A damaszkuszi út után… 2013. szept. 15. Legalább egyszer mindenkinek végig kéne mennie a lelki változás „damaszkuszi útján”. A gyűlölettől lihegő „Saul” Jézust üldözve járta végig útját. De „Pállá” csak akkor lehetett, amikor végigtekintve életén, számot vetett cselekedeteivel és erkölcsiségével, nem hagyva ki a „Pállá” változás legfontosabb feltételét. Mindent be kell vallani, semmit nem szabad eltussolni, hanem szembenézni, vállalni és radikálisan újrakezdeni kell. Mindenkinek megvan a lehetősége, joga, hogy végigmenjen az „úton” – azaz megváltozzon. A „Pállá” vált „Saul” megítélése nem történhet aszerint, milyen volt, csak aszerint, amilyenné vált. Gyurcsány Ferenc „őszödi beszéde” egyfajta „damaszkuszi útra” való felhívásnak tekinthető. Hogy mi lett volna az eredménye a felhívásnak, már sohasem derülhet ki. A Pállá változni kívánó Saulnak sikerült halálos ellenséggé válnia mindazok szemében, akik Saulok akartak maradni. Akik nem merték vállalni a szembenézést, a változást, azok nem hagyhatták végigvinni a folyamatot, kiszivárogtatták tehát a beszéd szövegét. Orbánéknak – más szempontból – kapóra jött az árulás. Azt és úgy válogathattak a szövegből – akár szótagonként is –, amit csak akartak. Metternich sírva ment volna világgá szégyenében. Gyurcsányt körettel tálalták Orbánnak, aki a rendszerváltás legocsmányabb karaktergyilkosságát valósíthatta meg. A kiszivárogtatók ugyan elhárították a közvetlen veszélyt, de ezzel egyben önmagukat is csapdába terelték. Augias istállójában azóta az árulás és az aljasság trágyabűze terjeng és nincs Héraklész, aki kitakarítson. A közös bűn csirize a vétkeseket egymáshoz ragasztotta. Nem Gyurcsány Ferenc „megosztó személyisége” okozta a szakadást. Szamárság okolni! A személyiség ilyenre nem képes, csak a személy tud olyat tenni, mondani, amit a környezet egy része díjaz, más része elvet – érdekeik, kényszerpályáik szerint. A vétkesek útja kényszerpályán van. Lepaktálásuk titka Orbánnál, bűnüké párttársaiknál. Nincs kiút, Pált – bár félik – mégis nyíltan ellenségként kezelik. Bevallani nem lehet, bocsánat sincs a bűnre. A vétkesség mellett, lehet zsarolhatóság – előrehaladott állapotban totális kiszolgáltatottság is. Maradt a Saulok karaktergyilkossági kísérletének makacs folytatása – minden eredmény nélkül – így a Saulok egyetlen „támasza” az orbáni gyűlölethadjáratból ittrekedt agymosottak „gyúúcsányozása”. Meg a növekvő trágyahalom dagasztása. A Gyurcsány-ellenes erő a párt belső köreiből és néhány száz „túllihegőből” áll, a külső körökkel együtt sem haladhatja meg az ezer főt, beleértve a divatból utánzó ostobákat is. Ennél többen nem lehetnek, túl sok lenne a bennfentes. Az a vád, hogy Gyurcsány „visz” és nem „hoz” szavazókat, szamárság. Senki sem tudott érdemben olyat mondani rá, ami ne bizonyult volna ordas hazugságnak. A párttagok többsége nem utasítja el Gyurcsányt, nem hisznek a felmérőknek, akik akkora különbséget hoztak ki, amekkorát senki sem hisz el. A párt egyik – a vétkes – része és az agymosottak az a tömb, amelyik elutasítja Gyurcsányt. Ők, ha Jézus leszállna jótállni érte, újból keresztre feszítenék őt. Az agymosottak azok, akik minden nem „hithű” jelöltet elutasítanak. Rajtuk kívül nem látszik extra tömb (csak fegyelmezett pártkatonák, akik összeszorított foggal hisznek és várják a csodát). Az emberek túlnyomó többsége a teljes összefogást akarja – semmilyen kockázatot nem jelent a DK „szakadár” négyesfogatának jelölése sem. Sőt! Hogyan tovább… Tragikus látni, van egy ember, akinek intelligenciája, kommunikációs képessége vitathatatlanul a legjobb. Aki a demokráciáról nemcsak lózungokat tud mondani, de ismeri és gyakorolja a demokrácia értékeit. Megértem, de elfogadhatatlanok a „középszerek” kétségbe esett, feneketlen acsarkodásai, akiknek álmait egy őserő elsöpri és esélyük sincs nyerni. Ez nekik elviselhetetlen. A fociban több a lehetőség, persze ott is vannak bundák, van bajnok, vannak értékes helyezések és tisztázottak a szabályok. De nem a politikában. Salieri beleőrült, hogy minden akarata, tudása, invenciója eltörpült Mozarté mellett, aki nem akart első lenni, eleve első volt, viszont úgy sétált bele a Salieri sötét gyűlölete szőtte csapdákba, hogy észre sem vette. Minden észérv egy triumvirátus mellett szól. Köszönjük hát, hogy van egy Gyurcsányunk, és segítsük, hiszen értünk dolgozik és örüljünk Bajnainak, aki tehetségéből – hatalmas tapasztalatával – rengeteget tudna hozzátenni egy esetleges „összefogás kormányának” sikeréhez, és tiszteljük a jelen és közeljövő emberét, Mesterházyt, aki tudásával, friss csapata lendületével, akarásával és a „régiek” bölcsességével segíthetné sikerre a triumvirátust. Együtt le tudnák rombolni Orbán diktatúráját, ha a főszerepeket harmonizálni hajlandók és képesek lennének. De közülük akkor is csak egy lehet első. Az első hely azonban már eleve – érdem és tehetség okán – régen foglalt. Ezt is el kell fogadni. Tudom, átok reám. Na és? Éljen Mozart!
Posted on: Mon, 16 Sep 2013 21:26:52 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015