42.nap (07.11.) Reggeli rutin, a csibékkel könnyebb lesz, ha már mindenki tyúk lesz (meg ha később kel fel a nap ...). Akkor már reggel nem igazán akarok etetni, menjenek vadászni, az éhség motiválja őket és a harmatos fűben könnyebben is találnak eleséget, persze most még muszáj etetni, növésben vannak. Munka helyett egy nagy korai sétát választottam a kutyákkal, ennek ellenére a végén alig akartak hazajönni és később el is lógtak sunyi módon. Onnét figyeltem fel rá, hogy folytattam a nád kötözését és szemből a bokorból egy macska ugrasztotta meg az egyik elcsellengő csirkét. Már tegnap kora este is láttam a macskát, akkor ellentétes oldalról a bekerített terület felől jött, a két kutya agyát eldobva húzta a lóbőrt, mikor odahívtam őket, egyből bezsongtak, de addigra a macska már lelépett, csak a szaga maradt ott hergelni őket, de most még a szagra sem tudtam odahívni a kutyákat, mert ellógtak. Délelőtt Kolos meghozta a gyöngyösöket szülői segítséggel, ő az aki közzétette a felhívást, a nagyapjáé volt a terület. Vasárnapig be is vállalt egy itt tartózkodást. A gyöngyösök nagyon aranyosak, nagyon picik, gyakorlatilag az ember tenyerében elférnek, mind a kilencen. Csíkosak, narancssárga a csőrük és a lábuk :) Napközben sajnos egyet félre kellett tennem karanténba, mert nem tudott lépést tartani a többivel és eltaposták, rossz a lába. Sajnos ők is "anyátlanok". Most már a gyöngyösök a kicsik, a kiscsoportosok, a kopasznyakúak a középső csoportosok és értelemszerűen a dinók a nagycsoportosok. Úgy döntöttem a középső csoportosok kifutóját megnyitom, ha a dinók elboldogulnak, akkor a talpraesett kicsik is. Kolos huszonéves fiatalember, nem a mainstream vonalat képviseli, úgy láttam a beilleszkedés könnyen ment. Annyi, hogy most vegetáriánus enü lesz pár napig az ő kedvéért, amit egyáltalán nem is bánok. Rövid terepismertetés és tapogatózás után, úgy döntöttem építsünk karámot. Igazából a terület be van kerítve, de ha nem csak birkák lesznek, hanem kecske is, akkor meg kell védenem a facsemetéket a kecskétől, ha csak birkák lesznek, akkor is csak szokják meg a karámot, a szakaszos legeltetés miatt. (Idén valószínűleg nem fogok szakaszosan legeltetni még, nincs értelme, a taposási veszély elhanyagolható, a legelő kihasználtság nem számít most már és ami a legfontosabb a fertőzésveszély csekély.) Ha pár napig karámban tartom őket, akkor talán engem is hamarabb megszoknak, ha teszek-veszek körülöttük, végtére is, ha a másik területen akarok legeltetni, ahol most kaszálok, elég hosszú utat kell megtennünk szépen együtt. Kolosnak nulla karámépítési tapasztalata volt, nekem pont kétszer annyi, mint neki, de valami homályos emlékeim voltak, talán filmekből vagy utazásról, hogy X alakú tartólábak megfelelőek lennének keresztrudakkal, könnyen kivitelezhető és ráadásul mobil is. (Cölöpözni nem akartam.) A drót, facsavar, szeg trióból a szegelést alkalmaztuk, a dróttal nem boldogultunk, a facsavart ki se próbáltuk a mennyiség miatt. szépen lépésről-lépésre kiforrott, hogyan és mit lehet összehozni, a módszer elfogadhatónak az eredmény, ha nem is túl stabilnak, de számomra néha kimondottan tetszetősnek tűnt. Kettőt összeraktunk, majd elnapoltuk a folytatást holnap reggelre, lábguberálási kezdéssel az erdőben, az X tartólábakhoz. Más munka folytatásának nem láttam értelmét, elmentünk a leshez a kutyákkal. A csibéket előtte összeszedtük, ami kettőnknek se ment könnyen, lévén még nem volt pijama idő és a kifutó is nyitott volt már. Elhúzódott a dolog, volt egy kis félelmünk, hogy már későn indulunk, de semmiről se maradtunk le. Mikor kiértünk a mezőre egy nyúl sikított néhányszor, majd egy őz ugatott. Felmásztunk a lesre, nemsoká három szarvast láttunk meg kicsit messzebb, majd közelebb is egyet, majd még kettőt. Közben az első háromból egy tucat lett, tehenek borjakkal. Kolost a kutyák bohóckodása is szórakoztatta, lassan besötétedett, hazaballagtunk, mindannyian. Otthon a fehér dinók háta nem világított sehol az ól körül, hirtelen megijedtem, de Kolos közben rájuk akadt a másik oldalon a bejárati ajtónál telepedtek le. Vacsora gyertyafénynél kettesben ;-) sokáig beszélgettünk, holnap reggel ennek böjtje lesz. Végre valaki, akinek ízlik a szőlőlekvár rajtam kívül! Még tavaly főztem, ugyanúgy, mint bármely másik lekvárt, ledaráltam, a szőlőlét leöntöttem róla és megittam, csak a többi húsos részt főztem be. A magok természetesen benne maradtak, a legtöbb kóstolót ez riaszt el, pedig főzéskor megpuhultak, semmi probléma, ha ráharap az ember. Ha édes vagy csemegeszőlőből készül, akkor cukor sem kell hozzá, az íze kiváló, eteti magát. Faunisztikai jelentés: több mint egy tucat szarvas
Posted on: Mon, 15 Jul 2013 10:56:23 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015