A RENDŐR-FÓBIÁBAN SZENVEDŐK FŐBB TÍPUSAI A Balta Fruzsina által kirobbantott téma és vita kapcsán összegyűlt sok száz internetes komment átböngészése valós betekintést nyújt a rendőrséggel szemben zsigeri gyűlöletet érző toleránsok, és ún. demokraták világába. Mivel szeretek a szimptómák mögé nézve magát az okokat feltárni, megpróbáltam rendszerbe és csoportba szedni és motivációk szerint kategorizálni a rendőrséggel szemben gyűlöletet érzők táborát. Persze a különböző csoportok időnként átfedik egymást és bár világnézetük sokszor teljesen különbözik a másikétól, ebben az egyben nagyon szoros az összetartozás... 1.A média áldozatai: Ebbe a csoportba azok tartoznak, akiknek jóformán semmilyen személyes tapasztalatuk nincs a rendőrségről, csupán a sajtó szorgos munkájának eredménye a szervekkel szembeni ellenszenv. Ők azok, akik rendőrök által naponta büntetlenül agyonvert családapákról és megerőszakolt Zsanettekről , valamint - valódi bűnüldözés híján - üresen álló börtönökről hallucinának. Ha látnak egy közúti balesetet, ahol kint van a rendőrség, meggyőződésük, hogy azt is részegen vezető rendőrök okozták... 2. A politizálósok: Az ebbe a csoportba tartozók azok, akik a rendőröket a mindenkori hatalmon lévő politikusok közvetlen rajongóinak tartják. Ők azok, akik általában azt feltételezik, hogy a kormányváltások a rendőri állomány teljes cseréjével járnak. Nekik - pártállástól függően - további két típusuk van: I. Az ávósozók, II. a fasisztázók. 2/I. Az Ávósozósok: Ők azok, akik a rendőr szó hallatán 2006-ot emlegetik, a megszokott "békés tüntető vs. Izraelből irányított brutális rendőr" párharcára szűkítve az eseményeket. Többnyire e csoportba tartozók szokták a rendőrség hibájaként még az ún. "cigány-védelmet" emlegetni, mely azt takarja, hogy "a rendőr csak a magyarral szemben intézkedik, a cigány bűnelkövetőket tolerálja, így azok bármit megtehetnek anélkül, hogy a rendőrség egyáltalán a füle botját mozdítaná". Ők azok egyébként, akik más téma kapcsán a fentiekkel ellentétben mégis a romákkal túlzsúfolt börtönökkel szoktak érvelni... Mikor, mi az érdek... E csoport tagjai szokták még a rendőrségnek felróni az igazságszolgáltatás, a bíróságok hiányosságait is, és nem értik, miért nem zárják örökre a rendőrök börtönbe a bűnözőket, mikor az lenne a dolguk... Amikor a bíróság kienged valakit, szerintük azért is a rendőrség a hibás. Magyar viszonylatban ebbe a csoportba tartoznak a futballhuligánok is. 2/II. A fasisztázók: Ők azok, akiknek meggyőződésük, hogy a rendőrök mind 2010 után, a Fidesz kormányhoz fűződő megtörhetetlen hűségük, Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc iránt érzett nosztalgiájuk okán jelentkeztek a testülethez. Az ide tartozók szokták hangoztatni a kormány irányításával működő "rendőri rasszizmust", a minden alapot nélkülöző előítéletet a romákkal szemben, valamint a mindennapos, már-már náci időket idéző "hajléktalanüldözést". Ők azok, akik az iskolarendőrséget is a kormány gyermekek ellen bevetendő terror-és ügynökhálózataként értékelik. A csoport beszűkültebb tudatállapotú tagjai szerint, ha a rendőr egy hajléktalan személyt igazoltat, akkor az a miniszterelnök és a belügyminiszter közvetlen parancsára történt.. Más, békésebb elméletek szerint szerint a rendőröknek egyenesen ki van adva egy bizonyos napi kötelező "hajléktalan-igazoltatási kvóta", ... Ők azok, akik szerint bár rendőrállam van, egy egyetemista lány képes lehet megdönteni a terrort... 3. A sértődöttek: Ők is külön csoportot érdemelnek. Ők azok, akik a saját vélt, vagy valós sérelmeik hangoztatásával érvelnek. Ezt képesek oldalakon keresztül sorolni. Velük mindig szemtelen a rendőr és őket hetente szokták jogtalanul bírságolni. Ők azok, akik szemében a rendőrség munkája egyedül a traffipaxozásból áll és nem hiszik el, hogy nem jut minden rendőrre legalább egy sebességmérő autó, sőt a büntetőeljárásokat is úgy képzelik,hogy azokat is a traffipaxozó közlekedésieknek kéne lefolytatni, ugyanis elképzelhetetlennek tartják a szakosodást. Azt is csak legendának tartják, hogy egyáltalán léteznek bűnügyi osztályok... Ha mégis, akkor azok törvénytelenül, a jogra fittyet hányva működnek, egyetlen céllal: hogy őket ellehetetlenítsék. 4. A jogvédők: Ők azok, akik hivatalból tekintik ellenségnek a rendőrséget. Nekik szintén két válfajuk van. 4/I. Liberális jogvédők: Ők minden rendőri intézkedést jogszerűtlennek tartanak. Ők azok, akik sosem tapasztalnak bűnözést, nem láttak még erőszakot, kurváját a hajánál fogva az utcán végigcibáló futtatót, nem láttak a kis nyugdíjáért megszurkált öregasszonyt, mobiltelefonjáért késsel megfenyegetett kisdiákot és nem hisznek az egyre rendszeresebbé váló tanárverésekben sem... vagy ha mégis, akkor nem az egyén, csupán a társadalom hibájának tartják az ilyen "ritka, elszigetelten előforduló jelenségeket"... ". Ők azok, akikben feldolgozhatatlan nyomokat hagy egy rendőri igazoltatás látványa. A bűnözés a szemükben csak a kisebbségek ellen történhet, az ezen túl előforduló eseteket csak "társadalmi problémának" tartják, amelyek elkövetőit "nem szabad kriminalizálni". Számukra a bűn fogalma azonos a rendőr fogalmával. (Vélhetően a saját testük fehér vérsejtjeire is haragszanak, amiért azok nem tolerálják, hanem felfalják a szervezetbe jutó kórokozókat...) Ők érvelnek olyanokkal, hogy aszongya: "egy hajléktalan nem lehet bűnöző, mert a bűnözők mindig gazdagok"... (Vélhetően Szita Bence gyilkosait is felmentenék a fenti alapelvre hivatkozva...) Ők azok, akik a tolerancia nevében elutasítanak minden megkülönböztetést, előítéletet és általánosítást, de a rendőröket azért ismeretlenül is elvtelen, erkölcstelen, sémák szerint gondolkodó másodrendű állatfajtának tartják, akik valahol az egysejtűek és a puhatestűek között helyezkednek el... Persze ezt a véleményüket évente egyszer, a melegfelvonulások idején - a rendőrök védelmének gyűrűjében - kevésbé hangoztatják. Megfigyelhető, hogy az ide tartozók száma azonban az idő múlásával vészesen fogy, miután védenceik leginkább közülük szeretik szedni "áldozataikat"... 4/II. Nemzeti jogvédők: Az ő táboruk nagyjából lefedi a politikai okokból ávósozókat. Ami számukra gyülekezési jog, az a másik típusú jogvédők szerint közösség elleni izgatás. Ami szerintük a bűnözőkkel szembeni tehetetlenség, az a másik típus szerint rasszista túlkapás... Ami szerintük a magyar emberekkel szembeni rendőri zaklatás, az a másik típus szerint a nácikkal szembeni látszatintézkedés... A két táborban mégis van egy közös: a rendőrséggel szembeni óhatatlan gyűlölet. 5. Bűnözők: Ide tartoznak azok, akiknek valóban érdekük a rendőrökkel szembeni ellenszenv. Ők a kábítószer-dealerek, betörők, rablók, stricik, orgazdák, a környezetüket rendszeresen terrorban tartó, dinnyehordó pózban közlekedő figurák. Bár érthető okokból az interneten az ő hangjuk a legkisebb, nem szabad róluk sem megfeledkezni, ha a miértekre keressük a választ... (A szöveget teljes mértékben Balázs Sántha írta)
Posted on: Mon, 22 Jul 2013 14:59:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015