A melegebb klíma következtében a lányok korábban érnek, s ez korábban hoz magával veszedelmeket. Ezek a veszélyek elsõsorban az apa számára okoztak gondot, mert õ volt a lányért felelõs mindaddig, míg az férje házába nem költözött. Hitünk hagyománya tanítja, hogy Mária eredeti bûn nélkül lépett az életbe, s ennek következtében szabad volt minden rossz ösztönösségtõl. Szülei azonban nem tudták ezt, s valószínûleg õ maga sem volt ennek tudatában. Föl kell tehát tételeznünk, hogy szülei az õ esetében is keresték a mielõbbi házasságkötés lehetõségét. De egy másik nagy különbség is elválaszt minket e kortól: a võlegény és menyasszony kiválasztása minden romantikától mentesen ugyanúgy, mint Keleten ma is a szülõk dolga volt. Õk állapodtak meg abban, hogy kihez megy a lány, és kit vesz feleségül a fiú. (E sorok írója maga találkozott Indiában egy jó családból származó leánnyal, aki házasság elõtt állt, s még csak futólag találkozott võlegényével. Katolikus családról van szó, s a võlegényt a szülõk választották meg. A kérdést, hogy nem fél-e attól, hogy egy ismeretlen emberrel köti össze az életét, a legnagyobb csodálkozással fogadta hogyan lehet ilyet egyáltalán kérdezni?, majd így válaszolt: ,,Nem félek. Bízom abban, hogy szüleim a legjobb võlegényt választották nekem.' S bár 18 éves volt, egészen természetesnek tartotta, hogy szülei döntöttek helyette.) A szülõk a házastárs megválasztásánál amennyire lehetett a család érdekeit tartották szem elõtt, nyilván ez történt Mária jegyesének megválasztásakor is. Éppen nála látszik ez nagyon világosan. Hiszen ,,Dávid lánya' ,,Dávid fiához' megy feleségül, ami azt jelenti, hogy a szülõk mindkét oldalon családi szempontokat tartottak szem elõtt. Amint eldõlt, hogy a választás Józsefre esik, Máriát megkérdezték, beleegyezik-e, s õ mint engedelmes kislány, igent mondott. Miután József ezt mondta Máriának: ,,Légy a feleségem!', a dolog intézése Máriáról apjára hárult, aki a gondviselõje volt. Neki kellett a részleteket természetesen József családjával egyetértésben megbeszélni Józseffel: Mária hozományát és kelengyéjét, míg József megnevezte azt az összeget, amit felesége válás, vagy az õ korai halála esetén kapna. Ezzel Mária eljegyzése megtörtént. A jegyesség idõszaka 12 hónapig tartott, úgyhogy az eljegyzés egyúttal az esküvõ napját is meghatározta. Az esküvõt ,,hazavezetésnek' hívták, mivel ezen a napon vitte át a szülõi házból saját otthonába a férj új feleségét. Kritikus pont volt a menyasszony szüzessége. Õsi szokás volt, hogy az eljegyzett lány egészen hazavezetése napjáig szûz marad. Ezért azt kívánta a jó ízlés, hogy a võlegény és menyasszony soha ne maradjanak egyedül. Júdeában a római helytartók hatalmaskodása miatt kivételeket kellett tenni, de Galileában háborítatlanul õrizték a régi szokást. A menyasszony szüzessége azonban népszokás volt, és nem törvény. A törvény elõtt a jegyesség egyenértékû volt a házassággal, mert az eljegyzéssel a võlegény birtokába került a menyasszony: már ,,férjnek' és ,,feleségnek' nevezték õket, s ha a férj netán meggondolta magát és mégsem akart házasságkötést, válólevelet kellett adnia. A törvény elõtt tehát a menyasszony szüzessége nem volt lényeges kérdés. Mindazonáltal az általános erkölcsi felfogás megkövetelte, hogy a lány érintetlenül õrizze meg magát egész a hazavezetés napjáig. Ennek megfelelõen a menyasszony e napig atyja házában, atyja védelme alatt élt, s amit dolgozott, az atyjáé volt. Mindez döntõ szerepet játszik Mária kérdésének ,,Miképpen történik ez, hiszen férfit nem ismerek?' (Lk 1,34) megértésében. Egy régi arab mese szerint egy fiatalember fülig szerelmes volt egy lányba, és feleségül akarta venni. Mikor a lány megkérdezte tõle, hogy nõs-e már, ezt felelte: ,,Nem ismerek asszonyt.' A meghatározatlan forma ellenére ez azt jelentette, hogy nincs felesége, de nem azt, hogy nem akar megnõsülni. Ugyanígy kell érteni Mária válaszát is. Tekintet nélkül a pontosabb meghatározás nélküli formára, konkrét helyzetérõl mondja, amit mond. Az angyal félreérthetetlenül értésére adta, hogy a jelen állapotában lesz a Megváltó édesanyja. Hogy szavaiból hiányzik az idõmegjelölés, ez jelentéktelen. Mária jól megértette, s az angyal a 35. versben nem helyesbítette értelmezését, ezért el kell fogadnunk, hogy az angyal arról tudósította a Szüzet, ami éppen történt. Mária viszont eljegyzettsége ellenére megengedhetetlennek tartja, hogy Józseffel testi kapcsolatra lépjen. Számára ez volt Isten akarata mit számított ehhez képest az angyali megbízás? Kérdése nemcsak Istenbõl lélegzõ életét tárja fel, hanem tisztaságát is. Egy széles körben elterjedt vélemény szerint Mária örök szüzességet fogadott. Ezt feltételezve Mária megkockáztatta volna, hogy az angyal által hozott isteni akarattal szembeállítsa saját akaratát? Továbbá szülei arra szánták, hogy házasságot kössön Józseffel, s utódai legyenek József családjának. Hogyan mondhatott volna erre Mária igent, ha az utódok születésének természetes feltételét eleve kizárta volna egy fogadalommal? További kérdés, hogy fogadalmát közölte-e Józseffel és mindkét szülõpárral? Ha nem, aligha lehet felmenteni a többszörös hazugság vádja alól. Ha viszont közölte velük, megmagyarázhatatlan, hogy miért akarták mégis a szülõk ezt a házasságot, hiszen tudhatták, hogy egy fiatal, gyermektelen házaspár mekkora szégyen nemcsak a fiataloknak, hanem a szülõknek is. A környezet ugyanis azonnal föltette volna a kérdést: ,,Ki vétkezett? Mária, vagy a szülei, hogy nem született gyermeke?' Akkoriban még senki sem gondolt a férj terméketlenségére, de azért Józsefnek is lett volna mit eltûrnie terméketlennek látszó felesége miatt. Mária Erzsébethez teljesen hasonló helyzetbe került volna ezzel a fogadalommal. Figyelembe veendõ az is, hogy Mária apjának jogilag hatalmában állt lányának a tervezett házassággal ellentétes fogadalmát érvényteleníteni. Ezek meggondolásával a Lk 1,34-bõl nem lehet Mária szüzességi fogadalmára következtetni. Mária látogatása Erzsébetnél Úgy látszik, Mária senkinek soha nem beszélt arról, hogyan történt az, amit az evangélista így ír le: A Szentlélek szállott reá, és a Magasságbeli ereje árnyékozta be (Lk 1,35). Vajon ,,elragadtatott a harmadik égig', ahogy Szent Pál mondja magáról? nem tudjuk. Ezt Mária megõrizte szíve legszemélyesebb titkának. Azt azonban nem tudta elrejteni, hogy édesanya lett. Próbáljuk csak elképzelni a helyzetét: Isten mûve volt, hogy élet fogant a szíve alatt, miközben jegyese volt már, akinek az akkori erkölcsi felfogás szerint meg kellett õriznie szûzi tisztaságát. Milyen következményekkel kellett számolnia, mikor kiderült, hogy ez idõ alatt édesanya lett? Mivel a törvény elõtt mint jegyes már a ,,felesége' volt Józsefnek, az pedig az õ ,,ura' volt, fenyegette, hogy házasságtörés vádjával följelentik. S ha ez el is maradt volna, a megvetéssel és gúnyos pletykákkal föltétlenül számolnia kellett volna. Nem kétséges, hogy Mária tökéletesen ráhagyatkozott Istenre, de ez még nem mentesítette szívét e félelmektõl. Tudta, hogy Isten néha nagyon súlyos dolgokat enged megtörténni, s néha súlyos áldozatokat is megkíván éppen azoktól, akik szeretik õt. Ezért, ahogy múltak a napok, a jövõ egyre nyomasztóbb súllyal nehezedhetett rá. Ezzel a gonddal együtt járt az a nagyon természetes igény, hogy valakinek kibeszélhesse magát, nemcsak azért, hogy titkának terhén könnyítsen, hanem hogy szükség esetén attól, aki hitelt ad szavának és megérti õt, tanácsot és segítséget kérhessen. Végül is Gábriel látogatása és Istentõl való foganása után, akárhogy is élte át ezt, az esemény emlékeivel magára maradt. Mint azt a misztikus élményeket átélõk ismételten tapasztalják, bizonyára Máriát is kétségek szállták meg afelõl, hogy álmodott-e, vagy ébren volt, valóság-e, amit átélt, vagy képzelõdés csupán. Mindaddig, amíg terhességének félreérthetetlen jeleit nem tapasztalta, ezekkel a kétségekkel szembe kellett néznie. Isten e kétségek ellen erõsítette meg, amikor az angyal közölte Máriával a nagy újságot: ,,Rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, pedig magtalannak mondták az emberek' (Lk 1,36). Erzsébet mindezidáig visszahúzódott a nyilvánosság elõl, senkinek sem beszélt terhességérõl. Talán nem volt egészen biztos a csodában, és félt, hogy újból csak gúnyolódásban lesz része, ha szívének leghõbb vágya most sem teljesül. Mikor azonban semmi kétség sem lehetett afelõl, hogy terhes, újra megjelent az emberek elõtt, s mint minden keleti asszony, õ is telve volt büszkeséggel leendõ anyasága miatt. Erzsébet terhességének híre ekkor még nem érkezhetett meg Názáretbe, hiszen Názáret jelentéktelen helység volt háromnapi járóföldre Erzsébet lakhelyétõl, s postája természetesen nem volt. Az angyal által közölt tény tehát újság volt Mária számára, de egyszersmind meghívás is rejtõzött benne, hogy Mária látogassa meg Erzsébetet. Mikor ez a látogatás valóra vált, Mária megbizonyosodott az angyali szó és saját élményének hitelességérõl is. De ez a látogatás több volt ennél. Ami Erzsébettel történt, az képessé tette õt arra, hogy szükség esetén tanúsítsa Mária védelmében: ami rokonával történt, az az Isten mûve, aki vele is csodát mûvelt. S még ez sem volt minden. Mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, és érezte, hogy a magzat megmozdul méhében, az örömtõl olyan szavakra fakadt, amelyeknek tartalma nem kizárólag tõle származott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. De honnan ez nekem, hogy az én Uramnak anyja eljön hozzám?' (Lk 1,42-43) így szólt, pedig Mária még éppen csak köszönt neki. Mária joggal következtethetett arra, hogy a Szentlélek erejébõl beszél így. Az ,,Uramnak anyja' megjelöléssel Erzsébet a Messiás, az Úr és Király anyjának mondja Máriát, aki messze Izrael összes asszonya fölött áll. Mária már ebben a mondatban megkapta mindannak igazolását, amit az angyaltól hallott és amit Isten benne végbevitt. A Szentlélektõl sugalmazott felkiáltás után Mária elbeszélte Erzsébetnek mindazt, ami vele történt. Erzsébet következõ mondata már erre reflektált: ,,Boldog aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki!' Mária számára az Erzsébetnél tett látogatás mindezt jelentette. Nyitva maradt azonban az a kérdés, hogy mit kellett Máriának elviselnie azért, hogy eljusson Erzsébethez. Naiv dolog lenne azt képzelni, hogy egyszerûen bejelentette szüleinek: ,,elutazom', aztán elment Júdeába Erzsébethez. A Mária korában lévõ lányok számára egész rendkívülinek számított, ha csak rövid idõre is elhagyták a szülõi házat. Nemcsak ez az általános szabály volt érvényben: az asszony a házban tartózkodjék, hanem a hajadon lányok apjuk különleges védelme alatt álltak, s csak az õ engedélyével hagyhatták el lakóhelyüket. Ehhez az utazáshoz Máriának pénzre is volt szüksége, amit csak atyjától kaphatott meg. De ennél is fontosabb volt a társaság, amelyben utazott. Tanácsos volt az esetleges támadások miatt férfiak védelme alatt utazni. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde is egy magányos utazóról szól, akit kifosztottak útközben. S annak az útvonalnak egy szakaszát, amelyen Máriának végig kellett haladnia, még ma is a rablók völgyének nevezik. Mindezt egybevetve a zsidók erkölcsi érzéke megkövetelte, hogy ilyen esetekben több asszony utazzék együtt. Ilyen körülmények között az utazásra egyetlen lehetõség kínálkozott: Mária csatlakozzék egy Jeruzsálembe tartó galileai zarándokcsoporthoz. Hogyan kapta meg Mária szülei engedélyét ehhez az utazáshoz? Alig képzelhetõ el, hogy édesapjával közölte volna a titkot, hogy a Szentlélek által édesanyává lett. Akárhogy magyarázta volna, apja részérõl aligha várhatott mást, mint hitetlenkedõ fejcsóválást. Csak édesanyján keresztül remélhetett valamit. Ez egyike annak a két esetnek, amelyek elbeszélésekor az evangéliumban Mária édesanyjának körvonalai sejlenek föl. Hogy Anna szerepének föltételezésével jó úton járunk, az az angyalnak Erzsébetrõl tett kijelentésébõl következik. Ez a közlés teljesen az asszonyok világát érinti. Mária édesapja valószínûleg minden különösebb meghökkenés nélkül tudomásul vette az idõs Erzsébettel történt csodálatos eseményt. Anna viszont, aki maga is édesanya volt, sokkal mélyebb együttérzéssel reagált. Annának ebben az együttérzésében kereshetjük annak magyarázatát, hogy miért éppen a ránk maradt formában ismerjük az angyal közlését. Anna õszinte együttérzéssel figyelte a gyermektelen Erzsébet sorsát, ezért szól így az angyal: ,,...akit magtalannak mondanak'. Mária szavainak, amikor elbeszélte édesanyjának az angyaltól hallottakat, Annában élénk érdeklõdést kellett kelteniük. Még érthetõbbé válik, hogy Mária föltárta titkát édesanyja elõtt, ha számításba vesszük azt, amirõl a gyermekségtörténetek nem beszélnek: az angyal megjelenése és a gyermek fogantatása után Mária arca és magatartása, még ha alig észrevehetõ módon is, megváltozott. Édesanyja szemét nem kerülte el a Máriában beállt változás, s így adódhatott, hogy Mária elõször neki mondta el azt, amit átélt. Mária egész lénye ebben a megváltozott formában biztosítékot adott szavának, és édesanyja társa lett titkának õrzésében. Így kézenfekvõ, hogy Mária az utazáshoz szükséges beleegyezést édesanyja közvetítésével kapta meg. Anna megértette, hogy Erzsébet gyermeket vár; a férjének pedig az volt érthetõ, hogy feleségének sokat jelent ez, ezért beleegyezett, hogy a leánya elutazzék Erzsébethez. Az édesapa, miután beleegyezését adta hozzá, nyilván gondosan elõkészítette lánya útját. Szerencsés körülmények adódhattak, hiszen Mária ,,azokban a napokban', azaz néhány nappal az angyali üdvözlet után útra kelhetett. Mikor Mária megérkezett Zakariás házába, ,,köszöntötte Erzsébetet' (Lk 1,40). Mária szavai nem maradtak ránk, minden bizonnyal a korában szokásos formával köszönt: ,,Béke veled, Erzsébet!' A továbbiakban sem tudunk meg semmit abból, amit Mária Erzsébettel beszélgetett, csak a 45. vers tételezi fel, hogy Mária mindent elmondott neki. A 45. vers után következik Lukács evangéliumában a Magnificat (1,46--55), Mária hálaéneke. Majd végül az elbeszélés ezt mondja: ,,Mária ott maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába' (Lk 1,56). Mária Erzsébet szülését megvárta, mert számára sem volt közömbös, hogy milyen gyermek születik: fiú-e vagy lány. Az angyal fiúról beszélt, s a zsidóknál éppen úgy, mint a többi keleti népnél a lány csak másodrangúnak számított. Egy Kr. u. 2. századi rabbi azt mondja: ,,Jaj annak az embernek, akinek csak lányai vannak', s egy másik: ,,Ha fiú születik, örvendjenek; ha lány, szomorkodjanak'. Ha tehát Isten igazán el akarta venni Erzsébet szégyenét, akkor fiúgyermekkel kellett megajándékoznia. Ezért volt fontos Máriának, hogy megvihesse édesanyjának a hírt arról, hogy Erzsébet fiút szült. Még mindig megoldatlan maradt azonban egy kérdés: Mária a szülés után nagyon hamar elhagyta idõs rokonát és hazatért. Miért nem idõzött nála tovább, nála, akivel legszemélyesebb titkait közölte, s akit a kegyelem révén szorosabban magához tartozónak érezhetett, mint saját édesanyját? E sürgõs visszatérés Názáretbe sem Erzsébetnek, sem Máriának nem állhatott érdekében. Csak valami olyan kényszerítõ tényezõ játszhatott itt szerepet, ami Mária szüleit is befolyásolta a visszatérés idejének meghatározásában. Hiszen mindketten, elsõsorban Mária édesanyja tudhatta, hogy Erzsébet helyzete azt kívánja, hogy Mária nála maradjon, amilyen hosszan csak tud. Ez a valamennyiüket sürgetõ külsõ tényezõ nem lehet más, mint Mária menyegzõjének napja. Ezt a napot az eljegyzés dátuma határozta meg: az eljegyzéstõl számított egy év elteltével kellett a menyegzõnek történnie. Sem elõbb, sem késõbb nem lehetett. Ha a võlegény ezen a napon nem akarta magához venni menyasszonyát válólevelet kellett adnia, vagy meg kellett egyeznie a menyasszony apjával arról, hogy lánya továbbra is otthon maradjon. Ezenkívül az egész falu várta a menyegzõ napját, hiszen a közösség számára is örömünnepet jelentett. Máriának ezért kellett hamarosan búcsút vennie Erzsébettõl, hogy hazaérkezzen menyegzõje napjára. Mária menyegzõje A kor szokásai szerint tizenkét hónappal az eljegyzés után következett el a nap, amikor a võlegény saját házába vezette a menyasszonyt és elkezdõdött közös életük. Csak veszély idején szegték meg ezt a szabályt, pl. a zsidók második felkelésének idejében (132-135), amikor a rómaiak az elsõ éjszaka jogát követelték. Mária korában azonban az országban rend és nyugalom volt.
Posted on: Thu, 15 Aug 2013 04:43:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015