A mai nap történelme (augusztus 1.): - - 4.rész. - - A huszadik század és talán az egész magyar történelem legmeghatározóbb irodalmi lapja, a Nyugat című folyóirat 1941. augusztus 1.-én megszűnt, de még napjaink irodalmára is jelentős hatást gyakorol. „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.”(Fenyő Miksa) Az 1867-es kiegyezést követő lendületes iparosodás és polgárosodás a századfordulóra jelentősen átalakította Magyarország, illetve elsősorban Budapest képét. Az ország központja világvárossá vált, valóságos építkezési láz robbant ki, ekkoriban épült az Országház, a Halászbástya és még sok más jelentős közintézmény. A felgyorsuló gazdasági-társadalmi átalakulás pedig a művészeti életre is nagymértékben hatott, újfajta városi értelmiség alakult ki, és ez magával hozta az új életérzéseket, az új témákat. A tudományos és irodalmi hivatalos intézmények és a konzervatív folyóiratok ugyan mereven elzárkóztak az újdonságok elől, azonban ezek egyeduralmát megtörte az 1890-ben elindított A Hét című lap, amely az új szellemű polgári értelmiség központi orgánumává nőtte ki magát. A század elejének minden művészeti ágát áthatotta valamilyen különös feszültség, az alkotók jelszava a modernség lett. Zenei megújulásunk is ekkor kezdődött Bartók Béla és Kodály Zoltán munkásságának köszönhetően, a színházakban ekkor kerültek színpadra a modern drámairodalom jelentős alkotásai. A fiatal, modern íróknak adtak teret a rövidebb életű szépirodalmi folyóiratok, szellemi bölcsőhelyüknek pedig a budapesti egyetem bölcsészkara tekinthető. Az ifjú tehetségek Négyesy László professzor stílusgyakorlatain bontakozhattak ki, itt ismerkedhetett meg egymással Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád és még sokan mások. A Nyugat bölcsője a Bristol kávéház volt, megalapítása az egyik itteni irodalmi asztalnak köszönhető. A Nyugat szülőatyjai, Ignotus és Osvát Ernő korábban is próbálkoztak már lapalapítással, a Magyar Géniusz és a Figyelő a Nyugat előfutárai voltak. A folyóirat létrejöttéhez szükség volt Ady Új versek című kötetének megjelenésére, de szintén fontos volt Hatvany Lajos anyagi és írói segítsége, valamint propagandisztikus tevékenysége. A szerkesztőség tagjai egyfajta missziót éreztek magukban, s bár nézeteik nem mindenben egyeztek meg, mindnyájan úgy vélték, a gazdasági és társadalmi változások alapfeltétele a szellemi élet, az irodalom megújulása, a Nyugathoz való felzárkózás. „A folyóirat címe egyben programot és kihívást is jelentett. Szélesre tárta kapuit a korszerű nyugati stílusirányzatok előtt…” (Mohácsy Károly) Az első szám programadó cikke, az Ignotus által írt Kelet népe is a magyarság útjáról szólt. A konzervatív nézetekkel való szembefordulás mellett a Nyugat másik jelentős feladata a tehetségek felkarolása és elindítása volt, a lap a 20. századi magyar irodalom legjelentősebb alakjainak megjelenési fóruma volt, az első nemzedékhez olyan nevek fűződnek, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond, de a későbbiekben a Nyugat bocsátotta útjára többek között Illyést, Márait és Radnótit. Az első szám hivatalosan 1908. január 1-jén, valójában azonban 1907 karácsonyán jelent meg, ekkor még senki nem számolt azzal, hogy a Nyugat a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb mérföldköve lesz. Az első félév után is csupán 7-800 előfizetője volt a lapnak, a példányszám később is csak pár ezer volt. Sokan támadták a Nyugatot, a konzervatívok veszélyesnek, hazafiatlannak tartották, főleg, mikor az első világháború idején megjelentek benne Ady és Babits háborúellenes versei. A Tanácsköztársaság idején is veszélybe került a lap, a kommunisták az erőteljes demokratizmusa miatt támadták. Ha a Nyugat meghatározó alakjait említik, mindenkinek a legnagyobb költők jutnak eszébe, akiknek a műveit hetekig elemzik a középiskolák irodalomóráin. Kevés szó esik azonban Ignotusról, az első főszerkesztőről. Eredeti neve Veigelsberg Hugó, nevét apja miatt változtatta meg, aki szintén elismert újságíró volt. Már nagyon fiatalon felfedezték a tehetségét, egyetemistaként kezdett publikálni A Hét című folyóiratba, 22 éves volt, amikor megjelent első verses regénye, a Slemil keservei, ezután két verses- és egy novelláskötete jelent meg. Sokan támadták modernsége miatt, költészete tulajdonképpen Ady előfutára volt. A századforduló után a kritikaírásban és irodalomszervezésben lelte meg a hivatását, eleinte riporterként tevékenykedett, 1906-ban pedig megjelentette a Szerda című hetilapot. A Nyugat megindítása is az ő ötlete volt, ő nyerte meg az ügynek a gazdag Hatvanyt, a kor legnagyobb szerkesztőjének számító Osvátot és a modern irodalom iránt kitűnő érzékkel rendelkező Fenyő Miksát. Ignotus velük szervezte meg a modern magyar irodalmat, miközben feláldozta saját költői és írói pályáját. A Nyugatban leginkább kritikái jelentek meg, szemben állt a maradisággal, sürgette a haladást, de idegenkedett a politikától. A művészetben a l’art pour l’art, az öncélú szépség híve. Ő fedezte fel elsőként Ady tehetségét, mellette jelentéktelennek érezte saját művészetét. Az első világháború végétől külföldön élt, Ady halála után a Nyugattól is eltávolodott, Babits szerkesztősége alatt pedig le is került a neve a címlapról. Ennek ellenére továbbra is publikálta kritikáit a lapban, József Attila egyik első felfedezője is ő volt. Csak a második világháború után tért haza, ekkorra azonban már súlyos beteg volt, és 1949-ben meg is halt. Az 1930-as évektől Babits lett a Nyugat szerkesztője, a széppróza ezek után egyre inkább háttérbe szorult – Kosztolányi felhagyott a regényírással, 1933-ban meghalt Krúdy -, a folyóirat utolsó évtizedében leginkább versek jelentek meg. 1935-től az addig kéthetente megjelenő újság véglegesen havi lappá vált, 1941-ben pedig, amikor Magyarország belépett a háborúba, már csak Babits tekintélyének volt köszönhető, hogy a lap még létezhetett. Ebben az évben azonban meghalt Babits, és mivel a megjelenési engedély csak az ő nevére szólt, a Nyugat megszűnt. Illyés Gyula szerette volna továbbvinni a folyóirat hagyományait, de az általa szerkesztett Magyar Csillag sem volt hosszú életű, 1944-ben megszűnt. A háború utáni politikai közeg pedig nem tette lehetővé egy, a Nyugathoz hasonlóan demokratikus szellemű lap megindítását.
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 12:31:08 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015