A TISZTÁNLÁTÁS ELSAJÁTÍTÁSÁNAK MÓDSZERE A HARMADIK SZEM MEGNYITÁSA Az ősi hindu mágusok évezredekkel ezelőtt olyan hatásos módszert dolgoztak ki a tisztánlátás elsajátítására, mely a mai világban is megállja a helyét. Ehhez a módszerhez jutottam hozzá egy szerencsés véletlen folytán. Az évtizedekkel ezelőtt elhunyt magyar parapszichológus unokája adta kölcsön három napra a kéziratot, hátha hasznát tudom venni. Arra kért, hogy a nagyapja neve maradjon titok. Annyit felvezetésként elárulhatok, hogy a múlt század végén élt nagy hindu mágus Svami Vivisztrama tanítványaként a magyar teozófus, mágus húsz évet élt Indiában, mint gyakorló pszichológus és elmeorvos. Így ismerkedett meg a hindu mágussal. Megtanult szanszkritul és a mágus jegyzeteit, régi szent könyveit tanulmányozva egy gyakorlatias jegyzetet készített saját használatra, melynek alapján elsajátította a tisztánlátás tudományát. Soha nem tért haza, nyolcvanhét évesen hunyt el Nepálban. Nepáli tartózkodásomkor a nepáli király udvari csillagászánál tett látogatásaim alkalmával találkoztam az unokával, aki három napra kölcsönadta a jegyzeteket. Amit elengedhetetlenül fontosnak találtam, lefénymásoltam. Most pedig a sallangokat, kitérőket elhagyva, átszerkesztve nyújtom, mintegy első lépcsőként a fantomsebészet és mágikus gyógyászat gyakorlati alkalmazásának bevezetőjeként. Íme a rövidített jegyzet átszerkesztett változata: ... Tudunk arról a vak hinduról, aki belső szemével könyveket olvasott. Napjainkban egy jógi bekötött szemmel vezette autóját Katmandu forgalmas belvárosában. Ismeretes, hogy önhipnózissal az ember olyan állapotba tudja hozni magát, hogy térdével ízlelhet, fülével olvashat, tenyerével szagolhat, stb. ... A továbbiakban arról lesz szó, hogy mily jelentős eredményeket ér el az ember, ha rászánja magát, hogy valójában a végsőkig fokozza a gondolkodás elernyesztését, az agy kiürítését. Nem kis dolog megnyitni a harmadik szemet, de ha sikerül, akkor feltárul előttünk a csodák birodalma... Svami Vivisztrama jógi a következőket mondja a látásnélküli távérzékelésről: A koncentráció azon formái, melyek rendkívüli érzékelést idéznek elő, a gondolkodás állhatatosságát hozzák létre. A módszer a következő: Ha a gyakorlatozó gondolkodó szervét az orr hegyére koncentrálja, néhány nap múlva csodálatosan kellemes illatokat fog észlelni. A nyelv törzsére való összpontosítás hangérzetet eredményez, a nyelvhegyre való koncentrálás révén csodálatos ízérzet lép fel, míg a gondolatnak a nyelv közepére való összpontosítása azt az érzetet kelti, mintha valamivel érintkezésbe kerültünk volna. Ha a gyakorló a szájpadlására koncentrál, különleges dolgokat fog megtapasztalni. ... Ha valaki kishitűen áll a dolgokhoz, pesszimista a siker elérésében, még az is egy bizonyos idő után önmagán tapasztalja ezeket a hatásokat. Ezek után megerősödik az önbizalma és újult erővel végzi a gyakorlatokat. ... Ez nem mást jelent, mint azt, hogy információkat szerezhetünk tárgyakról, személyekről, eseményekről anélkül, hogy közvetlenül kapcsolatba lépnénk vele. Ez lényegében a transzcendentális érzékelés... A jelenség magyarázata Az orrhegyre, helyesebben az orrhegy érzésre állhatatosan összpontosított gondolatok által egy pillanatra megakad a lélegzet, az emberben akaratlanul támad az a kívánság, hogy megszagolja a lélegzendő levegőt. Az ember ilyenkor minden pillanatban azt várja, hogy valami szagot vagy illatot érezzen. Az orrhegyre való koncentrálásnak tulajdonképpen alárendelt szerepe van: csupán bevezeti a szaglás vágyának felkeltését. Ez a fokozatosan gyarapodó vágy igazgatja a szájpadlás fölött húzódó szagló idegvégződéseket, kifeszíti azokat minek révén rövidebb hullámhosszon lehetséges a finomabb illatok fölfogása. Ily módon érzékelhető az olyan illat, melyet normális ember a nagy távolság miatt nem képes felfogni. A képesség hosszabb gyakorlás után annyira kifejlődik, hogy meg is rögződik, – a szaglóidegek túlérzékenysége akkor is megmarad, ha az eddigi eredeti jelenség már eltűnt. Nem szabad megállni a szaglásnál! Hozzá kell kezdeni a nyelvhegyre és a nyelv közepére való koncentráláshoz. A nyelvhegyre való koncentrálás eredménye két nap múlva jelentkezik. /Előző gyakorlatai révén nyilván tökéletesedett koncentráló képessége./ A kezdetben tapasztalt illatnak megfelelő kellemes íz válik érezhetővé. Erre is számítani kell! Az ízérzetet nagyon hamar alá lehet rendelni az akaratnak. Még aznap képessé válik arra, hogy tetszés szerint ízt varázsoljon elő magának. Az ízérzet a természetesnél erősebb lesz. Meghökkentő lesz, hogy a nyelvre varázsolt ízek nyomán jóllakottsági érzés tölti el. A legkülönösebb élmény a további kísérletek során az lesz, hogy bármely távolságból meg tudja állapítani, hogy a dolgoknak milyen az ízük. Nem egykönnyen érthető jelenség! A szag, – bármely távolságból is érkezzék, egy bizonyos fajta párolgás, amit nagyon érzékenyen fognak fel az állatok és a természeti népek is, – de az íz, a nyelv és tárgy – ha csak futólagos, de mégis közvetlen érintkezésből következik. Természetes körülmények között az ízérzet megszűnik, ha már néhány milliméternyire távolodik az ízlelt anyag. A szokásos pszichológiai magyarázat nem helytálló, – de az ízérzet mégis csak megvan, méghozzá amikor az ember csak kívánja. A folyamat magyarázata rendkívül fontos következtetéseket rejt magában további stúdiumokra vonatkozóan. Vajon hallucinációról van-e szó? A híres lexikográfus Webster /1953/, így határozza meg a hallucinációt: oly tények érzékelése, amelyek a valóságban nem léteznek, vagy külső ok nélküli érzetek, általában az idegrendszer rendellenességéből ered, mint a delírium tremens esetében. E meghatározás nem alkalmazható a mi esetünkben, az észlelésünkre, mert a szagolt szagok, illatok az ízlelt ízek a kapcsolatos tárgyaknak valóságos tulajdonságai; azoknak meg van külső okuk, ez az ok csupán a térben kerül távolabb. Ha a tetszés szerinti , az akarattól függő szag és ízérzetet hallucinációnak tekintjük, minthogy ennek nincs bizonyító külső oka, rá kell mutatnunk arra, hogy ez a „hallucináció” további rendszeres gyakorlatokkal valóban létező tárgyak érzékeléséig fejleszthető, tehát az idegrendszer rendellenes állapota a rendellenesség további fokozásával normálissá fejleszthető. A távszaglás nem jelent különösebb problémát, hiszen a vadászkutya, a nyomozó kutya szimata igazolja ennek lehetőségét. A távolból való ízlelés magyarázatánál vagy azt tételezzük fel – a Vedanta-iskola tanításának megfelelően –, hogy az ember, gondolkodó principiuma elindul az emberből kifelé, amíg az objektumot el nem éri. Képletesen szólva: addig nyújtjuk nyelvünket /szellemileg/, míg a távoli ételt el nem éri, – amit nem hiszünk – vagy abból indulunk ki, hogy érzékszerveinkkel azért hatolhatunk a távolba, mivel a szaghoz hasonlóan az íz is – sőt, minden érzékszerveinkkel érzékelhető tárgyi tulajdonság, /alak, szín, stb./ a durva- anyagi érzékelésen túl egy finom-anyagi természetből fakad, azaz a tárgyaknak bizonyos finom-anyagi „kisugárzásuk” van. Az anyag, szín, szag, stb. sugárzása messze túllépi azokat az anyaghatárokat, amelyeket kezünk tapint vagy nyelvünk ízlel. Tudjuk, hogy az ember normális körülmények között a hanghullámok tengernyi terjedelméből mintegy 7-8 oktávot tud csupán fölfogni, a színeket csak a pirostól az ibolyáig érzékelhetjük. Számos, ismert sugárzásról – amilyen a vörösön inneni, az ibolyán túli, alfa, a béta, a gamma, a kozmikus, stb. sugárzás – nem tudósítanak az érzékszervek. Ha az ember emberfölötti mértékig fokozhatja szagló képességét is, a többi érzékszervi képességét is, – helyesebben érzékelő képességét is, a természetes határokon messzire túlfejlesztheti. Charles Lancelin kísérletei az érzékszervek érzékelő képessége asztronómiai mértékben kitágul a hipnotikus állapotban. A hipnotizált egy centigrammos súly különbséget is megállapít, a vörös borban az egyetlen cseppnyi víz okozta színkülönbséget is észreveszi. A de Rochas szerint a hipnotizált, hatvannégy oktávot képes meghallani; a normális emberi fül a nyolctól-hatvannégyezerig terjedő másodpercenkénti rezgésszámú hangokat veszi fel, hipnotikus állapotban egy és tizenkilenc nulla/sec. rezgést is érzékel. Ez magasabb a láthatatlan gamma sugarak rezgésénél, – ezért láthatja a hipnotizált az ember kisugárzását: az aurát. A hipnotizált nem az elkülönült érzékszerveivel jut ezeknek a túl finom érzeteknek birtokába, hanem egy új – a hatodik érzékszerv működése révén, ami az agyban, a szemöldök között kél életre. Három éven át gondolkodtam azon, hogy azt az állapotot miként lehetne elérni. A Yoga-Sutra I. 35-ben megadott szájpadlás /íny/, mint koncentrációs góc, leleplezettnek tűnt. Valószínűtlennek találtam, hogy a szájpadlásra való koncentrációval létrehozhassam a távolbalátás jelenségét. A távolba szaglás, ízlelés esetében lényegében arról van szó, hogy a szagló, ízlelő idegvégződéseket ultrarövidhullámok vételére kellett beállítani; az ideg koncentrációs gócok közelébe helyezkednek el, ill. azzal a koncentráció során kapcsolatba kerülnek. A szájpadlás, mint koncentrációs góc, hogyan vezethetne látóideg stimuláláshoz, hogy is függhetne össze a látóidegeknek közvetlenül a hypophizis fölötti kereszteződése a szájpadlással? Kétségtelennek bizonyult, hogy csak a chiasma, a látóideg kereszteződése, jöhet számításba a finomabb fényrezgések észlelésével kapcsolatban. Hosszú éveken át folytatott szájpadlás-koncentrációs gyakorlatok során, ahogy azt a Yoga-Sutra I. 35-ben javasolja; különleges képek valóban és spontán jelennek meg, de ennél tovább a legnagyobb erőfeszítések árán sem jutottam. Végül is mesteremtől kaptam meg a pontos útbaigazítást.
Posted on: Sun, 18 Aug 2013 17:48:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015