A SZAC-nak az előző évek két ötödik és egy harmadik helye után először nyílt lehetősége története során, hogy elhódítsa a bajnoki trófeát. Mivel a magyar korfballt születése óta egy-egy csapat dominanciája jellemzi, így a döntő szimbolikus értelemben mindig egy korszakváltás lehetősége is. A Gödöllő és a MAFC példáját követve az utóbbi évtized nagy részében a Szentendre Észak nőtt azzá a csapattá, amely sorra megtörte a döntőbe jutó gárdák ellenállását – a legtöbbször anélkül, hogy túlságosan meg kellett volna erőltetnie magát –, így a SZAC-nak is ezzel a csapattal kellett felvennie a kesztyűt. A 2012/2013-as szezonban a lebonyolításnak megfelelően a döntőben találkoztak negyedszerre a csapatok. Az első még novemberben SZAC-győzelmet hozott, a másik kettőn pedig márciusban a Szentendre kerekedett felül. Egy bajnoki döntő azonban mindig lényegesen különbözik az alapszakasz meccseitől; szól a himnusz, szólnak a szurkolók; ez az, amiért a két csapat az összes meccsét játszotta a szezonban. Érthető tehát, hogy egészen az első félidő feléig védekezési hibák és támadásbeli pontatlanságok jellemezték a SZAC játékát. Már ekkor is látszott azonban, hogy nem a dekoncentráltság szüli ezeket a hibákat, hanem döntő eddig ismeretlen hangulata. Miután Tran Jenna a hatodik percben felavatta az ellenfél korfját, hamar beállt a játék ritmusa. Az Észak igyekezett tartani a meccs elején kiharcolt különbséget (0 – 2), ez viszont a félidő hajrájára egyre nehezebbnek bizonyult, mivel a SZAC egyre kevesebbet hibázott és egyre több lepattanót szedett mind védekezésben, mind támadásban. Ennek jutalmaként Dőrfi György két góljával egyenlített a SZAC. A SZAC csapatkapitánya előbb az ellenfél visszazárási hibáját használta ki (8 – 7), majd Essig Robi zicceréből, illetve passzából szerzett demoralizáló, egykezes találatot (8 – 8). A félidőig még egy-egy gól született, így a csapatok egyenlő állás mellett pihenhettek rá a második játékrészre (9 – 9). A második félidő első néhány perce ismét eladott labdákat hozott, ám ezúttal jóval hamarabb sikerült kiemelkedni a hullámvölgyből, és a hátralévő nagyjából huszonhét percet már csak alig-alig törték meg komoly hibák. Ez az időszak – ha lehet – még jobb védekezést hozott, mint az előző félidő. A lányok a lepattanókban segítettek be, a fiúk pedig – az egész meccsen, de ekkor különösen – eredményesen lógtak az ellenfél húzójátékosainak nyakában. Dőrfi György az állvány alatt keserítette meg Borz Péter életét, Essig Robi pedig a sokszoros gólkirály Horváth Viktorral tette ugyanezt az egész pályán, bár a rutinos játékos így is öt gólig jutott (ebből kettő akciógól). Beöthy Álmos sem maradhat említés nélkül, aki Dzsida Tamást, a Szentendre csapatkapitányát követte mindenhová a pályán, ráadásul három akciógóljából az egyik Horváth Kristóf remek passzából vezetéshez juttatta a SZAC-ot – először a mérkőzés során (11 – 10). Nem sokkal később Gáspár Zsófi növelte kettőre a különbséget, akit az sem hozott zavarba, hogy csak a támadóidő lejárta után tudott (szabályosan) betalálni (12 – 10). Innentől kezdve a második félidő az első fordított képét mutatta. Most az Szentendre törekedett az egyenlítésre, és a SZAC próbálta megtartani a kialakult egy-kétgólos előnyt. Még több mint tizenöt perc volt hátra a mérkőzésből, amikor sajnálatos esemény szakította félbe a játékot. Sólyom Zsófi ziccerfutás közben megsérült, így Deák Gabi folytatta a helyén a játékot. (Információink szerint Zsófi részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, de természetesen augusztusban ott fogja folytatni, ahol most abba hagyta.) A sérülés és a néhány perces szünet egy kicsit kizökkentette a csapatokat, de egyik sem tudta kihasználni a másik pillanatnyi megtorpanását. A Szentendre hátrányban is szinte végig bajnokhoz méltó nyugodtsággal játszott, csak az utolsó öt percben jelentkeztek a kapkodás következtében eladott labdák és rosszul időzített dobások. Még két és fél perccel a vége előtt sem dőlt el semmi, hiszen egyetlen gól jelentette a különbséget a csapatok között (16 – 15). Ekkor ismét Robi passza találta meg a kilépő Gyurit, majd Álmos büntetője növelte háromra a különbséget (18 – 15), amikor már alig több, mint egy perc választotta el a SZAC-ot a győzelemtől. A hatvanadik perc sem maradt eseménytelen: az utolsó három másodperc egy-egy találatot hozott, így állt be a 19 – 17-es végeredmény. Mindkét csapatot és a játékvezetést dicséri, hogy a nagy tét és a szoros állás ellenére sportszerű, indulatoktól mentes döntőt láthattak a Gödre látogatók. Ez az eredmény kiváló okot ad az ünneplésre, ugyanakkor nem szabad beleesni a győztesek hibájába. Bár a SZAC megnyerte a bajnokságot, a magyar korfball sokat változott huszonegynéhány év alatt, és egyáltalán nem zárható ki, hogy az elkövetkezendő években inkább nehezebb, mint könnyebb dolga lesz a SZAC-nak, ha idei győzelmét hagyománnyá kívánja tenni. (by David) Felállás: Beöthy Álmos (6), Gáspár Zsófi (1), Horváth Kristóf, Sólyom Zsófi (1) (--> Deák Gabi) és Dőrfi Gyuri (4), Essig Robi (4), Tran Jenna (1), Vaszkó Dia (2) A döntő az alábbi linkeken tekinthető meg (a felvételért köszönet Lang Daninak): https://youtube/watch?v=zG-qeUAZbgE https://youtube/watch?v=EQW7EIg8hVA
Posted on: Fri, 07 Jun 2013 20:26:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015