A meg nem tett tettek is képesek visszaütni. Később vagy még később, de nagy valószínűséggel. Főleg, ha aztán mást állítunk róluk. Akkor biztosan. Hárman maradtak adósai az igazságnak, de valahogy végül mindüket utolérte az igazságvágy. John Madden filmje valóban kettős rétegű: a múltban a háborús bűnös náci orvos (a Birkenaui Sebész) volt a gonosztevő, a jelenben már az egykori Moszad-ügynökök azok. Majdhogynem ideológia-fordulás, hiszen az igazság gyilkosai ugyanúgy bűnössé válnak, még akkor is, ha meg nem tett árnyékolja a lelküket. Az adósság rendkívül súlyos film, története nem összetett, de amelyről mesél, az ezerfelé pókhálózza az ember(i)séget. Ha úgy nézzük, nincsenek benne hősök, csakis bűnösök, de ha értékítéletek szerint mérlegelünk, csak áldozatokat látunk. A sztori felépítése kiváló, főleg a múltban, ám a befejezésre elfogyott a drámai él. Meg talán a katarzis is elveszett vele együtt. Viszont a színészi játék hibátlan. Persze, hogy az ifjú Rachel-t játszó Jessica Chastain-re van kifenve az erkölcsiség, él is vele, pompásan hitelesen lesz ő a néző szeme és lelke. Na de az amúgy dán Jesper Christensen mit művel a Sebész bőrében! Kevés karcolóbb, lélegzőbb gonosz szaladgál a filmvásznon nála; az a mélyről jövő, elmebeteg nácizmus, amely a szeméből süt, lyukat éget az érzelmeinkbe - tőle akár mi is könnyen állattá válhatunk. Valljuk be, ilyen témánál nincs is pardon - mindent megérdemel, aki ilyen bűnös, de a semmit a legkevésbé. Az adósságot tehát előbb-utóbb mindig be kell fizetni, és végső soron az jár jobban, aki testileg, és nem lelkileg szenvedi el azt. Mert ez utóbbinál nincsen nagyobb büntetés.
Posted on: Tue, 25 Jun 2013 21:01:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015