A zsidók befolyása a nőkre (IV.rész) A Talmud rabbinikai tanai nem engedik meg a zsidó feleségnek azt, hogy férje viszonya miatt nemzsidó nőkkel, még ha azok házasok is, tiltakozzon. Emellett szól az a körülmény, hogy a nemzsidó házasság a rabbinikai fölfogás szerint nem számít házasságnak, hanem csak azonos állatok együttélésének tekintendő. Hiszen a talmudi tanok szerint a nem zsidók nem emberek, hanem csak emberformájú állatok. Ez a fölfogás magyaráz meg sok, máskülönben rejtélyes zsidó nézetet. Az állatnak nincsenek erkölcsi jogai, és ezért nem ismer a rabbinizmus erkölcsi kötelességeket nem zsidókkal szemben. Egy szép nem zsidó nő a zsidó szemében ezek szerint nem más, mint egy szép állat, és ezért a zsidó azt tehet vele, amit akar. Nem kell, hogy lelkiismeret furdalása legyen amiatt, hogy az erkölcsileg lesüllyed. <br/> <br/> Egyes jobb indulatú héberek hangjukat hallatták, akik fajtársaik szégyenletes viselkedését nem zsidó nőkkel szemben nyíltan beismerték és nem értettek vele egyet. Így Conrad Alberti (Sittenfeld) az M. G. Conrad Társaság 1889, 2 számában ezt írta, miután előzőleg a zsidó intoleranciáról beszélt nem zsidókkal szemben: Kivételt képez a nemi érintkezés, különösen a gazdag zsidófiúk viselkedése szegény lányokkal, például varrónőkkel szemben. Olyan hihetetlen fokú cinikus durvaság fokát éri el, amilyenre keresztény fiatalemberek soha nem süllyednének. Ezek nőkkel szemben mindig megőriznek egyfajta szégyenérzetet, amely a mi tőzsdén dolgozó ifjainkból teljesen hiányzik.<br/> <br/> Hogy ez a becsületes vallomás tényeken nyugszik, arról lányok ezrei, akiket évente zsidó üzletekben és családokban megszégyenítenek, tudnának megrázó tanúvallomást tenni. Biztosan igaz az a megjegyzés, hogy nem zsidó munkaadók vagy főnökök esetében is előfordul ilyesmi; de minden hasonló esetben a két fél között jellemző különbség van. Ha a szolgáló panaszkodik a háziasszonynál, hogy az úr, vagy a fiatalúr tolakodó módon viselkedik vele szemben, egy német háziasszony az esetek 99 százalékában kellemetlen órákat fog szerezni férfi lakótársainak, a szobalányt pedig egy kevésbé veszélyessel fogja kicserélni. Más a helyzet a zsidó háziasszony és anya esetében. Ahogyan ez felnövekvő fiával szemben is toleráns, éppen úgy nemcsak el fogja tűrni férje gyöngéit, hanem annak és saját érdekében, Sára példáját követve, azt fogja a cselédnek tanácsolni, hogy teljesítse a tolakodó családtag kívánságát.<br/> <br/> Egy esetből ismerem a szavakat, melyekkel egy gazdag zsidó asszony zsidó szobalányának panaszait kezelte, miután az panaszkodott neki, hogy ura tolakodó módon viselkedik vele szemben. Szinte részvétteljesen mosolyogva és egyfajta anyai jóindulattal ezt mondta a háziasszony: Milyen ostoba gyerek maga! Ön csinos és fiatal; ha máshová megy, ott is lesznek férfiak, és ezek újra tolakodóak lesznek önnel szemben. És ha onnan is elmegy, máshol is ugyanez lesz a helyzet. A férfiak ilyenek; egy csinos fiatal lánnyal szemben mindig tolakodóak; és végül valahol mégis föl fogja adni tartózkodását. - Legyen esze, maradjon itt, férjem gazdag és jól meg fogja önt fizetni! / Berlinben a beavatott körök tudják, hogy sok közvetítőnő külön összeg ellenében a csinos falusi lányokat kizárólag zsidó házakba közvetíti ki. /<br/> <br/> Az említett esetben a szobalány elég erős jellemű volt ahhoz, hogy rögtön elmenjen, de milyen kevesen lesznek képesek arra, hogy ilyen rafinált csábításnak ellenálljanak? A zsidók áldozatai lesznek és utána hallgatnak szégyenükről. Mivel emellett a zsidó elég okos ahhoz, hogy jó fizetéssel és kis ajándékokkal legyezze a lány hiúságát, az így elesetteknek még csak le sem kell magukat győzni ahhoz, hogy elismerően és dicsérően nyilatkozzanak zsidó uraságaikról.<br/> <br/> A zsidó feleség viselkedése úgy magyarázható, hogy a zsidó nő nagyon jól tudja, hogy kéjsóvár férje nem elégszik meg feleségével folytatott viszonyával. Tehát házon kívül keres lehetőségeket. De ez többnyire drága és veszélyes vállalkozás - akár csak egészségügyi szempontból is nézve. Az okos és takarékos zsidó nő tehát ezt mondja: egy egészséges szobalány otthon, akit kicsit jobban fizetünk, mint máshol és néha egy kis ajándék, ez a legolcsóbb megoldás a férj mulatási igényének kielégítésére; és így nem fertőzheti meg magát. Fönt már utaltunk arra, hogy a zsidók személyisége rejtélyesen hat a bizonyos nőkre, amit szuggesztív, akaratbénító hatásnak nevezhetünk, amikor az 1980-as években a német társadalmi lapok erről a témáról írtak, polgárok mindenfelől jelentéseket küldtek olyan eseményekről és megfigyelésekről, melyek igazolták ennek a befolyásnak a létét. A háttérben olyan erők jelentek meg, melyeket a legtalálóbban démoninak lehet nevezni, az érzékiség természetellenes fölkorbácsolása, melyek az áldozat minden értelmét elrabolták. Az elvarázsolás megmagyarázhatatlan dolgokkal, mellyel általában nőket gyanúsítanak, itt fordítva látszik működni. Az említett közlések között voltak az alábbiak, melyek különösen jellemzőnek nevezhetők. Egy hölgy a következő megfigyeléseket vázolja: Egy elég rosszul öltözött zsidó találkozott egy polgári nővel. Ránéz, a nő állva marad, mint akinek gyökeret vert a lába és utána megy. Hasonló történt az utcán, ahol egy vörös hajú ruhakereskedő zsidó állt üzlete előtt. Egy fiatal lány, aki éppen kinőtt a bakfiskorból megy arra, a zsidó ránézi, vagy valamit súg neki; a lány találva érzi magát, megáll a következő kirakat előtt és állandóan a zsidóra néz. Kis idő után követi a zsidót a boltba. Egy fiatal kereskedőfeleséghez, aki éppen megözvegyült, egy zsidó jött, valószínűleg üzleti ügyben. Még aznap este beengedte lakásába és éjjel is magánál tartotta. ő tanult nő volt jó családból, a zsidó pedig idős ember, nem különösebben finom ember. A hölgy tovább sorolja: föltevődik a kérdés: itt talán talmudi titkos művészetek dolgoznak? Néhány zsidó állítólag képes arra, hogy egy nőt egy pillanattal megremegtet, mintha azt elektromos ütés érte volna. Egy hölgy, akinek zsidóval volt viszonya, miután magához tért, elmondta családjának: Amikor először beszéltem azzal az emberrel, és az áthatóan rám nézett mélyen sötét szemeivel, pillantása a velőmbe hatolt, és attól a pillanattól kezdve ellenállhatatlanul magához vonzott, álmaimban is megjelent, stb... Ki fejti meg ezt a rejtvényt? Egy pillantás-e az (talán az, amit az olaszok jettaturának neveznek), vagy talán a talmudi rendkívüli bölcsesség és élettapasztalat titkos váltakozó kapcsolatokat ismer, bizonyos vonzóerőket? Vagy itt is a zsidó energia hat, amellyel a zsidók a női lelket képesek uralni? Valóban, az ilyen esetekkel tudatlanul állunk szemben, melyeket sürgősen át kell világítanunk. A számos lány és asszony közül, akiket zsidók elcsábítottak, a nagy többség azt mondja, hogy mintha egy tudat alatti démoni erő hajtotta volna őket a zsidóhoz. Kétségtelen, hogy bizonyos héberek hipnotikus erőket használnak, hogy az asszonyok fölött hatalmuk legyen. 1913 július 13-án jelentették Triesztből: Sikerült egy bizonyos Ziffert letartóztatni, aki egy tizenkilenc éves nemes lányt, egy nagy szappangyáros lányát elszöktette, miután hipnotizálta. Ziffer állítólag két évvel ezelőtt egy boroszlói cukorgyáros feleségét szöktette meg hasonló módon. Továbbá 1913 július 20-án ez volt a berlini lapokban olvasható: egy fiatal lány tragikus sorsa, akit egy házasságszédelgő kifosztott, és erre a teljes megtakarított pénze ráment, és aki e miatti kétségbeesésében öngyilkos lett, a tárgyaláson került szóba, amelyet tegnap tartottak a második berlini országos törvényszéken. A szeretőt, Ziffert elővezették a vizsgálati fogságból, hogy az számot adjon erről a csalási esetről. A vádlott az előző év áprilisában ismerkedett meg a hajadon Johanna Simonnal, aki néhány napja jött szülővárosából Berlinbe, hogy itt állásba lépjen. ő mérnökként mutatkozott be a lánynak, és rövid ismeretség után megígérte neki, hogy Délamerikában feleségül veszi, és emellett a legfényesebb színeket festett előtte arról a nagyszerű életről, melyet ott élni fognak. Mivel a mélyen katolikus lány egyszer elmondta neki, hogy nem házasodik meg más hitűvel, a vádlott, aki zsidó, katolikusnak mondta magát, és áltatásában addig ment, hogy mindig, ha a lánnyal egy templom előtt ment el, levette kalapját. Mindenféle hamis mesékkel sikerült neki a lány egész megtakarított pénzét elszedni. Miután végül kicsavarta a lányt, és testileg is tönkretette, ledobta álarcát, brutális és durva lett. Miután a becsapott lány följelentette, kiderült, hogy a vádlott már egy másik nőt is hasonló módon kizsigerelt. Az esküdtszék a vádlottat aljas jelleme miatt tíz hónapi börtönre ítélte. Másnap a lány, aki időközben Hamburgba költözött, elrontott élete miatti kétségbeesésében öngyilkos lett. A vádlott a föllebbezési bíróság előtt még olyan pimasz volt, hogy azt állította, a lány az ő elítélése miatti bánatában lett öngyilkos. A büntető törvényszék tényleg csökkentette a büntetést, és az ítéletből hat hónap és két hét börtön lett. Ez egy példák ezreiből. A sötét középkorban az ilyen esetek ismétlődésének megelőzésére fölakasztotta az ilyen bűnözőket. Mint a Ziffer esetben, hipnotikus erőt kell föltételeznünk, amikor látjuk, hogy még öreg és csúnya zsidók is képesek arra, hogy fiatal nőket magukhoz ragadjanak. Erről sokat mesélhetnének a kis szobák az üzletek mögött, melyekbe zsidó kereskedők olyan órákban, mikor kicsi az üzlet, csinos női vevőket hívnak be többnyire azzal az ürüggyel, hogy valami szépet akarnak nekik mutatni. A női kíváncsiság többnyire nem tud ellenállni az ilyen kísértéseknek, és a zsidó ott képes olyan helyzeteket előállítani - például azzal, hogy fölpróbáltat egy ruhát - hogy a női gyöngeség mindenre képes lesz. Egy tisztességes asszony, akit szintén a hátsó szobába csábítottak, megnézett ott pár szép mintát, és röviddel rá furcsa zajt hallott- és amikor megfordult, a zsidó kereskedő anyaszült meztelenül állt előtte. Egy rémült kiáltással menekült ki onnan. Akkor is, ha nem akarunk a hipnotikus befolyásnak hinni, a nők gyöngeségét a zsidókkal szemben más logikus tényekkel is meg lehet indokolni. Már saját régi írásaikban, az Ótestamentumban és a Talmudban is az izraeliták magukat kéjes és szórakozni vágyó népnek mutatják be, amely érzéki értelemben a legvadabb kihágásokra volt hajlamos. A kéjsóvárság és vágy a zsidónak már az arcára is rá van írva, és ennek hatása van a másik nem gyönge tagjaira. Mindenekelőtt a szeméremérzés teljes hiánya teszi a zsidót olyan veszélyessé és könnyíti meg játékát. Hogy mennyire nincs a zsidónak nemi szégyenérzete, azt többszörösen bizonyítják a rabbinikai írások, melyek minden szégyenérzés nélkül számolnak be a legintimebb dolgokról, mindig olyan hangon, mintha ártatlan, magától értetődő dolgokról lenne szó. Egy különösen förtelmes esetet mesél el Berakhot könyvének 61a oldala: Kohana fiatal éveiben a bölcs Rab rabbi tanítványa, amikor egy nap észrevette, hogy mestere egy fiatal idegen lánnyal akart együtt lenni, elrejtőzött az ágy alatt. A rabbi lefeküdt a lánnyal, csevegett és viccelődött vele. Amikor a lány a fájdalomtól fölkiáltott, Kohana kiszólt az ágy alól, és talmudi szóhasználatot használt: Úgy tűnik, hogy Abba szája még nem kóstolt ételt. Ezzel arra akart utalni, hogy a lány szűz. A rabbi ezt felelte: Itt vagy, Kohana? Gyere ki, az nem illik De Kohana ezt válaszolta: Ez csak tanulás, mester, mindenütt szeretnék tőled tanulni. A hébert nem befolyásolják erkölcsi kételyek, vágyát nyíltan mutatja ki, és ezzel vált ki a másik nemben hasonló érzéseket. A nő természete alkalmazkodó; öntudatlanul és tudat alatt fölveszi annak a férfinak a gondolkozásmódját és érzésvilágát, akivel közeli kapcsolatban áll és akit szimpatikusnak tart. A nemes gondolkozású férfi mellett a nő is megtartja belső nemességét és magasságát; de éppen olyan nagy a veszély, hogy az alacsonyrendű kéjenc mellett annak színvonalára süllyed. A zsidónak különös tehetsége van arra, hogy a nemi dolgokról mint teljesen ártatlan és magától értetődő dolgokról beszéljen, és így altatja el a női szeméremérzetet. A zsidók közelében a női szégyenérzés a legkisebb fokra zuhan; azt is lehet mondani, hogy a zsidó a nőt kurvává teszi. Mivel ő a nőt csak mint kéje tárgyának tekinti, így a nő sem érzi magát másnak, és annak hivatkozását állati ösztöneire nem tekinti szégyenletesnek, legalábbis messze nem annyira, mint más férfiakkal szemben. Az 1882-ben elhunyt lipcsei fizikaprofesszor, J.K.F. Zöllner egy kis írásban jegyezte föl a zsidó szélhámos Glattstern csínyeit, melyek ebbe a fejezetbe illenek. Glattsternnek, egy szegény lengyel-zsidó diáknak, aki amellett félig vak volt, sikerült bejutni a jobb lipcsei családokba, és azok lányaival legközelebbi ismeretségbe kerülni. Megvakulásának okáról a következő tudódott ki: Zürichben tanult, és ott udvarolt egy jó családból való lánynak. Mert az őt következetesen elutasította, egy nap egy magányos utcán útjába állt, és azzal fenyegetőzött, hogy szeme előtt lövi le magát, ha nem hallgatja meg. Mert a lány nem hajlott kérésére, egy vaktölténnyel töltött pisztolyt húzott ki zsebéből és homlokára lőtt. A buta zsidó nem tudta, hogy egy lövés lőporgázai hosszú tűzcsóvát vonnak maguk után, így elégette az egyik szemét. Ez nem tartotta vissza attól, hogy Lipcsében folytassa pimasz nőcsábászatát. Mindenütt gazdag emberként lépett föl és ehhez a pénzt egyrészt szabadalmi csalásokkal szerezte, másrészt azzal, hogy állítólagos jótékonysági célokra gyűjtött, és a gyűjtés eredményét megtartotta magának. Itt azzal operált, hogy elsőként helyezett egy nagy értékű bankjegyet a tányérra és ezzel a többieket szintén nagy értékű adományok adására ösztönözte, amit aztán elsikkasztott. Amikor a lipcsei bíróság nyolc évi börtönre ítélte, néhány gazdag család lánya terhes volt tőle. Valószínűleg befolyásos támogatói voltak, mert 2 1/2 év után kegyelmet kapott! Ennek a kicsapongó gazembernek a különös csínyei közé tartozott a következő: egy szegény asszonynak, akinek férje ezzel egy időben az ő magántitkára volt, pénzt adott, hogy az mosodát és fehérnemű varrodát nyithasson. Legfőképpen azonban kötelezte az asszonyt, hogy mindig egy bizonyos számú fiatal varrólányt és tanulólányt tartson, akik egy kis hátsó szobában dolgoztak, ahol a fény felülről jött. Glattstern különféle órákban megjelent itt, a tulajdonosnőt valamilyen ürüggyel elküldte, és egy lánnyal a díványra feküdt - a többiek jelenlétében. Miután ezt a szomszéd ház lakói a lichthofon át többször megfigyelték, végül följelentették és a rendőrség jelent meg a helységben. Nem ez az egyetlen nekem ismert eset, ahol zsidók más asszonyok és lányok jelenlétében elégítették ki kéjvágyukat. Bármilyen furcsának is tűnik, a jelenlévők, akik végignézték ezt a szemérmetlenséget, ez ennyire megdöbbentette őket, hogy elkerülhetetlen folyamatnak tartották és hallgattak róla, ameddig különös események nem vezettek ezek fölfedezéséhez. Ahogyan egy madarat megbűvöl a kígyó nézése, úgy bénítja meg a zsidók viselkedése a gyönge nőket, és úgy vélik, hogy nem tudnak megszabadulni a rájuk szakadt átoktól. Jellemes és nemes gondolkodású nők undort éreznek a zsidók iránt és minden zsidó dolog iránt, finom ösztönnel érzik a zsidó lény undorító jellegét, ahol egy férfiszem ezt nem látja. Gyönge és hiú nők ezzel szemben akarat nélküli bábokként vannak kiszolgáltatva a héber befolyásának. Úgy tűnik, hogy a fajkeveredési viszonyoknak ebben szerepe van. a fajilag erős, tiszta ember idegenséget és ellenséget érez a zsidóban és elkerüli ezt a megrontót tudatosan vagy ösztönösen. A keverékből azonban nyilvánvalóan hiányoznak a finom ösztönök, és ezért ellenállás nélkül lesz a csábító áldozata. Így, ha akarjuk, akár magasabb értelmet is láthatunk ezekben a jelenségekben. Olyan, mintha a zsidót azért küldték volna az emberek közé, hogy mindenkit , akinek gyönge az életösztöne, tehát minden degeneráltat és kis értékűt gyöngíteni és megsemmisíteni segítsen. Ez a magyarázat vigasztaló lenne, ha nem éppen a kifejezetten germán nőtípusok lennének a zsidók csábításának tárgyai és ha nem lennének gyakran zsákmányaikká. Ahogy a zsidó minden tekintetben a germán embertípus kifejezett ellenpólusa, így ebből a szempontból is, és éppen a két faj nemi ellentéte a legveszélyesebb és legzavaróbb. A germán és zsidó faj állandó együttélése az elsőnek minden esetre nehéz próbatétel és föltétlenül a germán erkölcs és faj tönkremenéséhez vezet. * A zsidó nőcsábász csábítási eszközeihez tartozik, ha másképp nem érné el célját, az eljegyzés is. Hihetetlen, hogy hogyan hat a jegygyűrű együgyű, ártatlan asszonylelkekre. Hogy mennyire hatásos ez az eszköz, azt a csapda állítója nagyon jól tudja. Egy sziléziai kisváros szállodájának kávézójában hallgattam ezt a beszélgetést az asztalnál, ahol ültem, melyet két üzleti utazó, akik egyike zsidó volt, folytatott a szomszéd asztalnál. A zsidó megkérdezte: Hol száll meg Görlitzben? A kérdezett megnevezett egy szállodát. Aha mondta a zsidó, Azt ismerem. Én is eltöltöttem ott egy kellemes éjszakát. Hogyan történt? A Breslauba való úton megismertem egy csinos lányt. Nagyon fiatal volt. Mindannyian egy kocsiban ültünk; megbízott bennem, és végül eljegyeztem magam vele. Eljegyezte? kérdezte a másik meglepve. Nos, ahogy ezt nevezik. Mindig van a mellényzsebemben egy pár olcsó gyűrű. Tudja, egy ilyen gyűrűért a lányok mindenre kaphatók, és így este velem jött a szállóba. Na és mi lett később a dologból? Istenem, másnap továbbutaztam, ő is. Soha nem láttam többet... Kár, mert kedves gyermek volt!.. A zsidó gyorsan ígér házasságot is, ha ez segíti abban, hogy célját elérje; tudja, hogy számára veszélytelen a dolog. Ahogy meg akar a lánytól szabadulni, kijelenti, hogy ő zsidó, és látszólag mély fájdalommal közli, hogy egész rokonsága mélyen ellenzi, hogy keresztény nőt vegyen el; és amellett valószínű, hogy a lány rokonai sem lelkesednek azért, hogy a lány zsidóval házasodjon össze, a mélyen boldogtalant játssza és úgy válik el a megcsalt nőtől, hogy életében ez volt az egyetlen igaz szerelem, melyet soha nem fog elfelejteni - hogy másnap egy másikkal kezdje el ugyanezt a játékot. A német lányok többnyire elég naivak és könnyen hívők ahhoz, hogy mindent készpénznek vegyenek, sokszor megvédik a csalót vádak ellen és kellemes emlékként emlékeznek rá vissza később is.
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 11:34:24 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015