A fekete oltár A gyakorlatilag megközelíthetetlen, csak a sziklába vájt alagutakon elérhető sziklapadhoz többórás úton értünk fel. Megdöbbentő látvány tárult elénk. A fekete gránitból faragott oltár alatt egy medence, s az oltárból vércsatornák futottak le a medencébe. Fenn, az oltár mögött fél karéjban helyezték el Tiahuanaku aranyozott trónon ülő szobrát, tőle kissé lejjebb Pacsa mama és Varikocsa Papa szobrait. Az oltár előtt égett a tűz, s bódító kékeslila füst ömlött le a tömeg feje fölé. A főpap fehér tógában, kezében obszidián késsel állt az oltár előtt. Valaha egy-egy beavatott szűz eleven kitépett szívével váltotta meg a belépőjét az ajmarák legfelsőbb kasztjába. Most, mivel a törvény ezt tiltja, a szüzek helyett áldozati állatnak vágják ki a szívét. A szüzek viszont itt vannak, s főszereplőkké léptek elő. Amíg mi a felkészülést végeztük, őket itt fenn készítették elő a kultikus sziklákba vájt kolostorban. A magnetikus energia megdelejezte méhüket, s a felavatott férfinak az oltáron kell magáévá tenni asszonyát. Ha ebből a nászból megszületik a gyerek, csak akkor fogadják be az ajmarák legfelső kasztjába a jelöltet. Úgy mondják, ha fiú születik, akkor Varikocsa papának, ha lány, akkor Pacsa mamának ajándékozott egy gyermeket. A gyerekek szintén kiválasztottak lesznek. Délután négy óra felé kezdődött el a rítus. Felsorakoztattak bennünket a szüzek barlangjaival szemben, s nekünk koncentrálva telepatikus kapcsolatba kellett lépni az első napon nekünk felajánlkozó szüzekkel. Erre a tudatalattinkba vésődött íz- és szagminta adott lehetőséget. Aki felidézve az akkor vett mintákat (a szűz OD-ját), eltalálta asszonyát, az a telepatikus azonosításra megjelenik a barlang ajtajában, és az oltár felé lépdel. Ha senki sem jelenik meg, akkor nem avatható fel a jelölt, mert nem érett meg rá. Szívdobogva koncentráltam kedvesem OD-jára, s elmémben, vakító aranyfényben megjelent sziluettje. Kinagyítva, beélesítve a képet, közel hoztam, s a felidézett szagmintával azonosítottam. Bíborlándzsám felemelkedett, ágyékom megfeszült. Immaginálásom tárgya megjelent a barlang ajtajában. Hangos, izgatott moraj szállt fel a völgyből. A csodálatos fehér lepelbe burkolt szűz leballagott az oltárig, és én is elindultam felé. A papok elővezették az áldozati lámát. Mikor a szűz az oltárhoz ért, rátette kezét az áldozati állat fejére, így ráadta OD-ját. Félrelépett, s hagyta, hogy a sakterok elvágva a láma nyakát, kimetsszék annak szívét. Aranytálra téve átadták a még dobogó szívet a főpapnak. A főpap felmutatta az áldozati állat szívét a tömegnek. Falrengető ováció tört fel a mélyből. A vércsatornákon megindult lefelé az áldozati állat vére... Szűz papnőm levette fátylát, s az oltárra terítette. Anyaszült meztelenül fellépkedett a lépcsőkön, s egy pillanatra körbeforgott a szájtátó tömeg előtt. Felajzott moraj futott végig a tömegen. Aztán hanyatt feküdt a leterített oltáron. Most én ballagtam fel a másik lépcsőn, s egy obszidián késsel kimetszve egy darabot az állat szívéből, Tiahunakunak ajánlva megettem a kimetszett nyers szívdarabot... Az előzőleg szíverősítőként bevett xuculica bogyó elvette undoromat, s megerősítette gyomromat. Előremeredő bíborlándzsámmal a szűz fölé térdelve kezemben a véres obszidián késsel harcba indultam. Ez a pillanat az, amikor imitáljuk a szűz feláldozását, szívének kitépését. A szív kitépését a deflorációval (szűzhártya átrepesztésével) cseréljük fel. A kés visszakerül az aranytálra, s én megejtem az aktust. A mágikus, magnetizált oltár kövén robbanásszerű robajjal, faltörő kosként hatoltam a tüzes, ruganyos, fiatal testbe. A fehér fátylat piros vér festette meg... Mint a ketzálmadár a tűzben, oly fényes aranyragyogásban egyesültünk. Nászunk közben úgy éreztem, isten bennem van, s én istenbe költöztem... Eggyé váltam a szűzzel, s ezen keresztül Tiahuanakuval... Már nem volt semmi és senki körülöttünk, csak Tiahuanaku és mi ketten, az ő gyermekei: Pacsa mama és Varikocsa papa. Az aktus után a főpap felmutatta a véres fátylat. A tömeg, ujjongásba tört ki, és a férfiak vad ejakulációba kezdtek. Diadalmámorban szórták magjukat a mezőre... Ezt ők termékenységi rítusnak nevezik. Miután beavatásom megtörtént, egy évig kell a szűztől külön élve, a machigingókkal az országot járva gyógyítanom, s visszatérve kerül sor újabb avatásomra, ha a szűz gyermeket szül nekem. Akkor fogadnak be az ajmarák népe közé, s a főpap akkor nyitja meg a hetedik csakrámat, az égi kaput.
Posted on: Sat, 29 Jun 2013 10:45:08 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015