A magyar etnikum megroppantása a cél? A folyamatok íve megvilágosul. Az apró részletek is a helyükre kerülnek. Szinte hézagmentes a rend. 2013. november 13. 09:56 Share on email Share on print Share on favorites Share on twitter Share on facebook Share on myspace Share on iwiw Share on googlereader More Sharing Services A pénzek áramlása, szerteörvénylése annyira különleges, hogy képtelenség fölfedezni benne a logikát. Ésszerűtlen, zavaros, kontraproduktív, konfúz. Egy kegyelmi pillanatban viszont letisztul a kép. Ha élünk egy feltételezéssel. Azzal, hogy a magyar etnikum megsemmisítése a cél. Ha valóban ez a szándék, akkor egy csapásra minden nyilvánvaló lesz. A logika letisztul. Az erők egy irányba húznak. A folyamatok íve megvilágosul. Az apró részletek is a helyükre kerülnek. Szinte hézagmentes a rend Ilyenkor el kell mélyülni a jelenségek tanulmányozásában. Olyan ez, mint amikor éveken át születnek összekuszált döntések, majd amikor valami bekövetkezik, visszamenőleg is tisztázódik minden. Hoppá! – csap homlokára a felismerő. Aki eddig a megvezetett volt. Bizonyos életkor után mindenki vissza tud emlékezni ilyen élményre. Amikor egy térségben mindenki jól jár, mindenkinek a szempontjaira figyelnek, mindenki tiszteletet kap, egyedül a magyar etnikum nem; kizárólag – kirekesztőleg? – a magyar etnikum tagjai viselik a terheket, akkor különös szándék rejtőzik a háttérben. Stratégiai cél. Az eredendő okot csak sejteni lehet. A találgatások évtizedek óta folynak. Az effajta találgatások különben búvópatakként bukkannak fel, buknak alá a históriában. Most éppen napvilágon vetnek hullámokat, nagyon is erős fényben. De biztosat csak (a) kevesek tudnak. Főleg a következmények „kezelése” borul mély homályba. Számolnak-e ezekkel azok, akik a folyamatot szervezik? Felügyelik? Azt hiszik, hogy ők – vagy kedvezményezettjeik – lesznek épp nyeregben? S marad erejük a rendezésre? Aligha. A bajkeverők makacs fogyatéka ugyanis: nem tudják, hol a határ. Túlfeszítik a húrt. Túltöltik a poharat. Elszakad az ideg. Kiloccsan a víz. És ők maguk is megsínylik a váratlan fordulatot. Szembesülnek azzal, hogy minden szempontot ők sem mérlegeltek. Az élet gazdagabb, mint gondolták. Sokszínűbb. Plurálisabb. Több esélyt rejt, számosabb dobbantót állít. Előkerülnek titkolt kapacitások. Kifejlődnek újfajta erők. Váratlan irányokat nyitnak innovációk. Mozgalmak indulnak, panganak, beolvadnak, egységesülnek. Erőforrások buzognak fel. Amott sorvadás indul, felizzik viszály, sablonok közé reked a gondolkodás. Lazulnak szövetségek, adattömeg ömlik a nyilvánosság elé, lelepleződnek rettegve titkolt ármánykodások, visszaüt a hosszan tűrő. Kockázatosabb a csapásmérés. Nemcsak egy agytröszt működik. Újabb szalonok nyílnak, elemeznek, következtetnek, tervet kovácsolnak, stratégiát állítanak fel, módosítanak, célokat vetnek el, s állítanak helyükbe újabbakat, ellencélokat kereszteznek. Még harcolni is megtanulnak. Egyre több ütközetben érzik meg a győzelem ízét, s felismerik: a szembenállók is sebezhetők. Ezért újabb és újabb hídfőállásokat létesítnek, és nem engedik át őket, még akkor sem, ha a legádázabb fegyvert vetik be ellenük: az aljasságot. Nem adják fel. Kovács G. Tibor
Posted on: Mon, 18 Nov 2013 15:28:55 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015