A félelem gyökerei! Milyen mélyen gyökerezik bennünk a félelem? A legalapvetőbb félelem a haláltól való félelem. A Zsidókhoz írt levél a halálfélelem rabságáról beszél, és Pál feltételezi azt, hogy az ember születésétől fogva a halálfélelem rabja, bár ez nem mindig nyilvánul meg az emberben, de a tudatalattijában, a szellemében ez mindig jelen van egészen a megváltottság állapotába való jutásig, amelyből az ember csak a Megváltón keresztül tud részesülni. Normális körülmények között a halálfélelem az ember szellemében a szorongás vagy az aggódás szintjén jelenik meg, de mindaddig, amíg az ember nem szembesül, vagy nem ütközik olyan pusztító erőkkel, amelyekkel szemben elveszíti a teljesítő képességét, és nem érzi, hogy a probléma a megoldó képességét felülhaladja, addig ez a szorongás nem nyilvánul meg fóbiában, rettegésben, vagy remegésben. Amikor azonban ilyen konfliktushelyzetbe kerül az ember, tehát olyan helyzetben találja magát, amelyekben a problémák, a gondok, vagy a romboló pusztító erők akár betegség formájában, akár a természeti erők pusztító megnyilvánulásában megnyilvánulnak vele szemben, akkor tud ez a szorongás fokozódni és megnyilvánulni félelemben, vagy ennél még intenzívebb, negatív érzésekben. Rengeteg példa van ezekről az élettapasztalatokról a Szentírásban, és ezért is nagyon fontos a félelemről beszélni, megérteni a félelem mechanizmusát, és a félelem legyőzésének az igazságait is. Ahogy egy évben 365 nap van, úgy – egyszer valaki megszámolta –legalább 365 alkalommal szerepel a Bibliában, hogy „Ne félj!”. Át van itatva az emberi lélek, szellem a félelemmel, de legyőzhető a félelem! Németh Sándor
Posted on: Sat, 06 Jul 2013 08:05:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015