A magány busza Mindenki másra vágyik, ezt már nem csodálom. Csakis én maradtam egyedül a világon. Évszázados szerelmek lassan beteljesülnek. Bennem csak magány és vágy vegyülnek. Az est sötétjében állok kint egy utcán. Kerítést támasztva, a munka után. Várom a buszt ami végre haza juttat, A boldogság felé új utat mutat. De ez a járat is rossz irányba indul, Utastársaim lelke nem vidul. Magam is csak bámulok az ablakon. Miért én?? Miért a fájdalom?? Leszállok egy újabb buszra várni. Csendes az út, elkezdek fázni. Elkezdek fázni mert nem melegít semmi. Kihült a lelkem, nem tudok mit tenni. Felverekedem magam egy tömött buszra. Érzem nemet mondhatok a búra. De a következő megállónál repülök egy nagyot. A földön ülve nézem a véget érő napot. Gyalog indulok, a cigarettám meggyújtom. Csak belegondolok, hogy hány meg hány alkalom. Boldog lehettem volna többször is az életben, De mindig más kellett, nem lehettem egyetlen.
Posted on: Tue, 10 Sep 2013 20:57:50 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015