A zsidók befolyása a nőkre (II.rész) Nem ez az egyetlen nekem ismert eset, ahol zsidók más asszonyok és lányok jelenlétében elégítették ki kéjvágyukat. Bármilyen furcsának is tűnik, a jelenlévők, akik végignézték ezt a szemérmetlenséget, ez ennyire megdöbbentette őket, hogy elkerülhetetlen folyamatnak tartották és hallgattak róla, ameddig különös események nem vezettek ezek fölfedezéséhez. Ahogyan egy madarat megbűvöl a kígyó nézése, úgy bénítja meg a zsidók viselkedése a gyönge nőket, és úgy vélik, hogy nem tudnak megszabadulni a rájuk szakadt átoktól. Jellemes és nemes gondolkodású nők undort éreznek a zsidók iránt és minden zsidó dolog iránt, finom ösztönnel érzik a zsidó lény undorító jellegét, ahol egy férfiszem ezt nem látja. Gyönge és hiú nők ezzel szemben akarat nélküli bábokként vannak kiszolgáltatva a héber befolyásának. Úgy tűnik, hogy a fajkeveredési viszonyoknak ebben szerepe van. a fajilag erős, tiszta ember idegenséget és ellenséget érez a zsidóban és elkerüli ezt a megrontót tudatosan vagy ösztönösen. A keverékből azonban nyilvánvalóan hiányoznak a finom ösztönök, és ezért ellenállás nélkül lesz a csábító áldozata. Így, ha akarjuk, akár magasabb értelmet is láthatunk ezekben a jelenségekben. Olyan, mintha a zsidót azért küldték volna az emberek közé, hogy mindenkit , akinek gyönge az életösztöne, tehát minden degeneráltat és kis értékűt gyöngíteni és megsemmisíteni segítsen. Ez a magyarázat vigasztaló lenne, ha nem éppen a kifejezetten germán nőtípusok lennének a zsidók csábításának tárgyai és ha nem lennének gyakran zsákmányaikká. Ahogy a zsidó minden tekintetben a germán embertípus kifejezett ellenpólusa, így ebből a szempontból is, és éppen a két faj nemi ellentéte a legveszélyesebb és legzavaróbb. A germán és zsidó faj állandó együttélése az elsőnek minden esetre nehéz próbatétel és föltétlenül a germán erkölcs és faj tönkremenéséhez vezet. * A zsidó nőcsábász csábítási eszközeihez tartozik, ha másképp nem érné el célját, az eljegyzés is. Hihetetlen, hogy hogyan hat a jegygyűrű együgyű, ártatlan asszonylelkekre. Hogy mennyire hatásos ez az eszköz, azt a csapda állítója nagyon jól tudja. Egy sziléziai kisváros szállodájának kávézójában hallgattam ezt a beszélgetést az asztalnál, ahol ültem, melyet két üzleti utazó, akik egyike zsidó volt, folytatott a szomszéd asztalnál. A zsidó megkérdezte: Hol száll meg Görlitzben? A kérdezett megnevezett egy szállodát. Aha mondta a zsidó, Azt ismerem. Én is eltöltöttem ott egy kellemes éjszakát. Hogyan történt? A Breslauba való úton megismertem egy csinos lányt. Nagyon fiatal volt. Mindannyian egy kocsiban ültünk; megbízott bennem, és végül eljegyeztem magam vele. Eljegyezte? kérdezte a másik meglepve. Nos, ahogy ezt nevezik. Mindig van a mellényzsebemben egy pár olcsó gyűrű. Tudja, egy ilyen gyűrűért a lányok mindenre kaphatók, és így este velem jött a szállóba. Na és mi lett később a dologból? Istenem, másnap továbbutaztam, ő is. Soha nem láttam többet... Kár, mert kedves gyermek volt!.. A zsidó gyorsan ígér házasságot is, ha ez segíti abban, hogy célját elérje; tudja, hogy számára veszélytelen a dolog. Ahogy meg akar a lánytól szabadulni, kijelenti, hogy ő zsidó, és látszólag mély fájdalommal közli, hogy egész rokonsága mélyen ellenzi, hogy keresztény nőt vegyen el; és amellett valószínű, hogy a lány rokonai sem lelkesednek azért, hogy a lány zsidóval házasodjon össze, a mélyen boldogtalant játssza és úgy válik el a megcsalt nőtől, hogy életében ez volt az egyetlen igaz szerelem, melyet soha nem fog elfelejteni - hogy másnap egy másikkal kezdje el ugyanezt a játékot. A német lányok többnyire elég naivak és könnyen hívők ahhoz, hogy mindent készpénznek vegyenek, sokszor megvédik a csalót vádak ellen és kellemes emlékként emlékeznek rá vissza később is. A fenti fajta esetek vázolásához a német társadalmi lapok a következőt jegyzeték meg: Van a világon egyáltalán olyan botrányper, ahol zsidók ne lennének közvetlenül vagy közvetve az ügy részesei, mint csábítók, selyemfiúk vagy apacsok, pénzadók vagy másféle szerepben? Bárhol is történik a dolog, a zsidókat a legpimaszabb csábítókként látjuk, akiknek semmilyen erény, szépség vagy becsület nem szent, ha vágyaik kielégítéséről van szó. Azt hisszük, hogy nemcsak érzékeik hajtják őket, hanem ördögi kárörömet éreznek, amikor az erényes nőiességet aláássák, és azokat szentségtelenítik meg, akik a német férfiaknak a legtiszteletreméltóbb feleségeivé kellene hogy váljanak. Mivel természetétől fogva szégyentelen, azt használja föl saját javára, hogy a vágy vágyat ébreszt, különösen ha azt - mindenféle szégyen nélkül - nyíltan kimutatják. A nemi életnél az állat az állatra hivatkozik, és éppen a legalacsonyabb állati természet ereje a legnagyobb. Így nem meglepő, hogy egy minden szemérem nélkül kimutatott állati vágy egy gyönge és érzékeny személyre ellenállhatatlan befolyással van. És még egy pszichológiai szempontot kell figyelembe vennünk: olyan teljes szégyentelenség, melyet nyilvánosan mutogatnak, másokban is szégyentelenséget ébreszt, elaltatja mások szégyenérzését. Tény, hogy általában egy zsidó előtt bárkinek kevesebb a szégyenérzete, mint bármely más ember előtt. Miért fordul a paraszt, a kézműves, sőt a birtokos, a tiszt és a miniszter is, ha pénzgondjai vannak inkább a zsidóhoz, mint egy barátjához, a bankhoz vagy egy kölcsönpénztárhoz? A zsidók előtt nem kell szégyenkeznie! - ez sokszor hallott mondás és sok rejtély megoldása. A zsidókkal tényleg olyan dolgokat is el lehet intézni, amit más embereknek soha nem mondana el; nem szégyelli magát az ember előtte, mert ő maga is szégyentelen. Erre lehet a zsidók rendkívüli megvesztegetési tehetségét is visszavezetni. Erkölcsi nihilizmus, minden magasabb mérce tagadása a pénzen és élvezeteken kívül, ez a zsidókban olyan megrendíthetetlen bizonyossággal lép föl, hogy ő - legalábbis ideiglenesen - másokat is lehúz a saját szintjére. Ebben rejlik a zsidók hatalmas korrumpáló hatalma, a nőkkel szemben is. A zsidó közelében más érzés nincs, mint élvezetvágy és nyereségvágy. Különleges erő kell ehhez? Semmiképpen sem! Ahol a legnyersebb és legalacsonyabb ösztönök gátlástalanul felszínre jutnak, ott a finomabb és magasabb rendű dolgok háttérbe szorulnak. A jobb győzelméről és az erők szabad játékáról elterjesztett tévtanokat lépésről lépésre megcáfolják a tények. A zsidóknak az is előnyére szolgál, hogy az Isten népének különlegességéről és felsőbbrendűségéről szóló babonát már kisgyerekkortól belénk verik, és éppen a nők ragaszkodnak jobban a babonákhoz, mint a józan férfiúi értelem. Ehhez járul hozzá, hogy a férfiideál asszonyaink elképzelésében meg van hamisítva. A színpadon a szeretőt többnyire zsidó ifjú játssza; elzsidósodott regényírásunkban a történet hőse szinte mindig zsidó, míg a gyönge elméjű, a becsapott, az önfeledt ideálok keresőjének szerepét többnyire német kapja. Nem csoda, ha a fiatal lányok félrevezetett ízlése és megzavart fantáziája minden egyenes növésű fekete fürtű zsidó fiatalemberben regényhőst vél megpillantani, és annak megjelenése elbűvöli őt. Az általános német hibás gondolkozás, amely minden nem németet és idegent csodál, segít ebben. Valóban, évtizedek óta a szépirodalomban, a női- és divat lapokban keleties kultusz uralkodik. De nemcsak a német nők becsülete és erkölcsi tisztasága a játék tétje; ugyanígy egészségük is veszélyben van. Hogy a zsidók sajátságos természete a női testet túlzott mértékben kifárasztja, vagy azok a fiziológiai körülmények, melyek a körülmetéléssel kapcsolatosak, játszanak itt szerepet, nem biztos, de tény az, hogy azok a nők, akiknek zsidókkal volt dolguk, sokszor női betegségeket kapnak és gyermektelenekké válnak. Sőt, egyszerűen azt lehet mondani: Azok a nők, akiknek zsidókkal volt nemi viszonyuk, elvesztek fajuk számára. Ha ma a születések számának csökkenését kutatjuk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy tekintetbe vegyük a faji idegen befolyását, akik a nőket nemcsak erkölcsileg, de lelkileg is tönkreteszik, és azonkívül a fogamzásgátló módszerek egyre nagyobb elterjedése egyre jobban veszélyezteti a közösséget. Emellett szól, hogy a zsidó faj a nemi betegségek fő terjesztője a népek között. A zsidó akkor sem áll meg kéjvágyának való hódolásában, ha fertőző betegségben szenved. Ismerjük fiatal zsidók mondásait, akiknek ördögi örömük van abban, hogy betegségül ellenére egy - talán egész ártatlan - lányt elcsábítanak és megfertőznek. Ilyen cinizmusnak egy szörnyű esetét tárgyalták 1904-ben Münchenben egy perben. A müncheni esküdttörvényszék előtt megjelent a házas kereskedő Julius Klippstein, egy részletfizetési vállalat vezetője, leányvállalata a Jacob Weg vállalatnak. Hamis eskü és hamis esküre való felbujtás miatt állt a törvényszék előtt. Egy postásfeleséget, aki üzlete vevője volt, arra akarta rábírni, hogy eskü alatt tagadja le, hogy üzletében vele erkölcstelen viszonya volt. ő maga tagadta a tényeket. A postásfeleség azonban végül - a megígért pénzajándékok ellenére - bevallotta a dolgot. A Klippstein elleni vizsgálat eredménye az volt, hogy annak üzletében napirenden volt, hogy női vevőknek erkölcstelen ajánlatokat tett. Az államügyész 35 lányt és asszonyt nyomozott ki, akiknek Klippstein ajánlatot tett. Mind megjelent a perben tanúként. Vallomásaik rémületes képet adtak: egyes esetekben a támadás a megerőszakolás határát súrolta. Néhány nőnek, akik ellenálltak közeledésének, Kippstein elárvereztette a dolgait. Csak mikor engedtek neki, akkor állította le a végrehajtást és adott nekik hosszabb fizetési határidőt. Többnyire munkások és szegény parasztok lányairól és feleségéről volt szó. Klippstein kicsapongó élete miatt undorító betegségben szenvedett, melyet áldozatai is megkaptak. Felesége is megbetegedett miatta és súlyos operációt kellet emiatt kiállnia; ugyanez volt a szakácsnő betegsége is, akivel szintén viszonya volt, és 17 éves fia is, akinek apja volt a mintaképe. Klippsteint 1 1/2 (!) évi börtönre ítélték. A szociáldemokrata Münchner Post, a kevés lapok egyike, amelyik ezt a hallatlan történetet a közönség figyelmeztetésére nyilvánosságra hozta, még ezt is közölte: Az esküdtek tárgyalása alatt a vádlott cellájában szorgalmasan héber imákat mondott el. Különféle válóperek a per további következményei. A német kereskedő-őr ezt jelentette a vádlott személyiségéről: Julius Klippstein már régi tartózkodási helyén, Gießenben is nemi erőszak ügye miatt volt előzetes letartóztatásban, de itt szabadon engedték. Münchenbe áttelepülve alig volt egy éve üzlete tulajdonosa, amikor egy megállapodással hitelezőit 25 ezer márkával megkönnyítette és újra kicsapongó életbe kezdett, melyek nagyságrendje leírhatatlan volt. Legyen kedves hozzám mondta női alkalmazottainak, akkor jó dolga lesz. Máskülönben pokollá fogom tenni életét. Egy alkalmazottja, aki támadásait energikusan visszautasította, és akit ezért Klippstein nagyon leszidott, az üzlet könyvelőjének panaszkodott a dologról, aki Klippstein arcába mondta a tárgyalásom, hogy a börtönben lenne a helye. A Hammer akkor ezt jegyezte meg az üggyel kapcsolatban: hibás prűdség lenne, ha elutasítanák az ilyen esetek nyilvánosságra hozását. Itt a sötétben bujkáló veszélyről van szó, amelynek hatása beláthatatlan. Aki szereti népét, annak ki kell nyitnia annak szemét az ilyen szörnyűségek előtt. Ezekről a hallatlan dolgokról a nagy sajtó nem tett említést sem - az a része sem, mely különben magát a népek jogainak és erkölcsének különleges védelmezőjeként adja ki, és különben minden kicsiségből nagy ügyet csinál. A közönségben sajátos zavar van az erkölcsi fogalmak terén. Ha néhány frissen bevonult katonának durva szavakat mondanak, és egy különösen engedetlen közülük egy pofont kap, erről minden lap hosszan ír, és így a közvélemény is hetekig tárgyalja a dolgot, a Reichstag (=birodalmi gyűlés) egész üléseket tölt az ilyen események vizsgálatával. Itt azonban, ahol a legaljasabb bűnözés folyt, és számos asszony élete és becsülete szenvedett kárt, mindenki csak hallgat a dologról. Miért nem szólalt meg Bebel úr, aki könyvében A nő-ben olyan szívesen játssza az erkölcscsőszt, hogy kinyilvánítsa erkölcsi megdöbbenését? Itt nem többnyire kis parasztok és munkások lányai voltak az áldozatok? A mély árok, melyet a zsidókat erkölcsi írásaikban és különösen a nők értékelését illetően a becsületes népektől elválasztja, mutatja a regényíróként ismert Dr. Arthur Landsberger a Reigen c. újságban 1924-ben igazi zsidó szemtelenséggel a következőképpen: Gyanútlanul odaülök, olyan szó, mely az álszent burzsoáziát meg fog döbbenteni, hogy ugyanis a kokotthoz mint a teremtés legtökéletesebb asszonyához szólok. Természetesen aki az anyát az emlősállattal mellén tartja idillnek, aki a pelenkák szagára érzéketlen, annak az az anya tűnik a legértékesebbnek, akinek a legtöbb gyereke van. Érdekes, hogy ezeket a kultúrember számára állati tevékenységeket éppen a nőknél olyan magasra értékelik. Hibás lenne, ha valaki egy héberrel erről akarna beszélni, és őt ki akarná tanítani; neki egyszerűen egy érzékszerve hiányzik az erkölcsi dolgokhoz; a verecundia, ahogy ezt már Schopenhauer megállapította. Már megszoktuk, hogy a zsidók minden bűnöző és erkölcsileg alacsonyrendű dolgait fölmagasztalva lássuk; és nem fog meglepni, ha egy elmés zsidó legközelebb azt fogja nyilatkozni, hogy a rablógyilkosok, a falra mászó betörők és a szélhámosok sokkal érdekesebb és ezért értékesebb embertípusok, mint a becsületes ember, aki hűen dolgozik hivatásában, és azon fáradozik, hogy állampolgárként lelkiismeretesen eleget tegyen kötelességeinek. Egy olyan törzstől, akinek származása a kultúrnépek kidobottjaira vezethető vissza, nem várható el más, mint az, hogy az erkölcsi és jogi fogalmak fejreállításával saját utolsó voltát nemességre akarja hamisítani. Emellett a zsidók nem veszik maguk komolyan az ilyen fogalomeltolást. Saját fajuk szempontjából egész másképp cselekednek. A jámbor zsidó kötelessége, hogy gyerekei legyenek, lehetőleg sok gyerek. Így írja elő a Talmud! A saját családjában tehát nem zavar a pelenkák szaga, csak a goj-állatoknál olyan gyűlöletes az számára. Aki képes arra, hogy világosan lásson, az föl fogja ismerni, hogy a Landsbergeri mondás nem más, mint jól kiszámított ocsmányság, hogy meghamisítsa az erkölcsi fogalmakat; nagyon begyakorolt csaló játék egy naiv népnél, melyet minden zsidó szellemi játékos szívesen utána mond - új példája annak, hogy mennyire ért a zsidó ahhoz, hogy tervszerűen összezavarja és aláássa a nem zsidó népek életét a fogalmak eltolásával. Az ilyen szellemű emberek leprásak, akiket nem szabad tovább tűrnünk magunk között; mert a lelki lepra is ragályos. A zsidó nagyon jól tudja, hogy a nő tiszteletlen kezelésével szó szerint a nemzet éltető talaját ássa alá. Ha más ezerféle zsidó hiányosság még elviselhetőnek is tűnik: ez egymaga arra hív föl minden olyan népet, melyben még él a becsület és tisztesség fogalma, hogy követelje ezeknek a leprás idegeneknek a kiutasítását. Vagy csak azért akarjuk leányainkat fölnevelni, hogy a becsület nélküli idegen kurvája legyen? Egy nép, amely nem tudja asszonyai becsületét és tisztaságát megvédeni, amely hagyja, hogy ezeket büntetlenül a sárba tiporják - az a nép lemondott önmagáról. Azt az ellenvetést fogják fölhozni, hogy a nem zsidók között is vannak szégyentelenek, akik hasonlóképpen működnek. Biztos- e de egy kivétellel: a németek között a lelkiismeretlen kéjenc mindig a kivétel, a zsidók között pedig szinte a szabály. Gondoljuk meg, hogy Németországban száz németre esik egy zsidó. Ha a németek ugyanolyan mértékben lennének bűnösek mint a héberek, akkor minden zsidó bűnre száz német bűnnek kellene esni. Nehéz lenne minden zsidó bűnre száz hasonló német bűnt fölsorolni. A gyakran hallott mondásban: Pont annyi német gazember van, mint zsidó benne van annak elismerése, hogy a zsidók sokkal erősebben terheltek, mint számuk a népességben megindokolná. Emellett egy erkölcsileg hiányos németet általában megvetnek, de ez nem igaz a zsidóknál. Ellenkezőleg: ismeretes, hogy a zsidók köreikben nyilvánosan dicsekednek gazemberségeikkel és a többiek dicsérik őket ezek miatt. Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van. A zsidók befolyása a nőkre A nőknek nagy befolyása van a kiskereskedelemre. Hiszen főleg ők azok, akik a család részére bevásárolnak; kezükön át folyik a férfi jövedelmének nagy része vissza az üzleti életbe, és ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hol vásárolnak a nők. Megfigyelhető tény, hogy a lányok és asszonyok előnyben részesítik a zsidó üzleteket. Erre egy magyarázat a zsidó áruk látszólagos olcsósága lehet. A nők - olyanok is, akiknek nem erős oldaluk a takarékosság - sajátságos örömet látszanak találni abban, ha egy tárgyat olcsóbban vettek meg, mint annak szokásos ára - akkor is, ha csak a vevő képzelte be magának ezt az olcsóságot. Ezt nyilvánvalóan saját okosságuk javára írják - néha még dicsőségnek is veszik, mit személyiségük szeretetreméltóságának bizonyítékát. Ezért az a kereskedő, aki a nő beképzelt szimatának és ravaszságának elébe jön, amennyiben áruját előre megfontolt rendetlenségben kínálja nekik turkálásra, jobb üzletet fog csinálni, mint a rendes konkurens.
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 11:31:20 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015