A HITBEN ERŐTELENEK A “hitben erőtelen” kifejezés az eredeti jelentése alapján fordítható lenne úgy is, hogy a “meggyőződésben, bizonyosságban, bizonyítékokban” erőtelen, vagyis az “erőtelen” még nem rendelkezik annyi új információval, hogy felhatalmazást érezne magában arra, hogy a lelki életének korábban megszokott gondolkodását és gyakorlati életét megváltoztassa. Itt főként a zsidóságból megtért keresztényekre kell gondolnunk, akik Jézus Messiásként való elfogadása által még nem értették meg azt, hogy a Krisztusban beteljesedett valóság bizonyos törvényeket érvénytelenít, ezért azokat már nem kell ezután megtartaniuk. Pál apostol ezekről a törvényekről azt mondta: “Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;... Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol. 2,14-17.). Természetesen itt nem a Tízparancsolatról van szó, hanem a ceremoniális törvényről. Az “ellenünk szóló kézírás”, mint szakkifejezés, nem Páltól ered, hanem Mózes könyvéből. Mózes parancsolta meg a lévitáknak, hogy az általa teleírt törvénykönyvet tegyék a frigyláda oldalához, azaz mellé, és ott legyen “ellened bizonyságul” (V. Móz. 31,26.). Ez a láda mellé tett törvény több ok miatt sem azonosítható a Tízparancsolattal. A Tízparancsolatot Isten írta a saját kezével, ezt a törvénykönyvet viszont Mózes írta. A Tízparancsolatot a frigyládában őrízték, ezt a törvénykönyvet pedig a láda mellé tették. A Tízparancsolatot kőtáblákra írta fel Isten, ezt a törvényt viszont csak egy könyvbe jegyezte le Mózes. Mivel Krisztusban beteljesedett a valóság, ezért az árnyék-szolgálattal kapcsolatos cselekményekre már nincs szükség. Krisztusban ugyanis “Istennek ama Báránya” (Jn. 1,29.) lett megáldozva, amely nem csak egy ember bűnét képes elvenni, hanem aki az egész világ bűneit képes elvenni. Ha viszont már nincs szükség többé az áldozati rendszer fenntartására, akkor a lévitai papság szolgálatára sincs szükség tovább, már csak azért sem, mert Krisztussal a Melkisédek szerinti papság vette kezdetét, amelynek főpapja maga Jézus Krisztus. A zsidó emberek, akik gyermekkoruktól fogva abban nőttek fel, hogy a ceremoniális törvényeket Isten szent törvényeként kell megtartani, általában nem tudtak egyik napról a másikra váltani és figyelmen kívül hagyni, mint amit ezután már nem kell figyelembe venniük. A pogányokból megtértek viszont nem ilyen körülmények között éltek, ezért nekik ez nem jelentett semmi problémát, így aztán könnyen hajlottak arra, hogy a zsidókból megtért keresztényeket megbélyegezzék azzal a jelzővel, hogy “hitben erőtelenek”, csupán azért, mert nem tudnak olyan gyorsan váltani a lelki dolgokban, mint ők.
Posted on: Fri, 22 Nov 2013 19:05:12 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015