A mérsékelt sikerű (bár szerintem egész jó) Tron Legacy rendezője, Joseph Kosinski következő nagy dobása a saját képregénye alapján készült Feledés, ami egy igen hangulatos, poszt-apokaliptikus sci-fi. 2077-ben járunk, 60 évvel az utolsó földi háború után, aminek következtében a bolygónk szinte teljesen lakhatatlanná vált. Az idegen inváziót követően a megmaradt lakosság a Titánra költözött, a Földön pedig mindössze két ember maradt: Jack Harper, a 49-es számú technikus, és társa, Vika. Feladatuk az automata védelmi berendezések, a drónok karbantartása, melyek az emberek számára vizet kitermelő gépeket védelmezik a Földön portyázó idegenektől. Jack egy rutinőrjárat során egy lezuhant űrhajót talál, benne egy titokzatos nővel, akinek megjelenése elkezdi összeilleszteni a férfi távoli emlékfoszlányainak darabkáit, hogy a végén valami egészen döbbenetes felfedezésre jusson önmagáról és a Földről. Aki látta az 1990-es, eredeti Emlékmást, 2009-ben a Holdat (Duncan Jones filmjét), meg ismeri a 2001 - Űrodüsszeiát, és esetleg a Solarist (nem feltétlenül a filmeket, hanem a regényt), az látta a Feledést is, mivel Kosinski képregényének és/vagy filmjének története szinte egy az egyben ezekből merít(het)ett ötletet. Nem is keveset. Lehet, hogy csak a véletlen műve, de szerintem ennyire hasonló sztorikat elég nehéz másoktól függetlenül kitalálni. Természetesen nem "egy az egyben"-nyúlásról van szó (bár ki tudja...), mindenesetre a fent nevezett filmek ismeretében számomra egyáltalán nem nyújtott a Feledés olyan újdonságot, mint vártam. Ami azt illeti, egy kicsit bonyolult is a történet, és talán nem árt utánaolvasni a film megnézését követően, hogy tényleg arról volt-e szó, amit gondoltunk. (Amúgy igen, de lehet, hogy csak nekem ilyen nehéz a felfogásom. Mindenesetre így sem ütött túl nagyot, hiszen már ismertem a történet alapjait máshonnan. Persze, egy csecsemőnek minden vicc új...) Ami a megvalósítást illeti, arra nem sok panasz lehet, bár az igaz, hogy a tempó több helyen leül, máskor meg felgyorsul, de azért sehol sem válik unalmassá a film. A látvány a maga minimalista (értsd: néhány ismert amerikai épület romjain kívül nem nagyon akad más) módján egészen lenyűgöző (érvényesült a kevesebb több elve), remek az atmoszféra, amit az elpusztult civilizáció látványa áraszt magából. A fényképezés is kiváló, főleg a színvilág tetszett nagyon (kékek, barnák). A zene (szerintem) nem kicsit hasonlít a Tron Legacy-t jegyző Daft Punk-score-ra, bár most a francia M83 nevű együttes felelt a dallamvilágért, de a párhuzam attól még eléggé szembetűnő. A színészi játék korrekt, mindenki hozza a kötelező és elvárható szintet. Tom Cruise már évek óta hasonló karaktereket alakít, szóval neki ez csak egy újabb strigula, Morgan Freeman jó, mint mindig, Olga Kurylenko és Andrea Riseborough pedig nem csupán elbűvölő ráadások, habár Oscar-díjas játékot egyikük sem produkál. Minden érdekessége és elgondolkodtatóssága ellenére a forgatókönyv sajnos eléggé átlagos, sok a tipikusan amerikai filmes megoldás és epizód, és van persze kötelező hepiend is, így - mint általában - megint a szkript hiányosságai adják az egész film legnagyobb problémáit. Noha eredetinek messze nem mondható, de az átlagosnál azért kicsivel jobb és intelligensebb film lett a Feledés. 7/10
Posted on: Sat, 10 Aug 2013 20:47:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015