A RÚT KISKACSA! Be kell látnom, hogy felnőtt korom ellenére megmaradt az egyik ifjúkori tulajdonságom, mely nem pozitív, sokkal inkább negatív vonatkozású. Ez nem más, mint a későn érés. Mindig problémás volt számomra azokat a döntéseket meghozni, melyek az életem további szakaszát jelentősen meghatározták. Így fordult elő az is, hogy húszon jó néhány éves koromban döbbentem rá, hogy nem a gépipar az igazi álmom, hanem az építészet. Ekkor, sok-sok „elvesztegetett” év után fordítottam az életemen, és a teljesen új területre fókuszáltam. Ennek következtében mindig lépéshátrányban maradtam azokkal szemben, akik már jó időben határozott céllal vágtak neki az életnek. Igen sok gyötrelem árán tudtam csak ledolgozni az előzőekben felhalmozott hátrányomat. Szerencsére sikerült. De mégsem tanultam belőle. Most is ugyanúgy hagyom magamon eluralkodni a kételyeket, mint fiatal koromban. Mindegy, ez úgy látszik, életem végéig elkísér, de a jobb később, mint soha most is érvényt szerzett magának. Minap feltettem egy önálló posztot a „Gyilkosság-e a devizahitellel való öngyilkosságba kergetés?” címmel. Ebben, kritikát fogalmaztam meg Kásler Árpád politikai vizekre „tévedéséről”, mely véleményemet igen hangsúlyosan fejeztem ki. Kritikám, a HT olvasók és írók, továbbá az oldal működtetőinek véleményén alapult. Ezek befolyása alatt, ráadásul, mivel magam sem győződtem meg arról, hogy ezek a kritikák helytállóak, vagy sem, téves következtetésekre jutottam. Annyira a „devizahiteles” problémakörre koncentráltam, hogy eközben átsiklottam jó néhány olyan szempont felett, melyek mélyebb elemzést kívántak volna, mielőtt véleményt alkotok. Most jött el az érés pillanata, mely átformálni volt képes az eddig szilárdnak hitt meggyőződésemet. Tény, hogy békeszerető ember vagyok, mint a legtöbb ember, azonban van egy határ az a bizonyos Rubicon melyet, ha az események átlépnek, akkor ideje mindent újragondolni. Ez most, a Kormány és a törvényhozás legutóbbi döntése volt. Ezzel nálam felgyorsult az érési folyamat, és eljött az eddigi, konszolidált véleményem újragondolásának ideje. Aki figyelemmel követte az elmúlt időszakban végzett „munkásságomat” itt a HT oldalon, az nem mondhatja rólam, hogy nem voltam lojális a Kormány politikájával kapcsolatban. Mindig kerestem a mögöttes szándékban rejlő pozitívumokat, nyugtatgattam magamat és a többieket is, hogy türelem, mert mindennek meg van az elfogadható magyarázata, mely a végén pozitív eredményhez vezethet. Meggyőződéssel hittem ebben. Hittem, mert ebben akartam hinni. Minden komolyabb kritikát megpróbáltam átformálni, hogy nézzük csak a jó oldalát. Tettem mindaddig, ameddig ilyeneket véltem felfedezni. Most viszont eljött az a pillanat, amikor képtelen vagyok magamat és így a többieket is arról győzködni, hogy csak türelem. A türelem elfogyott, és ez elsősorban a rádöbbenésnek köszönhető. Rádöbbentem, hogy itt messze nem a devizahitelesek érdekében, az ő kibírhatatlan terheinek enyhítése érdekében, az igazságszolgáltatás valós érvényre juttatása érdekében folyik a hitegetés. Sokkal inkább arról van szó, hogy a politikai elit nem hajlandó levenni a szemellenzőjét, és nem hajlandó a valóságot megismerni, vagy ha ismeri, akkor még rosszabb, nem akarja érvényre juttatni. És kérem… máris eljutottunk a bankok felelősségétől a politikai elit felelősségéig. Itt van az a pont, ahol mindenkinek rá kell ébrednie, hogy nem véletlenül kezdett bele Kásler Árpád a politikai pályafutásába. Az, hogy ezt milyen módon kezdte, és ezzel hány embert tudott maga mögé állítani, és hányakat riasztott el, változatlanul kritikus szemmel ítélem meg. Ebben nyilvánvaló szerepet játszott a tapasztalatlansága, és leginkább a számára tanácsokat osztogató, háttérből manipuláló tanácsadói. Nem Kásler tehet az ő különböző megítéléséről, hanem azok, akik ilyen módon „kívánták felépíteni” az ő politikai karrierjét. Ha ezeket is mérlegre tesszük, akkor megláthatjuk az ember mögötti szándékot. Megláthatjuk, hogy minden jó szándéka ellenére sikerült őt olyan helyzetbe sodorni, hogy képtelen legyen kellő támogatottságot maga mögé állítani. Ez nem az ő „bűne”, hanem azoké, akik kívülről és belülről manipulálva, próbáltak róla sötét képet kialakítani az emberekben. Sokan bedőltek ezeknek, köztük én is. Sajnálatos, de már nagyon nehéz lesz a róla kialakult képet oly módon pozitívra formálni, ahogyan azt megérdemelné. Még mindig többen vannak a hitetlenek, mint a benne bízók. Ez ideális a politikai elit számára, hiszen a legtöbb ember, aki erőt adhatna a mozgalmának, maga is kételyek közt gyötrődik, hogy higgyen az általa képviselt ügy tisztaságában, vagy ne. Ennél jobb eredményt nem is kívánhatott a politikai elit. Így, megingatva az emberek hitét, elzárva a médialehetőségektől, időnként bemutatva egy-két „törvényeket áthágó” megmozdulását, sikerrel járatják le azok előtt is, akiknek az érdekeit a legjobban képviselhetné. A legtöbben nem kívánnak azonosulni a nézeteivel. Ezt sikerült elérnie a manipulátoroknak. Én, itt és most azt ajánlom mindenkinek, hogy gondolja újra a kialakult véleményét. Gondolja végig, hogy miként próbálják az embereket hitegetni, egymás ellen hangolni, és ezzel a jelentős erővé kovácsolódásukat porrá zúzni. Eddig sikerrel tették ezt. Most ideje mindenkinek, hogy mélységeiben elemezze az elmúlt három és, az elmúlt fél év, az elmúlt két hónap, és az elmúlt napok eseményeit. Majd mindezekből próbálja megítélni az elkövetkezendő napok, hónapok várható intézkedéseit. Ha egy csöppet is képes ezeket összerakni, és megérteni, akkor látni fogja, hogy nem az fog történni, amit a legtöbben várnak. Nem lesz igazságos rendezés. Érdekek mentén, de nem az adósok érdekei mentén fognak döntést hozni. Eszi, nem eszi, nem kap mást módon fog végződni, és még a bátrabb, és az ítélő bírók szubjektivitását is vállalni merőktől is el fogják venni a lehetőséget az igazuk érvényesítésére. Fel kell emelni a szavunkat ez ellen! … De hogyan? Átgondolva a lehetőségeinket meg fogjuk látni, hogy a „rút kiskacsa hogyan válik egyre szebb hattyúvá”! Ui. Mivel felülbíráltam magam, és úgy döntöttem, hogy eltávolítom az említett kritikus írásomat, azonban nem szeretném, hogy az a vád érjen, hogy ezzel el akartam tüntetni a nekem címzett jogos kritikát, ezért ezt idemásolom az írásom mögé. Ha valakit érdekel, akkor elolvashatja. Csak köszönettel tartozom szerzőjének, hogy kellő időben helyezte el a jól irányzott pofont. „Hegedűs Péter Gábor! Ezen írás egyik megosztásánál találtam közös barátunk véleményét, melyet -mint sajátommal egyezőt- ezúton ajánlom figyelmedbe: Vasas Pasas Mondhatnám erre,a spanyolok viasza immáron esmétleg fel vagyon fedezve. Miért is volnék ily szemtelen a cikk írójával, akinek munkáját követem, gyakran értékelem, időnként élvezem, máskor pedig, mint most részeiben vagy egészében kissé utálom. Mire véljem, hogy Horti úr már nem mosolyog a népirtás Kásleri megfogalmazású hágai feljelentésén? Talán korábban mosolygott? Ha igen, miért magánosítja most az unszolás jogát? Amennyiben megítélése az infantilizmus vélelmétől, cikke témájában eljutott az egyetértésig, honnan a jelenbeli kritikai fölénye, hogy Káslert félreminősítse prófétaként vagy rosszulszereplőként?Milyen tévúti kalandozásokról beszél? Egy vagy több szubjektum, vagy akár sok, ugyanúgy lehet az értéssel hátralékban, mint Horti úr a fentiekben, tehát egyszerűen bizonyíték és megalapozottság hiányzik a megítélésből, ez nem balanszírozható sok jóindulatot felmutatni nemóhajtó következetlenségekkel. Felismerve Kásler igazát, lehetne talán egyértelműen támogatnia is. A hágai perelés egyelőre űberelhetetlen, ezért a többi érdekvédő szervezetnek az üggyel kapcsolatos megszólításában, mintha az állítmány székét elorozta volna a Káslertől függetlenüliségnek esetlegesen a cikkíró általi vágya. Nem uram, ennek az ügynek a súlyát Ön egyértelműen ismeri. Ebben elméleti lavírozgatásoknak, kétfelé beszéléseknek helye egyáltalán nem lehet, már ha komolyan vesszük a koponyánkat. Milyen eredményre vezethet a Kásler igazát láttató biztatás, ha éppen ezzel egyidejűleg bírálja? Hogy lezárjam, a gondolat tisztántartása az értelem tisztsége. Ön mit akar?” Megjegyzés: A saját oldalamon meghagytam az eredetijét, példájául annak, hogy miként formálódik az ember véleménye, ha elgondolkodik dolgokon.
Posted on: Wed, 06 Nov 2013 13:49:06 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015