A náciktól a Nemzeti Dohányboltokig (18 éven felülieknek) A nácik rák és cigaretta elleni háborúja Más őrült mániáival együtt Hitler a dohányzást is szenvedélyesen gyűlölte. Eva Braunnak, Josef Göbbelsnek és más nikotinfüggőknek, akik egy fedél alatt éltek a Führerrel a háború utolsó napjaiban, úgy kellett kiosonniuk a rommá lőtt Berlin utcáira, ha rá akartak gyújtani. Eva Braun pedig, hogy bűnös titkát leplezze, állandóan mentaleveleket rágcsált. Sokan hajlamosak elfelejteni, különösen az Egyesült Államokban, hogy a dohányzás ellen korlátozások fél évszázados múltra tekintenek vissza. Most azonban egy történész olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek alapján elmondható, hogy nem csupán Hitler újabb rögeszméjéről van szó: a háborús Németország legalább két évtizeddel megelőzte korát a dohányzás elleni harcban, mivel tudták, hogy a szenvedély tüdőrákot okozhat. Hatalmas jelentőségű felfedezésről van szó. A háború utáni években rohamosan nőtt a dohányzók száma. Ha megfelelő tájékoztatást kaptak volna az egészségügyi kockázatokról, emberek milliói élhettek volna egészségesebb és hosszabb életet. A német orvostudomány valódi értékeit is csak mostanában ismerjük fel. Robert Mengele és társainak sátáni kísérletei német tudósok egy egész generációjának munkáját diszkreditálta évtizedekre. Sokáig általános volt a nézet, hogy a Harmadik Birodalomban dolgozó német biológusok semmi értékeset nem tettek hozzá a tudomány fejlődéséhez, hiszen mindegyikük csak az árja faj nemesítésével és más áltudományos témákkal foglalkozott. Rakétákat, azt tudtak építeni, de a betegségek gyógyításához nem értettek - ez volt a téveszme. Egy amerikai történész, a "The Nazi War on Cancer" (A nácik harca a rák ellen) című könyv szerzője, Robert Proctor rombolta le ezt a hamis mítoszt, amikor egyszerű kérdéseket tett fel: Hogyan lehet, hogy a Harmadik Birodalomban felgyülemlett tudás egyszerűen eltűnt, és miért került az amerikaiaknak és az angoloknak húsz évbe, hogy újra felfedezzék ezeket a dolgokat? Vagy lehet, hogy nem is kellett újra felfedezni; lehet, hogy végig tudtak róla? Előbb lássuk a bizonyítékokat. Az egész azon a napon kezdődött, amikor Adolf Hitler az utolsó doboz cigarettáját a Dunába dobta. Úgy vélte, a dohányzás káros a számára, vagyis káros minden német számára. A dohány volt az első dolog, amit véglegesen el akart törölni a Föld színéről. Plakátok millióit nyomtatták ki, amelyek szerint a nikotin "megmérgezi az árja fajt". Intézkedéseket hoztak, amelyek korlátozták a dohányáruk forgalmát (például nők csak nagyon nehezen juthattak cigarettához), a keleti fronton csökkentették a katonáknak járó adagot, és megtiltották a dohányzást az autókban, vonatokon és minden épületben. A dohányzás elleni harcba a Hitlerjugendet is bevonták. Ezzel egyidőben pénzt is adtak a kutatásokra. Azt már régóta gyanították, hogy a fokozott alkoholfogyasztás és dohányzás, valamint a gyomor- és tüdőrák között kapcsolat állhat fenn. Az áttörés 1939-ben következett be, amikor a kölni egyetemen egy PhD-ösztöndíjas kutató elsőként bizonyította be, hogy a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatban állnak. 1942-ben hozták létre a "Dohányzás Veszélyei Elleni Harc Intézeté"-t Jénában, amelynek Hitler 100000 márkát utalt át személyes költségvetéséből. Egy évvel később máris megérkeztek Jénából az első eredmények. Két kutató, név szerint Eberhard Schaier és Erich Schöniger statisztikai adatok elemzésével bizonyították a rák és a dohányzás közötti kapcsolatot; vizsgálataikban dohányosok és kontrollcsoport is szerepelt. Tanulmányuk - Proctor professzor szavaival "a 20. századi epidemiológia koronagyémántja" - mondta ki először, hogy a dohányosok sokkal nagyobb valószínűséggel betegszenek meg tüdőrákban. Hogy legyen némi összehasonlítási alapunk, az angol Medical Research Council azt állította magáról, hogy "ez az első olyan országos szervezet a világon, amely elismerte, hogy a dohányzás jelentős halálok lehet". Történt mindez 1957-ben. A németek nem csupán vizsgálódtak, de az eredményeket a gyakorlatban is alkalmazták. Már 1939-ben tudományos konferenciát rendeztek a dohányzás ártalmairól, mintegy 15000 résztvevővel. Ugyanebben az évben Hermann Göring megtiltotta a katonáknak, hogy felvonulásokon, az utcákon vagy őrségben dohányozzanak. Nők nem vehettek cigarettát, és az autóvezetőket is súlyosan megbüntették, ha vezetés közben dohányzáson kapták őket. A kutatás tovább folyt, vegyes sikerrel. Hitler meg volt róla győződve, hogy a dohány örökletesen rossz hatással van a nemi képességekre, de ezt a tudósok nem tudták alátámasztani, hiszen kísérleteikben a laboratóriumi patkányok inkább szexuálisan élénkebbek lettek a nikotintól. A többi biológiai kutatásokhoz hasonlóan azonban a németek dohánnyal kapcsolatos munkáját is javarészt a nácik "faji higiéniás" téveszméi uralták, és hamar zsákutcába jutottak. Nem volt ez másként a gyomorrákkal kapcsolatos kutatásokkal sem. Eredményeik egy része azonban kiállta az idő próbáját. "Ha nem lett volna háború, és ha nem lett volna torz ideológiai alapja, a jénai kutatásokat klasszikus korai epidemiológiai munkának tekinthetnénk" - jelentette ki George Davey-Smith, a Bristol University docense, aki elsőként méltatta a németek munkáját. "Sokáig alábecsültük ezeket az eredményeket." Milyen kár, hogy mindez elveszett. Vagy mégsem? Akkoriban a tudomány nyelve a német volt, tudósaik olyannyira elismertek voltak, hogy - a távolság és az előítéletek ellenére - eredményeik világszerte érdeklődést váltottak ki nyugati kollégáikból. Tanulmányaikat elismert szakmai folyóiratok közölték. Még Mengelének az auschwitzi "kísérleti embereken" végzett rettenetes tesztjei és a Buchenwaldban végzett vizsgálatok eredményei is megjelentek nyomtatásban. "Elképesztő, hogy mik jelentek meg akkoriban a szaksajtóban" - emlékezett vissza az oxfordi Paul Weindlings professzor, a nácik eugenetikai programjának kutatója. "Az angolok és az amerikaiak pedig elolvasták ezeket." Természetesen csak olvasták, nem tették magukévá. A nemzetközi tudományos közösség nem kívánt belekeveredni német kollégáik etikátlan munkájába, ezért találták ki, hogy az egész német tudóstársadalmat primitív rasszizmus irányította. "Kétségtelen, hogy sok őrült dolgozott akkoriban, de nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik valóban hasznos és előremutató munkára használták fel a kapott lehetőséget" mondta Doris Kaufmann professzor. A német történész csoportjával az elit német kutatóintézetek archívumait járja végig. Annyit máris kiderítettek, hogy a Göring projektjein dolgozó tudósok közül sokak eléggé képzettek voltak ahhoz, hogy a háború után az Egyesült Államokban kapjanak munkát. Megjelent: The Independent, London/informed.hu/betegsegek
Posted on: Sun, 21 Jul 2013 15:12:50 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015