A szenvedés szenvedélye IV. Tehát kizárólag szenvedve lehet eljutni a valóság érzékelésééig, az egó legyőzéséig? Azt hiszem, egy fontos dolgot nem tisztáztam. AZ EGÓ NEM ELLENSÉG. Hogyan is lehetne valami, ami a részed, ellenség? Az egó nem egy betegség. Csak beteges az, ahogy használod. Az egó nagyon fontos kelléke a létezésünknek. Egy kulcsfontosságú segédeszköz ahhoz, hogy ebben a világban létezni tudjunk. Kellenek az emlékeink, kellenek az elvont gondolataink, kell, hogy legyen elképzelésünk, fogalmunk a jövőről. Ezek nélkül nem tudunk működni a világunkban. Akkor most mi van??? A BAJ, HOGY ROSSZUL HASZNÁLJUK AZ ELMÉNKET! A BETEGEI VAGYUNK A HASZNÁLATÁNAK. ELMEBETEGEK! Mint azok, akik annyi ideig játszanak interneten különböző játékokat, hogy végül már az avatarjaikkal azonosítják magukat. Mi is volt a kiindulópontunk? A szenvedés valami csodálatos mechanizmus. A szenvedés az egyik legfontosabb, legjobb dolog az életünkben. A szenvedés nem más, mint a valóság fel nem ismeréséből fakadó hibás cselekvéseink következménye. Kiszolgáltatottak vagyunk a saját reflexeinknek. Az egó nem tud nem reagálni. Az a funkciója, hogy segítsen minket a tájékozódásban. Így mások könnyen manipulálnak minket. “Légy egyéniség! Vedd meg ezt a cipőt, amit 250.000 másik egyéniség is boldogan visel!”. Miközben uralni próbáljuk az életünket, megfelelni a saját, beültetett elvárásainknak, valójában marionettbábúként végezzük. Ezzel csupán az a gond, hogy a zsinórjaink szintén egy elmebeteg kezében vannak, ráadásul nem is egy, hanem sok elmebetegéében, akik egymás kezéből cibálják, így nem csoda, ha ide oda verődünk. Ha Te nem vagy öntudatodnál, senki sem vigyáz rád, mert mások sincsenek öntudatuknál. Te sem tudsz másokra vigyázni, figyelni, mert öntudatlan vagy. A szenvedés így válik pozitív erővé. Késztetésé, hogy nézd már meg, mi van! Tényleg csak a szenvedés? Persze, hogy nem. Lehet az is, hogy egyszer csak, valamiért fogékony leszel a gondolatra, hogy valami gond van. Hallasz róla, ismersz valakit, olvasol valamit, ami megfog. Megfog, mert valami olyasmiről beszél, amit te is éreztél, gondoltál már, vagy épp megpróbáltál elnyomni, szégyellted magad miatta, s lám, más is így van vele. (Mint röhögőgörcsöt kapni temetésen:) Ekkor fogod a kendőt, kitapogatod, keresed a csomót, finoman próbálod megemelni a szélét, igyekszel megismerni. Aztán valahogy leveszed. De! Nem dobod el. A részed. Néha a móka kedvéért újra felveszed, sőt szősz hozzá újabb kendőket, s cserélgeted. Azonban ez már mind a te játékod. A tudatos döntésed. Egy pillanatig sem hiszed azt, hogy te vagy a kendő. Úgy vélem, csodálatosan egyszerű és könnyű az élet. Kendőzetlenül. Kendővel. Mindenhogy. Tökéletes. Csak figyelni kell!
Posted on: Sat, 31 Aug 2013 04:20:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015