A FORRADALOM KITÖRÉSE Tüntetésből fegyveres felkelés Október 23-án – a műegyetemisták előző nap elfogadott döntésének megfelelően – folytatódott a demonstráció szervezése. A belügyminiszter betiltotta a felvonulást, és azzal fenyegetőzött, hogy ha kell, a tüntetést a fegyveres erők alkalmazásával fogja megakadályozni. Többen a vezetésből nyíltan kimondták: „Ha kell lövetni fogunk!” Mások politikai megoldást, elsősorban Nagy Imre visszavételét javasolták. A tüntetést a pártellenzék vezetői sem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Az Írószövetség, a Petőfi Kör és a diákok több delegációt küldtek a Központi Vezetőség székházába, hogy követeljék a betiltás visszavonását. Ennek ellenére 14 óra előtt pár perccel a Rádióban beolvasták a Belügyminisztérium közleményét, amely „új rendelkezésig” minden nyilvános felvonulást betiltott, de a felső vezetés határozatlanságát jól érzékelteti, hogy 25 perc múlva ezt a tilalmat visszavonták. A diákok egyébként sem sokat törődtek a belügyminiszter tilalmával, sőt a tilalom mozgósító erővé vált. A tüntetés a Petőfi szobortól indult, majd a menet a Margit hídon át jutott el a Bem szoborig. A műegyetemisták zárt sorokban, néma menetben a Duna parton vonultak a Bem térre, ahonnan később a Kossuth térre vonuló, egyre radikálisabb követeléseket skandáló tüntetők egy része a Dózsa György útra indult, hogy ledöntse a Sztálin szobrot, a másik része pedig a Rádió épületéhez ment, hogy beolvassa a tizenhat pontból álló követeléseit. A hatalom döntött és lövetett. Délután - a fővárosban zajló tüntetéssel egy időben - az államvédelmi szervek Debrecenben tűzet nyitottak a tüntető tömegre, melynek következtében a tüntetők közül hárman az életüket vesztették és sokan megsebesültek. Budapesten a tüntetés átszakította a félelem gátjait. A reformista jelszavak is mind élesebbé váltak. „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!” „Aki magyar velünk tart!” „Ruszkik haza!” – skandálta a Parlament előtt a már kétszázezer főre duzzadt tömeg. Ezrek gyülekeztek Budapest más pontjain is. 20 órakor Gerő Ernő – az MDP Központi Vezetőségének titkára – a Kossuth Rádióban elhangzó beszédében felszólított a „munkáshatalom és a szocializmus vívmányainak megvédésére”. A Gerő-féle értékelés keltette negatív hatások és érzelmek ellensúlyozására – a pártvezetőség kérésére – a Parlamentnél beszédet tartó Nagy Imre sem volt képes. A tüntetők egy része a hír – „Lövik a tüntetőket a Stúdiónál!” – hatására a Rádió épületéhez, a Bródy Sándor utcába vonult. Az események gyorsan követték egymást. Nagy Imre beszédével közel egyidőben a tüntetők ledöntötték a Sztálin szobrot, a Rádió épületét védő – elsősorban államvédelmi erők – az akkor még fegyvertelen tüntetőkre tüzet nyitottak. Gerő Ernő és Hruscsov egyeztetését követően a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok fő erői megindultak Budapest felé. A Rádiónál a változásoknak mereven, görcsösen ellenálló hatalom ellen megkezdett küzdelem – a szovjet csapatok beavatkozását követően – az idegen befolyástól mentes Magyarországért folytatott harccá, szabadságharccá vált.
Posted on: Fri, 13 Sep 2013 19:10:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015