Akkor mesélek most Neked egy történetet. Neked, aki sehogy sem akarod felfedezni a magyarban még az értelem szikráját sem, nemhogy a zsenialitást. Nemrégiben Csemőn voltam hagyományőrző napon. Ott is lehet sok kütyüt, látszólag haszontalan vásárfiát beszerezni. Viszont nehéz dolga van az embernek, mert kicsit tovább tart a folyamat, mint egy plázában. Ugyanis én már az első standon elakadtam, ahol egy nyugdíjas tanítónő kínálta többnyire kézműves termékeit. A gond abból adódott, hogy minden tárgynak története volt. Nem mellesleg felvilágosító leckét is kaptam, noha nekem nagy szükségem már nem volt rá, a háttérhatalom működéséről. Nem tények, ezt nem tagadom, viszont logikus következtetések. Ám vele intellektuálisan még egyenrangú partnernek éreztem magam. Aztán megálltam egy tábla előtt, ami Nagymagyarország térképét, továbbá királyaink tablóját kínálta. Maga az árcédula sem volt szokványos, nem tudom pontosan idézni, de valahogy a következő: normális, rendes embernek 1000-1200 forint, kevésbé erkölcsösnek 1800, ügyvédnek 3600, politikusnak 12000 (plusz még némi kiegészítések, amire már nem emlékszem), nincsteleneknek és szent remetéknek viszont ingyenes. Hallhattam egy definíciót is a szent emberre, mely szerint az árus egyszer találkozott egy tizenkétév forma, mezítlábas, kissé csintalan fiúval, aki pökhendien a tábla rugdosásába kezdett. Kalmárunk, aki egyébként szintúgy mezítlábas, vászonruhás parasztgúnyás volt, nem úgy intézte el a konfliktust, hogy lezavart egy pofont a kölöknek, hanem beszélgetésbe kezdett vele. Aztán kiderült, a fiúcska igen komoly történelmi ismeretekkel rendelkezik, amit nem az iskola padjában kotorászott össze. No őket nevezte szent emberkének. Árusunk önmagában is egyéniség, elegendő lenne szimplán kedélyessége a teljes tisztelethez. Ám amit historikus és irodalmi tudásából megcsillantott, az Szántai Lajoséval vetekszik. Egyedül a vallási kérdésektől zárkózott el, de legalább nem hergelte Isten tagadásával vitapartnereit. Amit előadott, az tényszerű volt, logikus, viszont nem érződött belőle az igazság izzadságszaga, tehát könnyedén emészthető. Az ember azt hinné, ez az egyéniség egy kuriózum a magyarság berkein belül. Persze, de nem egyedülállóan lenyűgöző. Ugyanis diskurzusunkba bekapcsolódott egy harmadik személy is, akiből más aspektusból sugárzott a méltóság, nem volt annyira udvari bolondkodós fajta, inkább az ódon nemesi tanítókat idézte meg. Könnyed volt Ő is, panasz nélküli, és intellektuálisan nem maradt el a kufártól. Én kiszorultam, és csak pislogtam, noha a médiamagyarhoz képest viszonylagosan bő történelmi ismeretekkel rendelkezem. Na tehát! megjegyzem, nevezett személyek egy jobb korban egyetemeken katedrával, de inkább MTA tagsággal rendelkeznek. Ők a rejtett erőforrás, és nem a kisebbségiek. Eddig jutottam az ismerkedésben egy hagyományőrző nap előkészületén. Éppen ezért ha valaki a magyarokat elmaradt gondolkodásúnak tekinti, mondjuk a kultúra őrzése valóban kissé maradi, de egészséges, azt vagy komplett vaknak kell neveznem, vagy pedig azt tanácsolnom neki, sürgősen váltson közeget...
Posted on: Mon, 24 Jun 2013 18:42:19 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015