A nagy Tanítás egy kis részlete így szól: Minden létezés szenvedés. Minden szenvedés oka a létezés utáni vágy. Aki nem vágyik a létezésre, megszabadul a szenvedéstől. A megszabaduláshoz a nyolctagú ösvény vezet el. Ez a Négy Alapigazság. A létezés végső soron azért szenvedés, mert nincs állandósága. A létezés lényege a változás. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Mindentől el kell szakadni, végül is mindenről le kell mondani. Innét ered a kín. A születés, az öregedés, a betegség, a halál az emberi élet nagy változásai, kínjának forrásai. A szenvedés nemcsak gyötrő érzést jelent, hanem a létezés törvényének megértését. Ha nekem van is pillanatnyi örömöm, a szenvedés akkor is áthatja a világot, sok-sok emberi sorsot. A létezés utáni vágy az Én-illúzióból fakad. Az Én azért illúzió, mert minden összetett lény vagy jelenség - az ember is - csak a részek időleges összekapcsolódása idején létezik. Ha az összetevők szétomlanak, megszűnik a jelenség is, ami belőlük állt össze. Az ember összetevői: - az alak, vagyis a testi megformáltság, - az érzékelés, vagyis a világ észrevevése, - a képzetek és a hozzájuk kapcsolódó érzések, - az erkölcsi értékek és tulajdonságok, - a gondolkodás, az öntudat. Ez az öt khandó, amiből az emberi személyiség összeáll. A halállal ezek szétválnak, s ezzel megszűnik a személyiség is. Vagyis hogy nincs a személyiségnek valamilyen szilárd, örök magja, életeken és halálokon átvándorló Énje. Ha a szekeret szétszedjük kerekeire, rúdjára, tengelyére, kocsitestre, nem marad belőle semmiféle elvont szekérség, a szekér megszűnt. Ha alkatrészeiből összerakjuk, újra van szekér. Ezt azonban nagyon nehéz tudomásul venni. Melyik az igazi énünk? A csecsemőkori? A kisgyermeké? A serdülőé? Az ifjúé? Az érett emberé? Az aggastyáné? Állandóan változunk. Hol a szilárd mag? Az Én-nélküliség nemtudásából, a valóságként megélt Én-illúzióhoz való makacs ragaszkodásból, a személyes létezés folytonosságához tapadásból fakad az életvágy, a létezés iránti szomjúság. Nincsen tehát újjászületés sem? Újjászületés van, de lélekvándorlás nincsen! Akkor mi az, ami újjászületik? Buddha így felel: A halállal a gondolkodó megszűnik, de a gondolat megmarad. Az érző megszűnik, de az érzés megmarad. A cselekvő megszűnik, de a cselekvés megmarad. Mint ahogy valaki levelet ír, s egy idő után a levélíró már nincsen, de a levél megmarad. A tettek, gondolatok, érzések következményeiből és következményeképpen megint összeállhat egy új emberi lény. Az az emberi lény, aki az én tettem, gondolataim, érzéseim következtében újra világra születik, vajon én vagyok-e vagy nem? Ezt kérdezte annak idején Kutadanta is Buddhától. - Meggyújtasz egy mécsest, és fényénél dolgozol az éjszakában. Reggel eloltod. A következő este újra meggyújtod. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyulladt? - Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. - Így van ez azzal a lénnyel is, aki újra megszületik. És ha óránként, percenként oltod el a mécsest? S ha nem is oltod el, ugyanaz a láng ég-e az első órában, mint a másodikban, az első percben, mint a másodikban? Így van ez a személyiséggel, az Énnel is. Az Énhez való tapadás feloldódása, a létezés utáni szomjúság megszűnése lenne az előfeltétele, hogy az ember eloldozza magát a lét kerekéről, megszabaduljon a szenvedéstől, és belépjen a nibbánába (nirvánába). A nibbána nyilvánvalóan a személyes léttől, az újjászületések kényszerétől való felszabadulást jelenti. A hinduizmusban hasonló értelmű fogalom a móksa, ám ez a világ pozitíve létező szellemi erőivel való egyesülést jelenti mint végcélt. A nibbána fogalma ennél homályosabb, sokféle magyarázat kíséri. Bizonyos, hogy a buddhizmus mint ateista vallás nem tételez fel semmiféle pozitív istent, ám a nibbána mégsem értelmezhető egyszerűen a semminek, az ürességnek. A világnak valamilyen végső törvénye, igazsága lappang talán mögötte, fogalmilag még leginkább a Taóhoz hasonlít. A nibbánához vezető utat nyolctagú vagy nyolcrétű ösvénynek, esetleg a nemes nyolcas ösvénynek nevezik, és a buddhizmus szellemi iskolázásának az alapjait foglalja össze. A nyolctagú ösvény: A helyes megértés A helyes elhatározás A helyes beszéd A helyes cselekvés A helyes életmód A helyes törekvés A helyes koncentráció A helyes meditáció A buddhizmus szempontjából tehát ismeretes a baj (a szenvedés); ismeretes a baj oka (az életvágy); ismeretes a gyógyulás (a nibbána) és ismeretes a gyógyulás módja (a nyolctagú ösvény). Ezért is, ha még nem változtál, kezd el... ,.
Posted on: Fri, 08 Nov 2013 12:19:31 +0000