A kiszurkált kecske. Üljetek csak ide körbe, Sanyi, ne nézz a tükörbe! Ide hallgass, rontom-bontom, Mikor én a mesét mondom. Olyan igaz, mint az öklöm, Bizonyítja a könyököm. Volt egyszer egy... no, találd ki! Ki volt, mi volt? Hát akárki. Csak azért is volt egy ember, Kis fiához így szólt egyszer: - Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét, Hadd legeljen friss füvecskét. Hajtsd ki csak a kies rétre, Gyöngypataknak gyöngyvizére. És a fiú kihajtotta, Kies réten jól tartotta. Annyit evett kecske úrfi, Hogy alig birt megmozdúlni. Kérdi tőle a kis pásztor, Nem is egyszer, hanem százszor: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Ugy jóllaktam, mint a duda, Hogy birom el, az a csuda. Pástétomot tehetsz elém. Egy szál fű se fér több belém. És a fiú haza hajtja, Kérdi otthon édes apja: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam. Száraz mezőn legeltetett, Aszúfűvel etetgetett. Mocsárvíz volt az italom - Brr! igya meg! Nem ihatom. Tán a hideg is kilelne, Kígyó, béka lakik benne. Rám a pásztor nem vigyázott, Egész nap csak furulyázott. - Ej, lánchordta, mákos torta! Sárga dinnye, zöld uborka! Hát te mindig furulyázol? A kecskére nem vigyázol? Mars! Tarisznyát a válladra! Úti laput a talpadra! Mondja reggel, mondja másnap A kisebbik kis fiának: - Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét, Hadd legeljen friss füvecskét, Zöld erdőbe, sík mezőbe, A pázsitos dombtetőre. Itasd meg az arany kúton, Rátalálsz a gyalogúton. És a fiú kihajtotta, Sík mezőben jól tartotta. Annyit evett kecske úrfi, Hogy alig bírt megmozdulni. Kérdi tőle a kis pásztor, Nem is egyszer, hanem százszor: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Ugy jóllaktam, mint a duda, Hogy birom el, az a csuda. Pástétomot tehetsz elém, Egy szál fű se fér több belém. És a fiú haza hajtja. Kérdi otthon édes apja: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam. Majd megütött már a guta, Csupa kátyú, hepe-hupa! Nem találsz ott csak katángot, Enném inkább itthon fánkot! Ivóvize olyan, mint a Legfeketébb gubicstinta. Rám a pásztor nem vigyázott, Egész nap csak madarászott. - Ej, mordízom-teringette! Forgós adta, szedte-vette! Hát te mindig madarászol? A kecskére nem vigyázol? Mars, fel is út! Mars, le is út! Elcsapom az ilyen fiút. Harmadnapra virradóra Szól a harang, üt az óra. Maga hajtja ki a kecskét, Hadd legeljen friss füvecskét Illatozó rózsás tájon, Selyemfüves rónaságon. Annyit evett kecske úrfi, Hogy alig birt megmozdulni. Kérdi tőle kinn a pásztor, Nem is egyszer, hanem százszor: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Ugy jóllaktam, mint a duda, Hogy birom el, az a csuda. Pástétomot tehetsz elém, Egy szál fű se fér több belém. És a gazda haza hajtja, Kérdi otthon, próbálgatja: - Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvet, mondd, kaptál-e? - Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam. Biz az állam így felkopnék - Nincsen ott, csak hangyazsombék, Vakandtúrás... s több efféle... Talán már több el se férne. Olyan szaga van a tónak, Mint a kenderáztatónak. Rám a pásztor nem vigyázott, Mert egész nap pipázott. - No megállj, te hazug kecske! Markomba vagy, lesz is lecke, Muzsikálok egy-két nótát, De nem nézem ám a kótát, Csak könyv nélkül... így ni!... hohó!... Görbe somfa, itt a vonó. Csihi-puhi! Ez magamért, Ez pedig a két fiamért. Uccu, botom! Rajta, botom!... Két fiamat haza hozom. - Jaj, jaj, gazdám, édes gazdám! Ne porozd ki úgy a bundám! Úgy jóllaktam, mint a duda, Hogy bírom el, az a csuda. Pástétomot tehetsz elém, Egy szál fű se fér több belém. - Képmutató semmiházi! Nem fogsz többet lakomázni! Megtanítlak, ilyen-olyan! A csillagos bicskám hol van? Az való ily gézengúznak, Elevenen most megnyúzlak! Míg a bicskát keresgélte S tarisznyába kutat érte: Fut a kecske ki a kerten, Árkon-bokron, ungon-berken, Mint a kilőtt puskagolyó - Csúfolja a csacska folyó - Tüske tépi, ág is húzza, Hajtja magát, töri-zúzza. Az erdőig meg sem állott - Ugyan vajjon mit csinált ott? Térdre esve, orra bukva Belebújt egy rókalyukba, Ott meghúzta szépen magát - No, gazduram, jó éjszakát! Haza megy a róka. De lent Megérezte az idegent: - Ki vagy, mi vagy a lyukamban? Tudós vagy-e, vagy tudatlan? - Hogy ki vagyok? Hát én vagyok! Szaladj odébb, mert majd adok! Bokorugró körmös kecske, Libeg rajtam a bekecske. Féllábammal to-toppantok, A fogammal ro-roppantok. Fia vagyok az ördögnek, Be ne gyere, mert megdöflek! Megijedt a róka tőle, A farkashoz fut előle: - Farkas koma, gyere hamar! Halld, mi mindent összehadar! Ördögfi van a lyukamban, Csak azért se hagyjuk abban! Farkas megy a lyuk szájához, A lyuk száján bekiáltoz: - Ki vagy, mi vagy más lyukában? Róka koma viskójában? - Hogy ki vagyok? Hát én vagyok! Szaladj odébb, mert majd adok! Bokorugró körmös kecske. Libeg rajtam a bekecske. Szakállammal tü-tüsszentek, Homlokommal pü-püffentek. Azt se mondom, hogy: vakablak! Be ne gyere, mert bekaplak! Farkas koma furcsát érez. El is szalad a medvéhez: - Medve koma, gyere hamar! Halld, mi mindent összehadar! Ördögfi van a rókánál, Tudod, ott a borókánál. Jaj lesz neked, te kis ördög! Medve cammog, dirmeg-dörmög: - Ki vagy, mi vagy más lyukában? Róka koma viskójában? - Hogy ki vagyok? Hát én vagyok! Szaladj odébb, mert majd adok! Bokorugró körmös kecske, Libeg rajtam a bekecske. A szarvammal tu-turkálok. Bajuszommal szu-szurkálok. Be ne gyere, mert leváglak, Mint a répát összeráglak! Megijedt a szegény medve, Ott maradni nem volt kedve. És szaladtak mind a hárman, Össze-vissza a határban. Szálason föl, le a hegyen - Egy sündisznó arra megyen. S kérdi tőlük: hova, hova? Félve felel medve koma: - Jaj, szaladjunk! Te is szaladj! A világért itt ne maradj! Ördögfi van - gyi, te lábam! - Róka koma viskójában. Féllábával egyet toppant, A fogával összeroppant, A szarvával egyre turkál, Bajuszával mindig szurkál, Szakállával nagyon tüsszent, Homlokával agyonpüffent. - Álljatok meg! Hó, ne tovább! Nem lennétek jó katonák! Mit viszitek az irhátok, Úgyis nehéz, nem bírjátok! Gyertek vissza! Megmutatom, Hogy a lyukból kiugratom. - Ej, te se vagy nálunk hősebb! Mindenikünk csak erősebb! Mind a hárman földhö vágunk, Legyen eszed, jó barátunk! Gyere te is! Fussunk négyen, Párosával jobban mégyen. - Gyertek vissza, hogyha mondom, A többi majd az én gondom! Kiugratom, meglássátok, Lesz kitűnő vacsorátok. Nekem nem kell, csak hája, A tüdeje, meg a mája. Ahogy hallják háját-máját: Nyalogatja mind a száját. Visszafordul mind a három Mi lesz ebből? Kitalálom. Mennek, mennek hát csendeskén, Egymás mellett szép kettecskén. Sündisznó a rókalyuknál Örömében csak úgy ugrál: - Hallod-e te, bolondító! Én vagyok itt, a sündisznó! - Ki vagy, mi vagy más lyukában? Róka koma viskójában? - Hogy ki vagyok? Hát én vagyok! Szaladj odébb, mert majd adok! Bokorugró körmös kecske, Libeg rajtam a bekecske. Az orrommal szu-szusszantok, A torkommal ku-kurjantok. Be ne gyere, ezer bomba! Mert beduglak a zsákomba! De hiába volt minden szó, Nem ijedt meg a sündisznó. Magát összegombolyitja, Gombolyagot begurítja, Megszurkálja jól a kecskét, Összevérzi a bekecskét. Kecske mekeg... ki is ugrik... Fürge lába meg-megcsuklik... Futnak, futnak mind utána, Valamennyi kiabálja: - Fogd a fülit, én a farkát! Te meg, pajtás, csak a szarvát! Farkas, ugorj a hátára! Jaj, de jó lesz vacsorára! Sündisznónak add a háját, A tüdejét, meg a máját!
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 16:13:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015