„Alföldinek szemlátomást esze ágában sem volt az István, a királyt újrarendezni. Az általa elemeire szedett, majd elnagyoltan, szív és érzés nélkül összedobált produkció véletlenül sem István és Koppány máig ható történelmi konfliktusáról szól, hanem csakis a rendező sérült személyiségéről.” - írja a Jobbegyenes. Általában – eddig egyetlen, a botrányosan közszeméremsértő homoszexuálisokat és a vonulásukat ellenző demonstrálók kvázi összemosásaként is értelmezhető poszt kivételétől eltekintve – egyetértek a Jobbegyenes blogbejegyzéseivel. Most is, de most némi pontosítással. Ugyanis a rendező – bár kétségkívül személyiségét, vagy is azt, adta, ami lényege – alapvetően nem saját személyiségének bemutatására törekedett. Ő egyszerűen, pitiáner módon (mindig is az volt: sérült, tehetségtelen, pitiáner alak!) bosszút akart állni milliós havi jövedelemmel járó, közpénzből finanszírozott állása elvesztéséért, mégpedig úgy, hogy a személyiségét devianciája miatt részben determináló magyar- és normalitás-gyűlöletét minél inkább az orrunk alá dörgölje. De akkor ezt kell leírni és nem köntörfalazni! Ez azonban várható is volt, magam már Varga B. Tamás egyik – ugyanezt már nagyjából egy hónappal ezelőtt előre vetítő – posztja kapcsán szintén jeleztem, egykori barátaimmal még a vitát is felvállalva. Hosszú évek óta kedvelem a magyar szaniterkerámia-ipar „Alföldi” márkajelzésű termékeit. Tudatosan, amióta ez a nímand ismertté vált az úgynevezett művészvilágban. Most úgy döntöttem, otthonomban is erre cserélem a kagylókat. Valahogy könnyebben jön reggel, ami az én koromban olykor nehézséget okoz.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 18:32:36 +0000