A hézagelmélet alapvetően három gondolatmenetet egyesít: 1. A teremtéstörténet betű szerinti értelmezése. 2. A föld nagyon magas, de meghatározatlan korában való hit. 3. Az a szilárd elhatározás, hogy a geológiai rétegek legnagyobb részének és a többi geológiai leletnek a keletkezését 1Mózes 1,1 és 1,2 közé tegyék. A hézagelméletnek sok változata van. Fields szerint 12 az elmélet így foglalható össze: A nagyon távoli múltban, amelynek ideje meghatározhatatlan, Isten egy tökéletes eget és tökéletes földet teremtett. A Sátán uralta a földet, amelyet egy olyan „emberi” faj népesített be, amelynek nem volt lelke. Végül a Sátán, aki egy drágakövekkel díszített édenkertben lakott (Ezékiel 28), fellázadt, mert Istenhez akart hasonlóvá válni (Ézsaiás 14). A Sátán bukása nyomán a világegyetemben megjelent a bűn, a földet pedig Isten ítélete sújtotta, méghozzá áradás formájában (erre utal a víz az 1Mózes 1,2 versben). Ezt egy világméretű jégkorszak követte, mivel Isten ismeretlen okból visszatartotta a nap fényét és melegét. A földön ma található növényi, állati és emberi kövületek mind eme „luciferi áradás” során keletkeztek, és semmilyen genetikai kapcsolatban nem állnak a mai növényekkel, álatokkal és emberekkel. A hézagelmélet egyes változatai azt állítják, hogy a kövületek rétegződése (a geológiai időrendi táblázat) több millió év során jött létre, és hogy Isten ezután elpusztította a földet egy katasztrófa révén, miáltal a föld „kietlenné és pusztává” vált. Azok a nyugati bibliamagyarázatok, amelyeket a 18. század és a hosszú korszakokban való hit megjelenése előtt írtak, semmilyen hézagról nem tudnak 1Mózes 1,1 és 1,2 között. Bár egyes kommentárok – a Sátán bukásával kapcsolatos okokból 13 – javasoltak különböző hosszúságú időtartamokat, de senkinek sem jutott eszébe a „pusztulás és visszaállítás” vagy egy Ádám előtti világ ötlete. A 19. században népszerűvé vált az a hit, hogy a geológiai folyamatok lassan zajlottak, körülbelül a mai sebességükkel (uniformizmus). 14 Az uniformizmus növekvő elfogadottsága sok teológust a teremtéstörténet új értelmezésére kényszerített. Így a teremtés napjai hosszú korszakokká vagy „a kinyilatkoztatás napjaivá” váltak, és felmerült a „fokozatos teremtés” és a teista evolúció gondolata (lásd 2. fejezet). 3. Problémák a hézagelmélettel A hézagelmélet összeegyeztethetetlen a Biblia kijelentésével, miszerint Isten mindent hat nap alatt teremtett. 2Mózes 20,11-ben ez áll: „Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” Tehát hat nap alatt teljesen befejeződött az ég, a föld (1Mózes 1,1) és a tenger teremtése, beleértve mindazt, ami rajta ill. benne van.15 Hol marad itt idő bármilyen hézag számára? A Bibliával ellentmondásban a hézagelmélet a halált, a betegséget és a szenvedést a bűnbeesés elé helyezi. Róma 5,12 ezt mondja: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” Ebből megtudjuk, hogy Ádám előtt nem létezhetett emberi bűn vagy halál. A Biblia azt tanítja (1Korintus 15,21-26), hogy Ádám volt az első ember, és lázadása (bűne) folytán megjelent a világegyetemben a halál és a romlandóság (betegség, vérontás és szenvedés). Eszerint Ádám bűnbeesése előtt az állatok és az emberek (nefes16) nem halhattak meg. Ezenkívül figyelembe kell vennünk, hogy Ádám előtt nem létezhetett egy másik emberi faj, amely elpusztult volna „Lucifer özönvizében”, mivel 1Korintus 15,45 azt tanítja, hogy Ádám volt az „első” ember. 1Mózes 1,29-30-ból megtudjuk, hogy az állatok és az emberek eredetileg vegetáriánusok voltak. Ez összhangban van Isten véleményével a teremtett világról, amelyet „nagyon jónak” talált. Hogyan nevezhette volna „nagyon jónak” azokat az állatokat, amelyek kövületei betegségekre, erőszakra, halálra és romlásra utalnak (olyan állatok kövületei kerültek napvilágra, amelyek nyilvánvalóan egymás ellen harcoltak, és kölcsönösen felfalták egymást)? Tehát a sok milliárd állat (és sok ember) halálát Ádám bűnbeesése utánra kell tennünk. Az özönvíz történelmi eseménye (1Mózes 6-9) lehetőséget kínál a hatalmas mennyiségű kövület magyarázatára. Ezek olyan kőzetrétegekben találhatók, amelyek roppant víztömegek hatása alatt keletkeztek mindenütt a földön. Róma 8,22 azt tanítja, hogy „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig”. A bűn következtében az egész teremtett világ alá volt és van vetve a pusztulásnak és a romlásnak. Akövületek betegségekről, romlásról és halálról tanúskodnak. Ha a hézagelmélet követői azt gondolják, hogy már Ádám bűnbeesése előtt létezett betegség, romlás és halál, akkor figyelmen kívül hagyják, hogy ez ellentmond a Biblia tanításának.17 A hézagelméletnek az a változata, amely a Sátán bukását a geológiai korszak végére teszi (közvetlenül az állítólagos Ádám előtti „luciferi áradás” elé), további problémát vet fel: Akkor a halál és a szenvedés, amiről a kövületek tanúskodnak, Isten hibája kell hogy legyen. Ugyanis ha a kövületek által tanúsított események a Sátán bukása előtt történtek, azok oka nem lehetett a Sátán és a bűn.18 A hézagelmélet logikailag ellentmondásos, mivel cáfolja azt, amit a modelljébe tulajdonképpen integrálni akart: a föld magas korára vonatkozó állítólagos bizonyítékokat. A hézagelmélet követői azt hiszik, hogy a föld nagyon öreg. Ezt a meggyőződésüket geológiai leletekre alapozzák, amelyeket azzal a feltételezéssel értelmeznek, hogy a jelen a múlt kulcsa. Ez a feltételezés magával vonja, hogy a múltban a kövületeket tartalmazó rétegek körülbelül ugyanazzal a sebességgel képződtek, mint manapság. Ezt az érvet a legtöbb geológus és biológus is felhasználja, hitüket igazolandó, miszerint a „geológiai időskála” a föld több milliárd éves történetét reprezentálja. Ez a geológiai skála úgymond az evolúció kirakatává vált, mivel a kövületek állítólag az egyszerűbb formáknak összetettebb formákká való „továbbfejlődését” mutatják. Ez azonban dilemma elé állítja a hézagelmélet híveit. Mivel a teremtéstörténet „szó szerinti” értelmezését képviselik, nem ismerhetik el az evolúciót, amely a geológiai időskálán alapul. Ugyanúgy nem fogadhatják el azt sem, hogy a teremtéstörténetben szereplő napok geológiai korszakoknak felelnek meg. Ezért felvetették fel, hogy Isten a földet újjáalakította, és „Lucifer áradása” után (amely a kövületeket létrehozta) hat betű szerinti nap alatt minden életet újjáteremtett. Innen származik a „restitúcióelmélet” (azaz „visszaállítási elmélet”) elnevezés. Állítólag ezt az özönvizet a Sátán bűne okozta, és a bűn feletti ítélet az egykori világot olyan nyomorúságos állapotba hozta, amelyre jól illik a „kietlen és puszta” leírás. Ha a Grand Canyon a „Sátán bukásakor” keletkezett, akkor milyen nyomokat hagyott hátra az özönvíz? A hézagelmélet hívei azt gondolják, hogy Lucifer áradása megoldja a problémát, de a valóságban éppen ez kérdőjelezi meg az elmélet alapját. Ha ugyanis minden vagy legalábbis a legtöbb réteg és kövület gyorsan képződött egy óriási, világméretű „luciferi áradásban”, akkor megdől a föld öreg korára vonatkozó legfőbb bizonyíték (mivel az egy állítólagos lassú rétegződési folyamaton alapul). Ezenkívül gondoljuk meg: Ha a világ formátlan, kaotikus sivataggá változott, ahogy azt a hézagelmélet hívei vélik, akkor hogyan maradhatott fenn a kövületeknek és üledékeknek ez a rendezett együttese mint bizonyíték? Egy ilyen káoszban a kövületek súlyos kárt szenvedtek, vagy akár teljesen megsemmisültek volna. (Ezt a kérdést azoknak is fel kell tenni, akik azt mondják, hogy a fosszilis üledékek „Lucifer áradása” előtt keletkeztek az évmilliók során.) A hézagelmélet cáfolná az özönvíz bizonyítékait. Ha az üledékképződést „Lucifer áradása” okozta, akkor mi történt az özönvízkor? Itt a hézagelmélet követői arra a következtetésre kényszerülnek, hogy az özönvíz jóformán semmilyen nyomot nem hagyott. Következésképpen az özönvizet helyi eseménynek kell tekinteni. Ezt a felfogást képviselte Custance is, a hézagelmélet egyik fő képviselője. Ő még egy értekezést is közölt egy helyi „özönvíz” védelmében.19 Mózes 1. könyve azonban úgy írja le az özönvizet, mint az emberek bűne fölötti ítéletet (1Mózes 6). A földet több mint egy éven keresztül víz árasztotta el (1Mózes 6,17 és 7,19-24). Csak a bárkában tartózkodó nyolc ember és szárazföldi élőlények élték túl (1Mózes 7,23). Lásd 10. fejezet: „Világméretű volt-e az özönvíz?” Sajnos a hézagelmélet hívei a kövületek keletkezését a Mózes 1. könyve 1. és 2. verse közötti hézagba száműzik, és ezzel figyelmen kívül hagyják az „özönvíz fosszilis temetőjét”, mint Istennek az erőszak uralta, özönvíz előtti emberiség fölötti ítéletére vonatkozó bizonyítékot. A megkövült élőlények, amelyek az özönvíz alatt vagy az azt követő katasztrófák során kerültek a föld alá, figyelmeztetnek minket Isten ítéletére, amelyet a bűnös emberek fölött fog mondani (2Péter 3,2-14). A hézagelmélet figyelmen kívül hagy minden olyan bizonyítékot, amely arra utal, hogy a föld nem öregebb 10 000 évnél, például a föld mágneses terének gyengülését és gyors átfordulását, a föld légkörének héliumtartalmát, a tengerek sótartalmát és a spirális galaxisok struktúráját.20 A hézagelmélet nem képes egy bibliai modellbe integrálni a hagyományos uniformista geológiát annak hosszú korszakaival. A mai uniformista geológusok nem ismerik el az özönvizet, sem a kiagyalt luciferi áradást, sem a tényleges bibliai özönvizet. Ezenkívül nem látnak semmilyen törést az állítólagos korábbi és a jelenlegi, helyreállított világ között. A hézagelmélet legkárosabb hatása az, hogy aláássa az Evangélium alapjait. Követői ugyanis lehetővé teszik, hogy az evolucionista rendszer mint egész fennmaradjon (bár saját feltevéseik alapján tulajdonképpen tagadják), mivel elfogadják a föld öreg korát, ami a geológiai időskála uniformista értelmezésén alapul. Fel kell állítaniuk azt az elméletet is, miszerint Róma 5,12 és 1Mózes 3,3 csak a lelki halálra vonatkozik. Ez azonban ellentmond más bibliai helyeknek (lásd 1Korintus 15; 1Mózes 3,22-23), amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy Ádám bűnének következménye mind a testi, mind a lelki halál. 1Korintus 15 összehasonlítja az utolsó Ádám (Jézus Krisztus) és az első Ádám halálát. Jézus az emberek bűnéért szenvedte el a testi halált, míg Ádám, az első ember, bűne miatt testileg is meghalt. Ha Ádám és Éva ehetett volna az élet fájának gyümölcséből is, ahogy azt 1Mózes 3,22-23 elmondja, akkor örökké élhettek volna; de Isten úgy határozott, hogy bűnük miatt testileg meg kell halniuk. Isten a testi halál átkát minden emberre kiterjesztette, de ezzel megnyitotta az utat, hogy megváltson minket Fia, Jézus Krisztus személye által, aki a kereszten elszenvedte érettünk a halál átkát. Ő „mindenkiért megízlelte a halált” (Zsidók 2,9). Sőt: Legyőzte a halált azáltal, hogy tökéletes áldozattá vált az elveszett emberek bűnéért és lázadásáért. Tulajdonképpen minden embernek egy igazságos bíró ítéletére kellene várnia, de Jézus helyettünk is elszenvedte a büntetést a kereszten. Aki hisz Jézus Krisztusban mint Urában és Szabadítójában, azt Isten elfogadja, és vele töltheti az örökkévalóságot. Ez az Evangélium boldogító üzenete. Minden gondolati rendszer, amely közvetlenül vagy közvetve azt tanítja, hogy a halál már Ádám bűnbeesése előtt létezett, szétrombolja a keresztyén üzenet alapjait, hiszen a Biblia tudatja velünk, hogy az ember lázadása a világegyetem hanyatlásához és halálához vezetett (Róma 8,19-22). A hézagelmélet tehát aláássa a keresztyénség alapjait. 4. Végső következtetés Mózes 1. könyve egy katasztrófáról tudósít, ebben minden olyan élőlény megsemmisült, amely magában hordozta „az élet leheletét”, kivéve azokat, amelyek Nóé bárkájában megmenekültek. Máté 24,37-39-ben Jézus erről az áradásról beszél, Péter apostol pedig azt írja, hogy lesz egy további világméretű ítélet is. Akkoriban az egész emberiség víz által ítéltetett el; az eljövendő ítélet tűz által történik (2Péter 3). A Biblia bizonyságtételének az felel meg a legjobban, ha a legtöbb kövületet az özönvíznek tulajdonítjuk. Ha visszanyúlunk a Sátán bukásának egy tarthatatlan értelmezéséhez21 és egy tisztán spekulatív katasztrófához, azzal sem a Biblia megértéséhez nem járulunk hozzá, sem a tudományt nem segítjük. A hézagelmélet aláássa az Evangélium alapjait. Ezenkívül az a felfogás, hogy a halál már a bűnbeesés előtt létezett, ellentmond a Biblia világos tanításának, miszerint a halál csak Ádám bűne után jelent meg a világban, szükségessé téve a megváltást. 5. Egy pillantás 1Mózes 1,1-2-re 1Mózes 1,1-2 első fennmaradt kézirata az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta (Hetvenes Fordítás), amely körülbelül Kr.e. 250 és 200 között készült. ASeptuaginta nem hagy helyet annak, hogy ezekbe a versekbe beleolvassuk a „pusztulás és visszaállítás” valamilyen forgatókönyvét. Ezt még Custance is beismeri. Ha pontosabban megvizsgáljuk e verseket, láthatjuk, hogy a hézagelmélet olyan értelmezést erőszakol rájuk, amely természetellenes és nyelvtanilag is tarthatatlan. Sok próbálkozás történik arra, hogy a Bibliát összhangba hozzák az iskolai geológia hosszú földtörténeti korszakaival. A hézagelmélet ebben az értelemben egy jó szándékú javaslat, azonban elferdíti az Írás alapvető kijelentéseit.
Posted on: Sun, 25 Aug 2013 11:07:35 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015