Akkor most lássuk milyen sors- és tudati tényezők játszottak szerepet abban, hogy néhány évtized leforgása alatt az „értés” és bizonyosság tüneteit érezzem magamon (viszont nem nevezhetem magam Annak, Aki a létezés mélységes értelmébe- hatol): A „Sziriat oszlopai” (Várkonyi Nándor) szól Atumról – az Istenek teremtőjéről, oszlop-hagyományról, különféle „szentkönyv-mítoszokról”, víz- és tűzözön-legendákról. (13-16 évesen többször „beleszagoltam”; de csak 23 éves koromban olvastam el a könyvet) Ebben a könyvben van egy rövid szemelvény: az urál-altáji népek szentkönyv-mítoszában némi oppozíció merül fel Arany-Kwores Atya és a „Világügyelő-férfi” között az ember és világ ügyéhez történő hozzáállásában. Ez számomra kezdetektől érdekes – mert bármennyire is rejtett, jelentéktelennek tűnő igazság – ez mutatja, hogy az emberiség szerepe és megítélése nem lehet olyan egységes, mint azt a biblia és a papság állítja, tanítja. Itt felmerül az Alexandriai könyvégetés szükségszerűsége – hogy valaminek titokká kell válnia! Ezzel kapcsolatban még az is felmerül, hogy a bibliát az Ó-szövetséget és Új-szövetséget „eggyé- kényszerítették”. A Krisztus princípiuma bele lett foglalva az Atya princípiumába. Jehova tanúi nem tudják világosan megmondani: mi szüksége volt egy Istennek tanúkra (nem beszélve áldozatokról). Arany-Kwores Atyának időről-időre meg kell fiatalodnia (fürödnie)! Mi szüksége van egy Istennek fürdőre és mitől öregszik? És egy ilyen folyamat miért „kívánja”, vonja maga után népek pusztulását? Íme, az áldozati rend (szükségszerűsége – amit egyáltalán nem lehet morális érvekkel megtámogatni). Antrophozófista olvasatokban (17 éve): Naplények – Fény-szellemek – Bölcsesség-szellemek – Teremtők (ezek egyugyanazon fogalmat, lénységet és valóságot jelentik. Ilyen baráti körben jó 15 éve elhangzik: Jehova nem Isten, hanem csak a zsidóság „csoport-lelke”… akkor még olyan is: Jehova száműzve van a Holdra – ott a Naptól (vagy Földtől) „elforduló” részét kell fénnyel áthatnia. (Ezek korántsem abszolút igazságok – viszont nagyon fontos „adalékok”) Waldorf-körben (a rovásírás alapján) elhangzik a „Hunor” szó valósága (értelme): Honúr (a hon ura, védelmezője). És ugyanezen az alapon Jáfet is: Jó-fa. (ekkor már legalább 40 éves voltam, de még semmi értő kapcsolatom sem volt a nemzeti identitással – és ezt a Waldorf tevékenységi valóságban egyáltalán nem lehet „rájuk- kiabálni”. Ezek olyan: „véletlenek”. Kb. másfél éve találtam a Neten: „Eretnek legenda” – ekkor szép lassan minden kivilágosodott: részleteiben már minden elhangzott; de egészét és összefüggéseit alig érintettem. Ennek értelmében, az Isten és a Teremtő nem egy. Popper Péter is hivatkozik („Az Istennel sakkozás kockázata” – keleti vallási kultúrák mestereire) egy illegális teremtésre. De csak az Eretnek legenda mutat rá ennek a gonosznak anyagi természetére – mely magába- vonta a „lelket” is. (A lélek isteni küldetése volt: a megtévedt Teremtő vissza-térítése… ebben és „Jehova tanúinak materializmusában”, tevékenységében látható némi paradoxon) Az anyag teremtése, a szellem halála: áldozat! (hoppá, hoppá – erről nyilván szól az antrophozófia is; de önmagában erre nem lehet elméleteket alapítani) Az viszont egyértelmű, hogy amit gyermekkortól belénk-plántálnak (tiltásokat); azt a „hályogot” évtizedek bizonysága sem képes kiiktatni. Lássuk csak be – miért vált oly uralkodó természetűvé világunkban a materializmus! Mert ugye Teremtőnk (a bibliai Isten) – bármennyire is szerette volna később (előre nem látható idő-tényező) – nem kerülhetett ki az okozat (karma) ténye alól. Lényegében Ő volt messze az első lény, aki az ősegységet megbontotta – de nem akarok vádaskodni; hisz neki köszönhetjük az életet és a többi Teremtőnek; Akik „kénytelenek voltak” a kialakult helyzethez igazodni (Krisztus-lény). Ha az anyagba nem áramlott volna be a többi 6 Teremtő ereje is; akkor az élet nem volna számunkra ilyen egységes. Ebből könnyen levezethető a választott nép Teremtőnkhöz kötődése és valósága. A materializmus és globalizáció kábítása és hatékonysága. Meg ugye: a „romlás virágai” – egyházak, vallások, politika stb. Ha figyelmesek vagyunk, láthatjuk a „fő-sodrású média” birkózását a tényekkel – nagyon könnyen észre-vehető. Kossuth-rádió: „a magyarságnak nincs kimutatható genetikai, vérségi kapcsolata a hunokkal – mire a riporter: de a Hungária szó utal erre!” Más: „Attila király valóságát – némileg Gárdonyi regénye: Láthatatlan ember (által) – bemutatva… Őt feltétlenül vérszomjas barbárnak nézte az ő kora is. Akkor mi sem tekinthetünk Rá másképp???” Más: „A betyárok közel 5 évszázados múltjáról… elvették a gazdagoktól és oda adták a szegényeknek – de egyébként közönséges gazemberek voltak” – ezek milyen szövegek??? Ilyen felemás „üzenetek” hangzanak el egy közszolgálati médiában. Mi ez – ha nem az, hogy valakik folyamatosan és tudatosan el akarnak választani minket saját ideáinktól?! Nem sokáig lehet már rejtegetni az ördögöt. A magyarok vérszerződése nem arról szólt, hogy mi valaki ellen felesküdtünk. Meg kell védenünk egymást és magunkat – most – a hazugság-áradattól. Ebbe a folyamatos népbutításba iszonyatos összegek és erők vesznek bele. De a „magyarok nyilai” az igazság nyilai – azok nem tévednek (szívekbe- találnak és nem halált; hanem az új életet teremtenek); „figyelmezik Rómát”… mert Az (Katolicizmus és jog) kegyelmet talált Attila király előtt – a Krisztusra esküdve. Ott állunk kérdőn – elismerés híján – a civilizáció kapujában. Ez a kölcsönös értetlenség valósága. Ki hagyta el a „mesés keletet” a „nyugat tévedéseiért, gonoszságáért” és védte meg ugyanezt a rendet a Török hódítástól? Elérkezett az idő, hogy tisztázzuk: nem egy tudatlanságban kóborló horda maradéka vagyunk. Mi nem hatalmi jogot formálunk. Ezek az élethelyzetek – melyeket vázoltam és áthullámoztak lényemen – számomra egy különös érzést kölcsönöznek; amit a sakkban éreztem először… amikor egy érdekes „játszható” állásban vagyok – amit játszani kell! Mert, ha nem játszom – akkor nagyobbat veszítek: érdekesség, tapasztalat, igazság!!! Ez az érzés képes engem igazságokhoz vezetni. Ezt a sakkban is így tettem. Ami érdekelt – azt nem hagytam annyiban… ezáltal leltem tapasztalatokra és igazságra – nem a félelmek által.
Posted on: Fri, 27 Sep 2013 00:03:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015