Alkotunk. Értéket teremtünk. Műveink túlélik hitvány hús-vér mivoltunkat. Ám a többség „életpálya-modellje”: eszik-iszik, párzik, elidegenítő, ocsmány (kényszer)munkákra fogják, egyre igénytelenebb konzumfogyasztóvá züllik, a végén aztán rászögezik a koporsó tetejét, s néhány hét elteltével a kutyát sem érdekli, hogy itt rontotta a levegőt 70-90 évig. József Attila sértett sorai jutnak eszembe: „„Kazánt súroltam; vágtam sarjat; / elnyúltam rothadt szalmazsákon; / bíró elítélt; hülye csúfolt; / pincéből tódult ragyogásom. / Csókoltam lányt, aki dalolva / ropogós cipót sütött másnak.” Miért próbálja kivetíti mindenkire önnön hitványságát, értéktelenségét a hitvány, az értéktelen? Értékrendjük vásári mutatványos-értékrend. Embereszmény a folyamatosan emelkedő minimálbér bűvöletében élő betanított (idomított) munkás. Minőség: ember, sőt a szabadon élő állat alatti nívó. Meddig tűrjük, hogy a vicsorító ahrimáni folyamatosan rángasson bennünket lefelé? Úgy vélem, az alkotás, teremtés spirituális forradalmának eljött az ideje. Hogy diadalittasan visszatérjünk oda, ahonnét letaszíttattunk.
Posted on: Wed, 04 Sep 2013 12:06:56 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015