris indulhatunk! Senkinek sem fog feltűnni hogy elmegyek néhány órára. -Rendben, akkor menjünk. Előre szóltam neki, hogy nem fogok embert ölni, de nem figyelt rám. Csak megint eljátszottuk ugyan azt a beszélgetést mint múltkor. Megint ő nyert. Nem akartam embert ölni, de az agyamat megint ellepte a vörös köd. És már csak a vér számított. Mikor végeztem meghallottam Jane hangját. -Nem sokára könnyebb lesz. -Köszi. De te mióta csinálod? -Azt hagyjuk. De mi van közted és Adam között? -Mi lenne, nincs semmi! -Aha, persze.Madárnak nézel? Láttam ahogy egymásra néztek.Érzel valamit iránta. -Tudod hogy Edwardot szeretem. -De ő nem szeret.-vágta rá rögtön. Igaza van.-Akkor mi van köztetek? -Nincs semmi, bár....-de nem fejeztem be. Helyette Voltera felé futottam. -Mi az hogy bár..?-háborodott fel. És utánam rohant. Szerencsére nem ért utol. De mindenben igaza van. Edward nem szeret és én többet érzek Adam iránt mint barátság. De ezt nem tudhatja meg. Gyorsan vissza értem. Rögtön a nagyterembe mentem. Aroék bent ültek. -Szia Bella! Merre voltál?-kezdett beszélgetésbe Marcus. -Jannel vadászni. De ha keres nem tudjátok merre vagyok és hogy merre mentem! -Miért? -Hagyjuk.-már el is tűntem. -Rendben. A kertbe rohantam. Ahol Adambe botlottam. -Oh, szia! -Szia Bella! Hát te? -Jane elől menekülök. -Mit vétett? -Nem akarod tudni. -Rólam volt szó igaz? -Miből gondolod?-de nem válaszolt. -Meg van már a képességed?-terelte el a témát. -Még nincs. Szerintem nekem nincs.-szomorodtam el. -Hát ebbe nem lennék olyan biztos. -Miért is? -Ne legyél ideges. Kipróbáltuk rajtad az összes képességet ami i Volterában van. És egyik sem hatott rád. Szerintünk van egy pajzsod ami megvéd téged. Csak fejleszteni kell. -Ti használtátok rajtam az erőtöket? Ez szuper!-mondtam cinikusan. -Hé, nyugi! Egyik sem tett kárt benned! -Köszi. Most meg kellene nyugodnom? -Mi lenne ha segítenék a pajzsodban? -Nem is tudom. -Na, gyere már! -BELLA!! BESZÉDEM VAN VELED!! GYERE ELŐ!!!-hallottuk Jane dühös hangját. Jobb ha messziről kerülöm. -Oké, benne vagyok.-a vigyor ami szétterült az arcán levakarhatatlan volt. De hisz látja a jövőt, tudta hogy megengedem neki hogy segítsen. -Hogy kezdjük? -Próbáld meg kiterjeszteni a pajzsod! -És még is hogy gondoltad? -Csak csináld!-én megpróbáltam, de nem sikerült. -Nem baj! Próbáld még egyszer! -Okés.-megtettem amit kért, de megint kudarcot vallottam. Ez így ment órákon keresztül. ** 2 óra múlva ** -Mikor ismered be hogy nem tudom megcsinálni?-léptem mellé dühösen. -Megfogod tudni csinálni! Csak gyakorolnod kell!-fogta meg a kezem. Nem rántottam el, jól esett a közelsége. De még mindig ideges voltam. Nagyon is. -Már 2 óra ezt csináljuk és egyszer sem sikerült!-miért nem megy? Egyre mérgesebb lettem. Mire Adam messzire repült tőlem. Rögtön utána rohantam. -Jól vagy? Én nem akartam-kezdtem el szabadkozni. -Bella, sikerült! Megcsináltad! -De jó vagy? -Persze.-arca pedig egyre közelebb került az enyémhez. Ajkaival lassan közeledett az enyémhez. Hüvös leheletét éreztem az ajkamon. Megcsókolt. Nem tudtam mit csinálok, vissza csókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki. Jane. Kezében egy fényképezőgéppel. És a gép már kattant is. Adamal gyorsan szétrebbentünk. -Ezért megöllek!-kezdtem fenyegetni. De őt ne érdekelte. Inkább elfutott. Mit hitt, hogy nem megyek utána? Nagyot tévedett! De hova mehetett? Lehet hogy Alec szobájába, azt hiszi majd a testvére megvédi. Alec szobája felé vettem az irányt. Igazam volt, itt járt. Nagyon mérges vagyok rá! Ezt nem ússza meg szárazon! Kopogás nélkül nyitottam be a szobába! -Ááá, Bella! M járatban? -Hol a nővéred? -Nem tudom! -Ja, persze! Szóval hol van? -Nincs itt! -Tényleg? Jane, gyere elő! -Jól van! A szekrénybe bújt! -Köszönöm.-megindultam a szekrény felé, de Jane megelőzött. Kirontott a szekrényből és testvére felé vette az irányt. -Áruló.-ért oda barátném. Láttam mire készül, és ezt Alec is tudta. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet. Mindketten ismertük Jane erejét. Ha azt valaki ellen használja, az nem mindig éli túl. Nem mertem közéjük állni, de várjunk csak.... nekem van egy pajzsom. Én hülye! Megpróbáltam kiterjeszteni a pajzsom, és sikerült. Bevontam Alecet a pajzsommal. Remélem így már nem tud neki ártani. Így is lett. Mindketten értetlenül néztek. Semmit nem értettek. Végül Alec szólalt meg. -Van egy pajzsod?-kerekedett ki a szeme. -Igen. -Minden képességgel szemben működik?-kíváncsiskodott tovább. -Nem tudom, akkor gyakoroltuk Adammal, mikor megzavartak minket. -Én nem így láttam.-nem hiszem el Jane. Neked véged. -Ezt hogy érted?-hangjában féltékenységet véltem felfedezni. -Úgy hogy...-kezdett volna bele Jane, de belé fojtottam a szót. -Meg ne szólalj!-figyelmeztettem. -Mondjátok már el!-szólt ránk Alec. -Inkább megmutatom!-és már vette is elő a gépet. -Ohh, értem. Hagyjuk. Akkor mi van a pajzsoddal?-hangja szomorúan csengett. -Mi lenne? Nem tudom, nem próbáltam. -Akkor itt az ideje!-Alec helyet pedig Janet vontam be a pajzsom alá. Sikerült. Akár hogy próbálkozott, nem sikerült rést találnia a pajzson. -Szóval igen!-hagyta abba a pajzsom ostromozását Alec. -Ez nagyszerű! El kell mondani Aronak! -Állj! Előbb add ide a képet! -Nem! -Pedig ide fogod adni!-mondtam határozottan, mire Jane a földre eset és sikítani kezdett. -Bella, hagy abba!-szólt rám Alec, mire elfordítottam a tekintetem róla. Jane dühösen pattant fel. -Mi volt ez?-vont kérdőre. -Én... nem értem. Ez a te képességed. -Hát ez az! -Lányok, mi van akkor hogy ha valakit a pajzsa alá vesz annak másolja az erejét.-vetette fel. -Az nem lehet!-hitetlenkedtem. -Mi van ha még is. -Irány kipróbálni.-én nem lelkesedtem az ötletért, nem úgy mint az ötlet kitalálója, Jane. -Szerintem ez ne jó ötlet! -Gyere, csak bizonyosodjunk meg róla hogy tényleg így van.-kérleltek mindketten. -Jól van! Hol kezdjük? -Szerezd meg Adam erejét! Utána mindenkiét Volterából. -Nem kéne Aronak is szólni? -Majd szólunk neki később. -Rossz elő érzetem van.-tűnődtem. Mi van akkor ha ezt Aro megtudja? Én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész Volterában! Mit Volterában, az egész világon! Akkor tuti nem enged el soha. Itt élhetem le egész hátra lévő életemet, amit valljunk be elég hosszú idő! Gondolataimból Jane rázott ki! -Akkor megyünk? -Hova?-értetlenkedtem. -Begyűjteni a képességeket. -Megyünk, de egyszerre csak egy erőt!-adtam meg magam. Tényleg úgy volt ahogy gondolták. Másolni tudom más vámpírok erejét. Órák óta mászkálunk és képességeket gyűjtök. Már meg sem tudom számolni, annyi erőt másoltam át. Felét még használni sem tudom. Van közte gondolatolvasás, jövőbe látás, emberré változás, és még sorolhatnám. De a kedvencem a tárgyak mozgatása. Kár hogy Jasperé nincs meg. Néha hasznomra válna. Főleg mikor Janet kell lenyugtatni. Ebbe a pár órába teljesen kimerültem. Csak holnap fogok Aroval beszélni és Adammal is meg kell beszélnem a ma történteket. És vár rám még egy dolog meg kell szereznem a képet Janetől. Az este megint iszonyat gyorsan telt. De elhatároztam, amint meg van a beavatás elmegyek Vichez és Jakehez is. Remélem Jake semmi hülyeséget nem csinált. Mert ha igen kitekerem a nyakát. Egész este ezen kattogott az agyam. De az éjszaka gyorsan telt, és így hamar reggel lett. Még nem akartam beszélni Aroval. Úgy döntöttem kimegyek a kertbe, de bár ne így tettem volna. Itt kelltem fel fejezte be Bella az álmába látotakat!! Na mit szóltuk!! Edward mi van veled?-kérdezte Bella!!
Posted on: Thu, 12 Sep 2013 18:52:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015