A JÓLÉT KÚTJA 150.OLDAL Az egymás iránti szeretetnek vannak feltételei, be kell tartani a játékszabályokat, illetve várakozásoknak kell megfelelni. A szabadság abban áll, hogy dönthetünk abban a kérdésben, hogy megfelelünk-e ennek vagy nem, vagy lemondunk a másik ember szeretetéről, hogyha az elvárásainak nem kívánunk megfelelni. Nem tekintem szeretetnek azt, amit a köznyelv úgy hív, hogy szeretet, amit onnan tudunk, hogy ha a másik ember nincs jelen vagy nincs aktívan jelen az életünkben, akkor hiányzik. Ebben az esetben arról van szó, hogy bennünk van valami hiány, amit az ő lénye, létezése képes betölteni. Itt inkább éhségről van szó és birtoklásról. Felmerül viszont az a kérdés, hogy az ember lénye nem szükségképpen tartalmazza- e a hiányt? És bizonyos szempontból nem tagadható, hogy az ember csupa hiányból áll. Ha fizikai, biológiai, testi oldalról nézzük, akkor azt látjuk, hogy sok olyan testi fegyvere, képessége hiányzik, ami bármilyen valamire való állatnak van: fog, karom, URH-adó a fejében, mint ahogy a denevéreknek van, szárnyak stb… Ilyen értelemben az emberrengeteg hiánnyal bír. Ez vezetett oda, hogy fönnmaradása érdekében ezeket a fegyvereket, fizikai eszközöket megteremtette magának a környezete tárgyaiból. Nincs szárnya, csinál repülőgépet. Nincs vastag bundája, épít házat. Pszichológiai oldalról a hiány az az állandó érzés, hogy kilóg a világból. Helyet kell csinálnia magának, nem természetes, ahogyan beleilleszkedik a világba. Ez pszichés szinten mindenféle dolgokat von maga után, amikor megvan az a vágy benne, hogy illeszkedjék a környezetébe. Spirituális oldalról pedig olyan módon hiányos, hogy teste van, testi szükségletei elviszik azoktól a magasabb rendű szükségleteitől, amit mint spirituális lény elégíthetne ki. Tehát jogos a felvetés, hogy az ember maga csupa hiány. A másik oldalról azt is el lehet mondani, hogy csupa teljesség. Megvan benne ez is, megvan benne az is. Van fizikai teste, van lelke, vannak gondolatai. Ilyen értelemben több, mint akár az angyalok vagy akár egy mosómedve. Mindegyiknél több, mert bír olyasmivel, amivel a többi lény nem. Abból a szempontból értékelem le azt a szeretetet, ami valamilyen fajta éhségből, szeretetéhségből, birtoklásvágyból fakad, hogy az nem a szeretet teljessége, hanem a szokványos emberi szeretet. Az a gond, ha azt képzeljük, hogy ez önzetlen. Az ilyenfajta szeretet sosem az, valójában nem a másikra irányul, hanem saját magunk szükségletének, vágyának a kielégítésére. Másra kellene irányulnia? Nem. Különféle ingerek is szerepet játszhatnak abban, hogy mely jelenségek és személyek felé fordulunk pozitívan, melyeket utasítjuk el. Leggyakrabban ezek öntudatlan szokások. Például bizonyos típusú magatartást a szüleid szerettek, jutalmazták, ezért ezt eltanultad tőlük és szeretni fogod, másokat viszont nem. Ismertem olyan családot, amelyik több generáción keresztül bűnözésből élt. Amikor a gyerek úgymond jó útra tért, a család nagyjából úgy reagált, mint ahogy egy normál, középosztálybeli család reagál arra, ha a gyerek bűnöző lesz. Eltért attól, amit ők megszoktak. Nem szerették ezt. Iszonyúan mérgesek voltak rá, kitagadták, és így tovább, és így tovább. Nagyjából úgy bántak vele, mint egy hibbanttal. Mert ott ez volt a szokás, ebből éltek. A családi hagyomány vagy a szokások ebből a szempontból nagyon befolyásoló tényezők, mármint abban, hogy mi az, amit elutasítasz és mi az, amit közel engedsz magadhoz.
Posted on: Fri, 21 Jun 2013 17:45:29 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015