A tegnap esti István, a király engem is meglepett. Elég furcsa volt ebben a modern feldolgozásban, bőrkabátban, nyakkendőben és Trabanttal. Tulajdonképpen a lényeg nem változott a 30 éves darabhoz képest még azt mondanám, hogy a mondanivaló is hasonló volt. Viszont Alföldi sokkal drasztikusabban mutatta be István királlyá koronázásának előzményeit. Olvastam néhány kritikát. A buzizósakra hadd ne reagáljak, mert ott nem a darabbal van gond hanem a rendező személyével, akinek másik nagy baja, hogy nem a regnáló hatalom oldalára húz a szíve. Pár évvel korábban volt két Mel Gibson film, ami kiütötte sok embernél a biztosítékot, sőt az egyik az egyháznál is. Ezek voltak az Apocalypto és a Passió. Akkor azt mondták, hogy ennyire nyersen durván, már-már kegyetlenségbe torkollva, nem lehet bemutatni egy-egy kor történelmét, pedig semmi más nem történt mint a valóság megmutatása. Akkor az egyház azt mondta, hogy amit a rómaiak műveltek a filmben Jézussal, az nem igaz, az nem volt valós. Pedig emlékezzünk csak a "Szent Grál keresésére" elindított Keresztes hadjáratokra, a népirtásokra, a boszorkányüldözésekre. Ebben a műben sem történt más, mint bemutatni, hogy az egyház képes a legmesszebb elmenni azért, hogy győzzön, hogy éljen. Sokaknak nem tetszett a TEK ábrázolása a géppuskasorozat. Gondoljatok bele, hogy István akkor nem tehetett mást, mint igénybe vette kora "TEK"-ét, a páncélos zsoldos hadseregeket, akiknek a fegyverzete bőven meghaladta, a villával, kaszával jó esetben karddal felszerelt magyar nép fegyverzetét. István kénytelen volt népe nagy részét kiirtani, hogy az egyház és vele együtt Európa követelményeinek eleget tegyen, méghozzá idegen segítséggel és éveken keresztül tartó háborúskodással. Aztán az a butaság, hogy ez az István most Orbán volt az előző meg Kádár.... Szerintem semmi más, mint egy üzenetet hordozó, üzenetet küldő alkotás, amely dicső történelmünk egy olyan korszakát mutatja be, amikor a magyar ember elgondolkodik azon, hogy most büszke legyen arra az időszakra vagy szégyellje. Büszke, mert létrejött egy erős nemzet, ami sokáig Európa bástyája volt, mintaállam, erős uralkodók alatt (talán ez az Anjou-kig mondható el). Vagy pironkodjon, mert bizony ez is történelmünk azon egy darabkája, amikor magyar a magyart gyilkolta, ölte halomra, idegenek segítségével, mint a nagy lehetőségek idején a Rákóczi szabadságharcban, 1848-49-ben és 1956-ban. Viszont számomra egyértelmű pozitívum volt Feke Pál, akinek a hangja szinte megegyezett Varga Miklóséval.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 10:14:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015