A Szentkorona-tan hét alapelve Hungaria semper libera: A Szent korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja. Jogfolytonosság elve: A Szent Korona Országaiban a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság évszázados lényege. (Deák Ferenc – Adalékok a Magyar közjoghoz) A csorbíthatatlanság elve: szerzett és adományozott jogot senki nem korlátozhat.(Werbőczi: Hármas könyv) Források A magyar TA forrásai: írott kútfők, (pld.törvény) íratlan kútfők, mint a szokásjog, az írásba foglalt szokásjog, vagy bírói ítélkezési gyakorlat. A szokás (consuetudo), és a törvény (lex) egyenrangú. (Werbőczy, Trip. Bev.10-12, 1791:X.tv. 1869:IV tv). A magyar jogtudomány kidolgozta a jogfolytonosság alapelvét: a hatalom gyakorlása akkor legitim, és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság lényege. A jogfolytonosság alapelve, hogy törvénytelenségre jogot senki nem alapozhat:bárki külső vagy belső hatalmi erővel, vagy csellel törvényt, vagy szokást megsért, és a hatalmat nem az alkotmányos intézményeken keresztül gyakorolja, hatalma, és tettei jogtalanok lesznek. A jogfolytonosság kidolgozására azért volt szükség, mert a XVIII. század óta történtek kísérletek a magyar alkotmányosság felszámolására. Ez a kommunisták, és a liberálisok tevékenysége során a XX .században részben sikerült is: A TA visszaállítása helyett az 1949 évi legfelsőbb törvényt többszöri módosításokkal az idegen hatalmi érdekek, és a multinacionális tőke kiszolgáló eszközévé tették, amelynek következtében a szabadságától, azaz a Történelmi Alkotmányától megfosztott magyar nemzet 2007-re gyakorlatilag gyarmati sorba süllyedt. Magyar Törvénytár, Alkotmányossági Műhely és Fórum.
Posted on: Tue, 25 Jun 2013 01:08:12 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015