A mai napon olyan mértékű és számú bénaságokat produkáltam, ami egész évben összesen jellemző. Hogy csak a nagyobbakat említsem, a bázison felfelé menet leejtettem a fémlépcsőn az egyik customer Iphone 5-ös telefonját, majd "úgyis javítani küldték" kommenttel átadtam. A következő munkám szintén egy ilyesmi volt, Galaxy S4, (ami után már provokációra gyanakodtam, hát nem látják hogy ez most nem biztoságos periódus nekem????) amit ugyan nem ejtettem le, csak a diszpécser kezébe... hát engedtem, de már röhögött, én mondta hogy szerencsére ezt sikerült elkapnia. Ezek után jött a rémálom, set call (ami azt jelenti hogy minden nap ugyanakkor ugyanoda viszünk), bemegyek, már ez is csak másodjára ment, mert olvastam hogy push, erre húztam, (igaz csak 564452453-ször voltam ott) de hirtelen valami érdekeset láttam a padlón, mire leesett a napszemüvegem. Ezt a helyzetet átlagos napon úgy oldom meg, hogy óvatosan aláteszem a lábfejem, csökkentvén a veszteségeket. Nyílván ma ez úgy sikerült, hogy alá akartam tenni a jobb lábfejem, de hirtelen belémnyillalt a gondolat hogy ez a műtött lábam, és emiatt valahogy úgy éreztem, hogy az elkezdett mozdulatot megállítnai nem szabad, tehát tele rüszttel jól belerúgtam a szemüvegbe, ami majdnem fejen találta a recepcióst, aki elég ügyesen elhajolt, majd rámnézett, és kérdezi: -Hát te mit csinálsz?? -Semmit csak leesett a szemüvegem. -Értem. Nem volt valami nagy bizalom a szemében ezek után. Arra már ki sem térek, hogy mennyiszer mentem rossz emeletre, esetleg rossz céghez, mindegyikből volt ma 2-3 darab. Most már hazaértem, a reggeli fürdésen gondolkozom, mert hát most.... veszélyes is lehet. "Jó hogy túlétük ezt"-Cseh Tamás.
Posted on: Wed, 07 Aug 2013 17:20:22 +0000