A mai nap történelme (október 23.): - - 1.rész. - - 1613. október 23-án a kolozsvári országgyűlés Bethlen Gábort választotta Erdély fejedelmévé. 1613 áprilisában a fővezér a dívánban Bethlent Erdély fejedelmének nevezte, amiről május 1-jén Bethlen megkapta az írásbeli döntést. Szkender pasa, Magyar Ogli Ali szilisztrai pasa, Sahin Giráj tatár kán, valamint a moldvai és havasalföldi fejedelmek utasítást kaptak, hogy Bethlent kísérjék el. Szkender pasa, Magyar Ogli Ali szilisztrai pasa, Sahin Giráj tatár kán, valamint a moldvai és havasalföldi fejedelmek utasítást kaptak, hogy Bethlent kísérjék el Erdélybe. 1613. október 21-én a kolozsvári országgyűlés felmentette Báthory Gábort, és október 23-án Bethlen Gábort választotta fejedelemmé. Bethlen fejedelemsége önállóságát biztosította II. Mátyással szemben, de a Porta ellenében is, amelyet 1616-ban Lippa várának átadásával állított maga mellé. Központosított államszervezet kiépítésére törekedett, habár, mint azt kortársai feljegyezték sem a szászok, sem a székelyek sem az erdélyi nemesség nem örült megválasztásának. Ugyanis nem igazán volt miből neki eltartani a zsoldosokat és ráadásul a kincstár is üres volt. Politikája első fontos lépése, hogy hűségesküre bírta a szászokat, annak ellenére, hogy határozottan támogatta az erdélyi magyar városok és mezővárosok kézműiparát. Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, majd 1622-ben református főiskolát alapított itt. Támogatta a külföldi mesteremberek betelepülését Erdélybe, Hollandiából és Angliából. Szalárdi János jegyezte fel róla, hogy a sóaknák, arany-, ezüst-, kéneső- és rézbányászoltatását, míveltetéseket ottan jó helyben állíttatta és azoknak míveltetésére messzünnen is nagy költséggel azokhoz jó értő tudós főmestereket hozatott vala. Teljesen új adózási politikát vezetett be, közteherviselésre kötelezve a nemességet is, akik kötelesek voltak a várak fenntartási költségeit vállalni. A székelyeket összeírattatta. A lustrák alapján pedig az eljobbágyosított székelyeket felszabadította, hogy azok régi kiváltságaikkal a fejedelem seregébe szolgáljanak. A székely nemességgel nyolcévi hadakozás után sikerült elfogadtatni az erről szóló országgyűlési határozatot. Már uralkodása kezdetén benyújtotta a Porta a számlát, visszakövetelve Jenő és Lippa várát. Ideig-óráig tartó halogatás ellenére, Lippát át kellett adnia. A Habsburg hatalom a pogánnyal való paktálással vádolta és Bethlen-ellenes hangulatot keltett Európában. A támadásokhoz a magyar főurak egy része is csatlakozott élükön azzal a Homonnai Györggyel, aki nem nyugodott bele vereségébe, hiszen még Bocskai István Homonnai Bálintnak (György apjának) ígérte a fejedelmi trónt. 1617 augusztusában kötötték meg a nagyszombati egyezményt, amely megteremtette a látszólagos békét. Az európai politikai viszonyok szintén befolyásolták Bethlen politikáját. Az uralkodójuk ellen fellázadt csehek számítottak az erdélyi fejedelemre, akit perszonálunióban királyukká akartak tenni. A csehekkel fontolgatta a szövetkezést, de 1619-ben, megregulázta Felvidéken a császáriakat. A sikeres hadjárat kiváltotta a magyar rendek elismerését és meghozta támogatásukat: 1620. augusztus 25-én felajánlották Bethlennek a magyar koronát. Akárcsak Bocskai, ő sem fogadta el a feldarabolt ország királyi címét, de döntésében a török vazallusság is közrejátszott, hiszen Erdély és Magyarország királya már a félhold számára is veszedelmes lehetett volna. 1622. január 6-án a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről, ennek fejében viszont megkapta a német-római birodalmi hercegi címet, valamint a hét felső-tiszai vármegyét és Oppeln-Ratibor sziléziai hercegségeket. Távolléte alatt a fejedelemasszony és öccse intézte az ország ügyeit. Családi életébe, amely gyermekei elvesztése miatt boldogtalan volt, újabb változást hozott Károlyi Zsuzsanna 1622-ben bekövetkezett halála. Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását és feleségül kapja a 13 éves Cecília Renáta Habsburg osztrák főhercegnőt. Ajánlatát azonban elutasították. 1626. május 1-jén kötött újabb házasságot a brandenburgi választófejedelem (Brandenburgi György) húgával Katalinnal. E házasság révén kerül rokoni kapcsolatba a svéd és angol uralkodóházzal, amellyel jogcímet formál Erdély számára, hogy felvegyék az európai Protestáns Ligába. (Hollandia, Franciaország, Anglia és a skandináv államok szövetkezése 1625-ben jött létre Hágában.) Második Habsburg-ellenes hadjáratával (1624) nem ért el újabb sikereket, ráadásul 1624. május 8-án a bécsi békében lemondott a Sziléziában lévő birtokairól. Abban a reményben vett részt a harmincéves háborúban, hogy Magyarország Habsburg-házzal szembeni követelései érvényesüljenek. Sajnos látnia kellett, hogy a Nyugat számára Magyarország mellékes kérdés, a török pedig közvetlenül kezdett tárgyalást Béccsel. Kiábrándulva újabb szövetségest keresett és a lengyel nemességgel kezdett tárgyalásba. Mire újabb kapcsolatrendszere kialakult volna, meg kellett tapasztalnia a török jóindulat megfogyatkozását, ugyanakkor az 50 felé közeledő fejedelemnek számot kellett vetnie azzal, hogy egészsége végleg megromlott. 1629-ben megírta politikai műnek tekintett testamentumát: utódaira hagyta politikai és hadi életművének megőrzését, továbbvitelét és meghatározta Erdély külpolitikájának alapelvét az elkövetkező időszakra, amely nem más, mint a függetlenség és a békesség útja. Erdély talán legnagyobb államférfiúja 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron. Végrendeletének megfelelően a hatalmat neje, Brandenburgi Katalin vette át.
Posted on: Wed, 23 Oct 2013 14:09:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015